A mai popkultúrában csak úgy nyüzsögnek a szuperhősök. Nincs ez másképp a társasjátékok terén sem. Cikkünk tárgya, az Eredettörténet (Origin Story) viszont legalább saját világ megteremtésével próbálkozik. Nézzük, a szupererős öklök ütéseit hogyan tudja átalakítani kártyaütésekké!
Kicsivel kevesebb, mint 48 órátok maradt, hogy kedvezményesen megvásároljátok jegyetek, a 2027. március 6-7-i Budapest Comic Con-ra. Április 25-ig kedvezményesen válthattok jegyet, Magyarország legnagyobb geek eseményére. Tanúsíthatjuk, erről a buliról nem akarsz lemaradni.
A Ködszerzet (Mistborn) epikus fantasy regények sorozata, amit Brandon Sanderson amerikai író írt. A három könyvből álló sorozat első részét 2006-ban, az utolsót 2008-ban adták ki. Az eredeti trilógia egy olyan világban játszódik, ahol minden éjjel sűrű ködbe burkolózik a táj, ahol az égből nem eső, hanem hamu hullik. Az uralkodó birodalmában két nagyobb számú társadalmi csoport van: a szkák és a nemesek. A szkák elnyomott, szolga életet élnek és már el is felejtették, hogy milyen lehet másképp élni.
A mágiát jelen esetben allomanciának hívják és tökéletes (ál)tudományos alapokon nyugszik: a különböző hatalmakkal fémek ruházzák fel a személyt, mikor azok az egyén szervezetébe jutnak. Tíz, számunkra is ismert alapfémmel, valamint azok ötvözeteivel ismertet meg minket az első könyv (acél, vörösréz, bronz, vas, stb.), melyek az „égetés” nevű eljárás segítségével mozgósíthatóak és ruházzák fel az allomantát különleges képességekkel. Ebben a világban játszódik a Gémklub legújabb játéka a Ködszerzet: A pakliépítő játék, amely nem is akárhogyan ültette át eme univerzumot a társasjáték világába.
Amikor az Adult Swim zöld utat adott két YouTube-animátor, Michael Cusack és Zach Hadel szerelemprojektjének, valószínűleg nem is sejtették, hogy miféle szellemet szabadítanak ki a palackból. A Smiling Friends rövid idő alatt a csatorna egyik legnépszerűbb sorozatává vált, a kritikusok és a nézők is odáig voltak érte, így hát nem meglepő, hogy egészen az ötödik évadig megrendelték a folytatást. A harmadik évad után mégis úgy döntöttek az alkotók, hogy nem folytatják tovább. Vajon mi állhatott a döntésük mögött?
Kevés olyan stratégiai széria van, amely akkora hatással volt a műfajra vagy úgy ámblokk a játékiparra, mint a Heroes of Might and Magic maga. A körökre osztott játék menete, a hős-alapú fejlődése, illetve a fantasy világok kombinációja már 1986 óta velünk van (sikerét pedig mi sem mutatja jobban, hogy akár politikusok is szívesen elmerülnek a körökrekre osztott fantasy világában). A franchise azonban eléggé hullámzó teljesítményt nyújtott az évtizedek alatt, miközben többször is próbálta megújulni az évek alatt. Most pedig április végén befut a legújabb része a szériának a Heroes of Might and Magic: Olden Era képében, aminek kapcsán úgy döntöttük, hogy rangsoroljuk a franchise eddigi részeit a legrosszabbtól a legjobbig.
Az első MondoCon névvel fémjelzett rendezvény 2009-ben került megrendezésre a Hungexpo területén. Azóta évente négyszer, minden évszakban összegyűlnek Budapesten az anime, manga és videójáték rajongók. A legnagyobb hazai, japán szubkultúrával foglalkozó találkozó, az évek alatt szépen bővítette az érdeklődési körét. Így ma már ugyanúgy teret kapnak a rendezvényen a fantasy, sci-fi, társasjáték, terepasztal és Korea tematikájú pavilonok és programok is.
Négy év telt el a Peaky Blinders hatodik évada óta, így teljesen jogos a kérdés. Valóban megérte ennyit várni erre a lezárásra? A Steven Knight által megalkotott, 2013-ban indult sorozat az évek során globális jelenséggé nőtte ki magát. Tommy Shelby és a borotvapengés sapkát viselő banda története milliókat szegezett a képernyők elé. A siker pedig nemcsak a sorozatot emelte kultstátuszba, hanem Cillian Murphy karrierjére is komoly hatással volt – korábban Christopher Nolan filmjeiben szerepelt, de később megkapta a neki kijáró figyelmet és eljátszhatta J. Robert Oppenheimert, ami az Oscar-díjig repítette. Éppen ezért hatalmas várakozás előzte meg a Tommy Shelby történetének lezárását. A készítők végül szakítottak a megszokott, évadonként hat epizódos formátummal, és egy egész estés filmmel próbálták lezárni Tommy Shelby történetét. A döntés elsőre merésznek tűnt, de lássuk miként sikerült az alkotásnak felérnie az elvárásokhoz.
Hideo Kojima már 2001-ben a tömeggyártott dezinformáció koráról beszélt, amely az adatainkkal történő visszaélésen—köznapi nevén mesterséges intelligencián—alapul. Ez egy olyan technofeudalizmus, amit önszántunkból, de öntudatlanul építünk ki. Kényelmesebb online vásárolni, mint élőben. Ugyanígy kényelmesebb (sőt, már elkerülhetetlen) egy huszadik fiókot létrehozni, amit aztán összekötünk a Google fiókunkkal. Innen egy lépés a végtelen social media feedek világa. Ez nem egy új keletű gondolat. Aldous Huxley az 1932-ben megjelent Szép új világban figyelmeztetett, hogy a hatalom páratlan eszköze nem az információ hamisítása vagy eltüntetése lesz, hanem a túltermelése. A fásultság az ilyen rendszerek jeligéjévé vált. Kojima most visszatért ehhez a témához a Death Stranding 2: On the Beach-csel. És ha valakit érdemes meghallgatni a témában, akkor az az ember, aki egy évvel a COVID-19 előtt a piacra dobott egy játékot, ami reflektált a pandémiára és az ebben megélt izolációra. Spoileres kritika következik.
Annyi meg annyi könyv, film és sorozat szól a börtön létről, az elítéltekről, mégis kevés az, ami ténylegesen visszaadja azt a világot. Persze, itt most csak a szórakoztató történetekről beszélek, a dokumentum jellegű feldolgozások egy külön fejezet. De nem kell messzire menni, a haza irodalomban is nem egy olyan szerző van, aki erre építi fel a könyvét. Aztán hogy az mennyire fikció, mennyire ismerte meg a börtönök felépítését, és ha valóságos börtönről beszélünk, járt-e ott – mert bizony van rá lehetőség, csak nem olyan egyszerű – az már nagyon eltérő lehet. Közülük most B. E. Belle Ártatlanok című regényéről hoztam az írásomat.
