Disney+, Sorozat

Egy nem várt kaland – Star Wars: Kóbor Alakulat kritika

Szerintem túlzás nélkül kijelenthetjük, hogy a Skeleton Crew, magyar nevén Kóbor Alakulat egyáltalán nincs könnyű helyzetben. Eleve az összes eddig bejelentett (és végül tényleg meg is valósult) alkotás közül ez iránt mutatkozott a legkevesebb érdeklődés. Azután ott volt az Acolyte körüli balhé, ami hogy stílusosan fogalmazzak igencsak Baljós árnyakat vetetett rá és úgy általában véve az összes ezután készülő Star Wars-os projektre. Az Outlaws című videojátékot meg már meg se említsük. Emellett a sorozatról kijött előzetesek sem voltak valami meggyőzőek. Ráadásul a Disney még csak nem készített semmilyen merch cuccot, (értsd bögre, póló egyéb) ehhez az alkotáshoz. Szóval a Kóbor Alakulat-nak kikövezett útja volt a bukáshoz. Ám ekkor valami olyasmi történt, amire senki sem számított.

(tovább…)
Netflix, Sorozat

Amerika vérgőzben jött világra – A vadnyugat születése kritika

A mozivásznon a western műfaja már régóta nem tud kiugró sikereket elérni, a kis képernyőn viszont sikerrel szerepelnek a letűnt és modern korok pisztolyhősei. A Netflix új szériája, A vadnyugat születése (American Primeval) vérgőzös és brutális élményt ígér, és ezt meg is kapjuk. De nyújt-e bármi többet a hatrészes minisorozat?

(tovább…)
Társasjáték

A kockadombokon túl – Cascadia: Gördülő dombok ajánló

Tavaly ősszel jelent meg idehaza a Gémklub gondozásában a Cascadia – Gördülő dombok és folyók című társasjátékok, amelyek az Év játéka díjas Cascadia vadvilága „válassz és írj” változatai volt. A Cascadia egy kitűnő absztrakt stratégiai játék, amely kellően gondolkodtató, kitűnő komponensminőséggel, gyönyörű asztalképpel, magas újrajátszhatósággal, értékükhöz képest pedig (mai viszonylatban) igen barátságos áron kapható idehaza. Ráadásul tökéletes családi, illetve belépő társas a modern társasjátékok világába. Így hát, úgy gondoltuk, hogy megnézzük a „válassz és írj” (Roll and Write) változatát is a játéknak, hogy vajon mennyire működik ez a vadvilágos absztrakt koncepció másfajta megközelítésben.

Tovább
Animáció, Netflix

Madarat tolláról, embert kutyájáról – Wallace és Gromit: A szárnyas bosszúja kritika

Ki ne ismerné a sajtimádó feltalálót, Wallace-t, és hűséges négylábú társát, Gromitot? Nick Park és az Aardman stúdió gyurmafigurái a rengeteg elismerés és díj besöprése mellett rengeteg néző szívébe is belopták magukat az elmúlt harminc évben. De az animáció, különösen annak stop-motion ága rendkívül időigényes, ezért csak ritkán láthatjuk kedvenceinket: legutóbbi filmes kalandjukat, Az elvetemült veteménylényt pont húsz évvel ezelőtt mutatták be. Már csak ezért is örömteli hír, hogy még ha nem is a mozivásznon, de legalább a Netflixen visszatért Wallace és Gromit, ráadásul a sorozat ikonikus főgonosza is újra felbukkan.

(tovább…)
Játék

Fiatalúr a Föld körül – Indiana Jones and The Great Circle kritika

A 2024-es esztendő játékmegjelenés szempontból gyengébbre sikeredett, mint az előző év, ennek ellenére akadt pár igazán jó cím a felhozatalban. A PlayStation-től olyan játékokat kaptunk, mint a Stellar Blade, Astro Bot, Final Fantasy VII: Rebirth. A mezőnyt elnézve az Xbox fejesei sem ülhettek tétlenül a babérjaikon így olyan nagy ágyúkkal bombáztak minket, mint a S.T.A.L.K.E.R. 2: Heart of Chornobyl, Senua’s Saga: Hellblade II vagy a cikkem alanya az Indiana Jones and The Great Circle. Lássuk miként tért vissza nappalinkba a Fiatalúr!

(tovább…)
Kulissza

Vajon mik voltak a Kritizátor szerkesztőségének 2024-es kedvencei?

Már nyolc éves hagyomány a szerkesztőségben, hogy visszatekintünk az előző évre és egy cikkben többen megmutatjuk, hogy kinek mi volt a tavalyi kedvence. Kezdetben főleg a filmekre fókuszáltunk ezekben a listákban, de ahogy szaporodtak és erőre kaptak a rovatok, úgy jöttek be a sorozatok, a könyvek és a videojátékok. Hatalmas öröm azonban, hogy a tavalyi évtől a társasjátékok is megjelentek nálunk, így idén már olyan szerkesztőségi tagot is találtok, akinek pár társas is ott csücsül a favoritjai között. Összességében azonban elmondható, hogy filmes fronton nem volt olyan nagyon kiemelkedő a 2024-es év, de ennek ellenére most megmutatjuk, hogy milyen alkotásokat fogyasztottunk tavaly. Zárásul pedig szeretném megköszönni mindenkinek, hogy olvasott, hallgatott és követ minket, ugyanis tíz éve már értetek, nektek blogolunk.

(tovább…)
Játék

Megy a gőzös – Metro: Exodus (PC) visszatekintő kritika

A Metro univerzum rajongójaként botrányos elmaradással ugyan, de be kell valljam, csak most jutottam el az utolsó fősodratú Metro játékhoz, az Exodushoz. És bár sokaknak már valószínűleg lerágott csont, de én kifejezetten szeretek visszamenni régebbi játékokhoz és néha jó látni hogyan állják meg a helyüket a mai felhozatal mellett. Így hát tartsatok velem egy ki Metro: Exodus visszatekintő kritika erejéig.

(tovább…)
Film

Majomparádé – Better Man: Robbie Williams kritika

A Raimi Maleknek Oscar-díjat érő Bohém Rapszódia óta Hollywood csak úgy ontja magából az újabbnál, újabb zenészekről szóló biopiceket, ám ezeket közelebbről megvizsgálva nyilvánvaló, hogy a legtöbbjük, a Bohém Rapszódiát is beleértve, nem jobb egy erősen közepes mozinál. Ezek közül talán a kivételt egyedül az Elton John viharos életét feldolgozó Taron Egerton-féle Rocketman volt az egyetlen üdítő kivétel, amely nem volt félsz a hírnév és az azzal járó csillogás mögé és benézni. Ami olykor közel sem olyan szívmelengető vagy épp családbarát, mint ahogyan azt sokan képzelik. A Better Man: Robbie Williams előbbihez hasonlóan épp ugyanezt szeretné elénk tárni, ám ezúttal egy jókora csavar kíséretében.

(tovább…)
Film

A Disney rémálma – Sonic, a sündisznó 3 kritika

Sonic figurája az egyik legismertebb videójátékos karakter. Emellett ő az egyik legrégebbi videojátékos karakter is, ami ezáltal így egyes családokban bizonyítható módon generációkat köt össze. Éppen ezért Sonic sem kerülhette el a nagy videojáték adaptálási hullámot. Ráadásul az ő esete még olyan szempontból is különleges, hogy amikor az első előzetesek után a rajongók nem tetszésüket fejezték ki a kék sündisznó megjelenése kapcsán, a stúdió hajlandó volt a már szinte kész filmet visszaküldeni javításra és elcsúsztatni a bemutatót, amit persze aztán a közönség meg is hálált nekik. Természetesen a Paramount kezdettől fogva saját filmes univerzumot szánt a Sonic-nak, így jöttek és feltehetően még jönni is fognak a további részek.

Viszont a mostani, harmadik részt a Paramount egy időben küldte mozikba a Disney egyik nagy szuperprodukciójával az előszereplős Oroszlánkirály előzmény/folytatásával. Az eddigi adatok alapján bizony a kis kék sündisznó elég rendesen elkalapálta az állatok királyát. Sőt, a dolog már olyan szintre emelkedett, hogy az egeres cég konkrétan letilt minden Sonic-kal kapcsolatos kommentet vagy posztot. Ám a helyzetükön ez már mit sem segít. Ez persze felveti azt a kérdést, hogy valóban ennyivel jobb lenne-e a Sonic 3, vagy csak egyszerűen a közönség így akar visszavágni a Disney-nek az elmúlt időszakban megjelent alkotásaiért?

(tovább…)