A mai napig tartó nyári ítéletidő ismét sokakat ráébresztett, hogy az emberiség által megszokott, belakott klíma válságban van – lépten nyomon kapni a híreket folyók, patakok, tavak kiszáradásáról. Évezredes természeti kincseink tűnnek el nyomtalanul, mintha a helyükön csak a porzó pusztaság lett volna jelen. A Duna, a Tisza, a Balaton, a Velencei-tó – az identitásunk fontos színterei szenvednek az aszály viszontagságai közepette. Persze a „szenvedés” egy antropomorfizáló kifejezés: valójában nem az élőhelyek szenvedik el az ember által okozott klímaváltozás következményeit, hanem az élőlények. A halak, kétéltűek, és mindazon állat- és növényfajok, melyek igénylik a nedves környezetet.
