Manapság kifejezetten divatos lett, hogy egy sikeresebb, komplexebb társasjátéknak elkészül az úgymond „kistestvére”: egy egyszerűsített, gyorsabb, könnyebben tanulható változata, ami ugyanarra a tematikára épül, viszont a „nagy testvérrel” ellentétben már a szélesebb közönség is képes befogadni. Elég csak olyan címekre gondolni, mint a A Mars terraformálása: Árész-expedíció, ami a nagy alapjáték motorépítését sűrítette be egy kártyás formába,vagy a Brass: Birmingham után érkező Brass: Lancashire lightabb alternatívái, vagy éppen a War of the Ring: Second Edition társasjáték monumentális játékélményét kártyaváltozatban prezentáló a Gyűrűháború – A kártyajáték. A trend érthető: nem mindenki akar három órát ülni egy asztalnál, szabálykönyvet bújva és ikonokat értelmezve, viszont a tematika, a vizuális stílus és az alapmechanikák sokakat vonzanak. A kiadók így egyre gyakrabban próbálják meg „lefordítani” a nagy sikereket egy barátságosabb nyelvre. A Menedék pontosan ebbe a csoportba tartozik bele. Természetesen a kérdés egyből feltehető: vajon a Menedék valóban egy jól sikerült, önálló kistestvér, vagy inkább csak egy lebutított mellékszál azok számára, akik nem mernek belevágni az Ark Nova komplex világába?
