Nem lehet egyszerű úgy élni egy országban, hogy oda tartozol, de amúgy mégsem. Oda köt az állampolgárságod, a barátaid, a választott családod, de közben mindenki tudja – magadat is beleértve -, hogy csak betelepültél. Jobb esetben oda születtél már, és csak a szüleid bevándorlók, rosszabb esetben már te is az vagy, még ha nem is emlékszel a múltadra. Így van ezzel a jelenlegi könyvünk írója, R. F. Kuang, illetve a mostani regényének főszereplője, Lily Csen életében is.
Bár a Marvel már gőzerővel készül a következő Bosszúállók filmre, a Doomsday-re, azért valamilyen oknál fogva még így előtte kihoztak egy olyan sorozatot, amellyel bár kétségkívül adósak voltak még, azonban őszintén szólva a világon semmi nem indokolta az elkészülését. Ráadásul olyan különösebb érdeklődés sem mutatkozott ez iránt az alkotás iránt. Illetve most, amikor az egész Marvel Filmes Univerzum a rebootolás küszöbén áll valahogy nehéz nem arra gondolni, hogy az Egérfejű bagázs csak is azért hozta streamingre ezt az alkotást, hogy legyen valami marveles tartalom, ami a köztudatban tartja ezt az egészet. Viszont a VízióKüldetéssel az alkotóknak valahogy mégis csak sikerült összehozni az eddigi legjobb marveles sorozatot.
Húúúú, hát ilyesmire is már régen volt példa. Mármint arra, hogy valami olyan alkotásba botlok, aminél úgy érzem, hogy meg kell kapnia a tabumentes jelzőt. Ezt a megnevezést általában olyan alkotásoknál használom, legyen az film, sorozat vagy könyv, amik olyan érzékeny dolgokról szólnak, amelyek egyesek számára felkavaróak, vagy akár egyenesen visszataszítóak, és emiatt én magam is úgy dolgozom fel azt az adott dolgot, hogy az egyesek számára visszatetsző lehet. Persze ha nagyon akarnám, akkor akár finomkodva is megtudnám fogalmazni ezeket az írásokat. Sőt, igazából semmi sem kötelez rá, hogy ne használjak trágár és durva kifejezéseket egy adott cikkben. Egyszerűen csak úgy gondolom, hogy az a korrekt, ha ezt valaki előre jelzi, hogy a közönség tudja mire számítson. Márpedig bevallom soha eddig nem éreztem nagyobb szükségét annak, hogy megkötések nélkül beszéljek valamiről, mint ennek a könyvek a kapcsán.
(Rendhagyó módon ebben a cikkben képek helyett az adott részek, most hozzájuk passzoló zenével vannak elválasztva.)
Elraboltak-e minket az idegenek? Korábbi, világűrrel foglalkozó adásunk után ez alkalommal egy harmadik típusú találkozásra invitálunk benneteket. A műsorban megvizsgáljuk, hogyan dolgozta fel Hollywood és a fősodratú filmipar a földönkívüliekkel való találkozás lehetőségét. A Harmadik típusú találkozások, az E.T., az Alien, a Predator és az X-akták is megkapja a magáét.
Kevés stúdió vállalkozott akkora feladatra, mint a Creative Assembly a Warhammer-trilógiával, hiszen mindösszesen három teljes értékű epizód, egy évtizednyi fejlesztés, megszámlálhatatlan háború, legendás hadvezérek és démoni istenek kellettek ahhoz, hogy a Games Workshop fantasy univerzuma szinte teljes egészében megelevenedjen a monitorunkon. A Total War: Warhammer III mára már márajóval több lett egy trilógia befejező részénél: egy monumentális stratégiai játszótér, amelyben az emberiség birodalmaitól a káosz legmélyebb bugyraiig mindenki megtalálhatja a maga frakcióját és stílusát, hogy győzelemre vezesse seregeit. De vajon a rengeteg kiegészítő, az átalakított játékrendszerek és az Immortal Empires megjelenése után valóban megszületett a tökéletes fantasy Total War? Ennek járunk most utána!
A városépítés nem új keletű téma a társasjátékok világában. hiszen számtalan alkalommal húzhattunk már fel lakónegyedeket, alakíthattunk ki parkokat, vagy próbálhattunk meg egy működő települést létrehozni. A legtöbb ilyen játékban azonban a saját kis birodalmunkat építgetjük, legfeljebb fél szemmel figyelve arra, hogy a többiek éppen mit csinálnak. Mándi Zsófia Boglárka Városépítők című játéka ezen változtat egyet: itt ugyanis nincs saját városunk, csak egy közös, amelyből mindenki igyekszik a lehető legtöbbet kihozni. Természetesen elsősorban saját magának.
A cikk írásakor egy hónap telt el a Sony/Insomniac legújabb nagy durranásának szánt, szuperhősös játékok kilométer hosszú sorát gyarapító Marvel’s Wolverine megjelenése óta. És oh boy, kapott ez a játék hideget-meleget. Én pedig vártam és vártam, részben időhiány, részben tudatos döntés által, hogy kihozzam ezt a kritikát, mert ezen hónap alatt kétszer is kitoltam a játékot, végignézve a játékosi visszajelzések alapján implementált változtatásokat, tweakeket, javításokat. Most pedig eljött az idő, hogy én is megmondóembert játszva (vagy mégse), elmondjam az én igazságomat Logan legújabb videojátékos kalandjáról.
Az ír származású színházi és filmrendező zseni, Martin McDonagh alkotásai ismertek szókimondó párbeszédeiről, fantasztikus monológjairól, abszurd helyzeteiről és persze morbid fordulatairól. A Vadló Kilenc (Wild Horse Nine) pedig továbbra sem töri meg a zseniális életművet, sőt az ismerősnek ható történetből is képes új végkifejletet kreálni.
„Az AI megeszi Hollywoodot reggelire”: manapság egyre gyakrabban lehet ehhez hasonló kijelentésekkel találkozni. És valóban: amikor a mesterséges intelligencia egy gombnyomásra képes bármilyen mozgóképet generálni, még a legoptimistább filmrajongó fejében is megfordul a gondolat, hogy a hagyományos filmkészítésnek leáldozott. Különösen igaz ez az animáció médiumára, ahol az elmúlt években számtalan animátort és más szakembert eresztettek szélnek az AI térnyerése miatt.
2022-ben a Netflix, a lengyel CD Projekt RED és a japán Studio Trigger együttműködéséből megszületett az utóbbi évek egyik legemlékezetesebb videojáték-adaptációja. A Cyberpunk: Edgerunners nem csupán új életet lehelt a korábban megosztó fogadtatású Cyberpunk 2077 világába, hanem önálló alkotásként is bebizonyította, hogy az anime műfaja kiválóan alkalmas a disztópikus jövő társadalmi és emberi konfliktusainak ábrázolására. Négy évvel később megérkezett a folytatás, amelynek egyszerre kellett megfelelnie a rajongói elvárásoknak, és megtalálnia saját hangját Night City kegyetlen világában.
We use technologies like cookies to store and/or access device information. We do this to improve browsing experience and to show (non-) personalized ads. Consenting to these technologies will allow us to process data such as browsing behavior or unique IDs on this site. Not consenting or withdrawing consent, may adversely affect certain features and functions.
Funkcionális
Always active
Olyan hozzáférés vagy tárolás ami szigorúan szükséges ahhoz a legitim célhoz, hogy a felhasználó az általa kért funkciókat használni tudja, vagy lehetővé tegye az oldalról történő információ kommunikációját. Például az oldalra történő bejelentkezés és bejelentkezve maradás.
Preferences
The technical storage or access is necessary for the legitimate purpose of storing preferences that are not requested by the subscriber or user.
Statisztikai
Olyan hozzáférés vagy tárolás ami kizárólag statisztikai céllal történik.The technical storage or access that is used exclusively for anonymous statistical purposes. Without a subpoena, voluntary compliance on the part of your Internet Service Provider, or additional records from a third party, information stored or retrieved for this purpose alone cannot usually be used to identify you.
Marketing
Olyan hozzáférés vagy tárolás ami szükséges a marketing célú felhasználói profilok küldéséhez, vagy akár a felhasználó követéséhez több weboldalon keresztül. Például a beágyazott YouTube videók ilyen sütiket használnak.