A világűr az ősidők óta megmozgatja a fantáziánkat. Podcast műsorunkban megvizsgáljuk, mi a valóságmagva azoknak a filmeknek és sorozatoknak, melyek távoli bolygók és csillagrendszerek közé repítenek minket. A Star Wars, a Star Trek, az Űrodüsszeia, A marsi, a Csillagok között és sok más alkotás elemzésében a Nemzeti Közszolgálati Egyetemről Edl András, világűrbiztonság-kutató és Dr. Speck Gyula, egyetemi oktató lesz segítségünkre.
Néha úgy tűnik, a popkultúra már nem előre halad, hanem körbe-körbe jár. Amit gyerekként láttunk, abból új sorozat készül. Amit tinédzserként játszottunk, abból remaster vagy remake érkezik. Amit egyszer már lezártak, azt újranyitják. Amit egyszer már feldolgoztak, azt újra feldolgozzák. A régi film folytatást kap, a kultikus játék modern grafikát, a képregény új univerzumot, a klasszikus mese élőszereplős változatot, a sikeres franchise pedig előzménytörténetet, spin-offot, sorozatot, mellékszálat, bővített világot.
Véget ért a Sárkányok háza harmadik évadja, amit már sokan vártak, már csak azért is, mert két évvel ezelőtti második felvonás sokak számára lett komoly csalódás. A széria a Targaryen-ház legpusztítóbb polgárháborúját állítja a történetének a középpontjába, amely után az uralkodó dinasztia erős hanyatlásnak indul. A sorozat alapanyaga a Tűz és Vér című könyv, amelyet egy mester írt meg, kvázi a Targaryen-ház történetét vetette papírra többségében megbízható forrásokra támaszkodva, viszont bizonyos esetekben csak kétes információkkal rendelkezett. Ez utóbbi kétes információkat használják ki a készítők több-kevesebb sikerrel, mikor bizonyos momentumait a történéseknek átírják. Az első két rész a hírek szerint még a korábbi szezonra volt tervezve, így több fontosabb esemény onnan az idei szezonra tevődött át (ami érződik is). Így kíváncsi voltam, hogy a tényleges évad kezdés, ami a harmadik résszel jött ki, milyen irányt mutat majd a mostani felvonáshoz. Mondjuk úgy, hogy Martin nem igazán túlzott mikor azt nyilatkozta: ez már nem az ő története.
A Kritikus Töri tizenkettedik adásában Christopher Nolan régóta várt Odüsszeia című filmjét vesszük górcső alá. Homérosz több mint kétezer éves eposza ezúttal a modern Hollywood látásmódján keresztül elevenedik meg, így adásunkban azt járjuk körül, hogyan nyúlt Nolan az ókori mítoszhoz, és mennyire sikerült átültetnie annak világát a filmvászonra.
Lassan véget ér a nyár, és hamarosan újra megtelnek az iskolák. Az iskolakezdéshez kapcsolódva egy új cikksorozatot indítunk, amelyben azt járjuk körbe, hogy különböző tantárgyak óráin milyen társasjátékokat érdemes elővenni. Elsőként a nyelvi órák kerülnek sorra: olyan játékokat válogattunk össze, amelyek a beszédkészséget, a kommunikációt, az érvelést, a szókincset vagy éppen az együttműködést fejlesztik – és akár az érettségire való felkészülésben is hasznosak lehetnek.
Christopher Nolan régóta várt Odüsszeia-adaptációja már a mozikban, így ismételten a közbeszéd középpontjába kerül Homérosz több mint kétezer éves eposza, amely az emberi kitartásról, a hazatérésről, a hűségről és önmagunk kereséséről szól. Azonban az Odüsszeia nemcsak az ókori irodalom egyik alapműve, hanem a filmtörténet és a modern popkultúra egyik legtöbbször újragondolt története is.
A klasszikus kalandok, az istenekkel való küzdelem, a hosszú út és a hazavágyás számos alkotót inspirált már, gyakran úgy, hogy nem is közvetlenül az ókori világba helyezték a történetet. Pont ezért Nolan filmjének apropóján összegyűjtöttünk öt különleges feldolgozást, amelyek mind más szemszögből közelítik meg Odüsszeusz történetét. Van közöttük western, televíziós klasszikus, modern mese, zenés animációs projekt és egy friss, komor drámai feldolgozás is.
A mai napig tartó nyári ítéletidő ismét sokakat ráébresztett, hogy az emberiség által megszokott, belakott klíma válságban van – lépten nyomon kapni a híreket folyók, patakok, tavak kiszáradásáról. Évezredes természeti kincseink tűnnek el nyomtalanul, mintha a helyükön csak a porzó pusztaság lett volna jelen. A Duna, a Tisza, a Balaton, a Velencei-tó – az identitásunk fontos színterei szenvednek az aszály viszontagságai közepette. Persze a „szenvedés” egy antropomorfizáló kifejezés: valójában nem az élőhelyek szenvedik el az ember által okozott klímaváltozás következményeit, hanem az élőlények. A halak, kétéltűek, és mindazon állat- és növényfajok, melyek igénylik a nedves környezetet.
A 2021-ben megjelent Vámpírbirodalom sokáig nem kapta meg a magyar olvasók között a kellő figyelmet. Ezt szerintem sajnos a borítójának köszönheti, ami inkább mutatja a high fantasy regényt egy dark romantasy könyvnek. Be kell valljam, hogy számomra is egy impulzív vásárlásként indult a könyvvel való megismerkedés – fogalmam sem volt valójában, hogy milyen történet rejtőzködhet egy félmeztelen férfit ábrázoló borító mögött.
Mikor megvásároltam a könyvet, egy klisésebb, könnyed vámpírsztorira számítottam. Nem is tévedhettem volna nagyobbat.
Kevés olyan nagy hatású amerikai animációs sorozat van a 2000-es évekből, mint az Avatar: Aang legendája. A rendkívül népszerű és több díjat besöprő franchise-al mégis meglehetősen mostohán bánt a Nickelodeon, illetve az azt birtokló Paramount stúdió. A 2012-ben indult folytatást, a Korra legendáját méltatlanul hamar lezárták, az utolsó évadot pedig már le sem vetítették a tévében, hanem streamingre száműzték.
Destin Daniel Cretton rendezésével és Chris McKenna, illetve Erik Sommers forgatókönyvével folytatódott az MCU Pókemberének története. Méghozzá az eddigieknél is kreatívabb történetvezetéssel, és jóval nagyobb érzelmi töltettel.
