Túl az évtized felén már el lehet azon gondolkozni, hogy mik a filmes világ jelenlegi trendjei – kedvelt témái, attitűdje a körülöttünk elterülő valósághoz. Sajnos nem egy megosztó álláspont, hogy a valóságunk nem éppen szívderítő. A 2020-as évekre berúgta az ajtót egy világjárvány, hogy aztán háborúkkal, mészárlásokkal, gazdasági és természeti válságokkal folytatódjon, melyeknek még koránt sincs vége, és nem is igazán látjuk még a kiutat, inkább az alagút közepe felé tartunk.
Ettől nem független, hogy megfigyelhető egy kivirágzása a korszakra reflektáló társadalom- és rendszerkritikus műveknek az utóbbi esztendőkben. Az, hogy ki, mikor, hogyan és milyen aspektusához „szól hozzá” a válságnak, izgalmas téma, ami kitenne egy külön elemzést. A tavalyi felhozatalból például Lánthimosz Bugoniáját, Aster Eddingtonját és Park Chan-wook Nincs más választását is idesorolnám. Alejandro González Iñárritu és Tom Cruise filmje, a Digger is véleményem szerint ebbe a trendbe illeszkedik.
