Adaptálni sosem könnyű, hiszen egy-egy könyv, játék vagy animációs tartalom teljesen más szabályok szerint íródik, mint egy élőszereplős sorozat vagy film. Hiába működik valami a könyvek lapjain vagy a virtuális térben, az nem feltétlenül fog jól festeni élőszereplős megvalósításban. Ez hatványozottan igaz az animációs tartalmakra, hiszen olyan mértékű kreativitásnak enged teret az animációs közeg, amit egyszerűen élőszereplős verzióban sohasem érhetünk el. Pont ezért tartottam az Avatár – Az utolsó léghajlító legújabb élőszereplős feldolgozásától. Egyrészt Hollywoodban már korábban megpróbálkoztak az adaptálásával, viszont az olyan gyalázatosra sikeredett, hogy nem veszünk róla tudomást, másrészt a Netflix hiába vitte sikerre a One Piece kultanime adaptálását, azért a szintén ikonikusnak mondható Cowboy Bebop és Yu Yu Hakusho – A szellemfiú feldolgozásukkal látványosan felsültek.
Ráadásul az eredeti sorozat két alkotója menet közben elhagyta a produkciót, kreatív nézeteltérésekre hivatkozva, így kimondottan baljóslatú felhők kezdtek gyülekezni a Netflix Avatár sorozata körül. Ezek ellenére egy nagyon látványos akciókkal teletűzdelt és nagyívű kalandra invitált az első évad, megannyi varázslatos felfedezni valóval, amelyek miatt az elejétől a végéig garantálta a szórakozást. Most pedig megérkezett a széria második évada, hogy tovább szője Aangék történetét.
