A The Boys közel két év várakozás után végre elérkezett a célvonalhoz, és megkezdte az egyik legőrültebb képregényadaptáció végjátékát. Vér, groteszk humor, politikai szatíra, végtelen abszurditás és még annál is több lelki nyomor: minden, ami miatt a sorozat az elmúlt évek egyik legkülönlegesebb televíziós élményévé vált, most maximális fordulatszámon pörög. A kérdés már csak az, hogy ez az utolsó nagy hajrá képes lesz-e méltó módon lezárni a káoszt, vagy a The Boys is azoknak a sorozatoknak a sorsára jut, amelyek a finisben saját maguk alatt vágják el a fát?
Kevés olyan stratégiai széria van, amely akkora hatással volt a műfajra vagy úgy ám blokk a játékiparra, mint a Heroes of Might and Magic. A körökre osztott játékmenet, a hősalapú fejlődés, valamint a fantasy világok kombinációja már 1986 óta velünk van. Sikerét mi sem mutatja jobban, mint hogy még politikusok is szívesen elmerülnek ebben a körökre osztott fantasy univerzumban. A franchise azonban meglehetősen hullámzó teljesítményt nyújtott az évtizedek során, miközben többször is próbált megújulni. Most pedig április végén befutott a legújabb rész, a Heroes of Might and Magic: Olden Era, amely elé mi is leültünk, hogy kiderítsük: méltó folytatása lett-e a szebb napokat látott szériának, vagy ismét egy csalódást keltő epizóddal bővült a kultikus franchise.
A legelején fontos leszögezni, hogy a játék jelenleg early access állapotban létezik, tehát nem a végleges verziót nyüstölhetjük napestig, hanem egy fejlesztés alatt álló, számos hiányossággal és félkész megoldással operáló kiadást. Ennek ellenére bőven akad benne tartalom: több frakció, mélység, valamint a kampány első fejezete is elérhető a korai hozzáférés során.
Közel hét esztendő telt el azóta, hogy utoljára Star Wars filmmel találkozhattunk a mozikban a Skywalker kora képében, – hacsak a tavaly huszadik évfordulóját ünneplő A Sithek bosszúját nem számoljuk bele -, amely súlyos sebet ejtett a franchise megítélésén és persze a Disney amúgy sem éppen makulátlan renoméján. Nem véletlen hát, hogy a Lucasfilm az azóta eltelt években, ha próbálkozott is mozis Star Wars kalandot összehozni, azok rendre a kreatív pokol legmélyén végezte, hol ilyen, hol pedig olyan kreatív vagy éppen vezetői döntéseknek köszönhetően.
Gyerekként sokszor eszünkbe jut, hogy vajon milyen lehet a másik testében eltölteni egy kis időt. Két éve a Demi Moore és Margaret Qualley főszereplésével készült A szer ezt egy elég durva, horrorban már be is mutatta, hogy milyen önmagunk fiatalabb verziójába bújni. Ha leveszem a felnőtteknek, és az Egymás bőrében esetében a gyerekeknek szánt körítést, akkor bármennyire is szokatlan, de a két film a testcsere kapcsán fellelhető egy kis hasonlóság. Viszont kritikám tárgya a korábban említett történettel ellentétben, egy sokkal szélesebb közönséghez szól. Ugyan mit kapunk egy félig állat, félig növény élőlényekkel teletűzdelt mesétől? Sokkal többet, mint azt elsőre gondolnánk!
Egy korábbi cikkünkbenaktuálisan megemlékeztünk már a világhírű angol természettudósról, Sir David Attenborough-ról, aki mint tudjuk idén töltötte be a századik életévét. Ezzel a tudományos ismeretterjesztés és a televíziózás világa egy egészen elképesztő mérföldkőhöz érkezett. Ennek a páratlan karriernek az egyik leginkább ikonikus, szinte mitikus pillanata az 1970-es évek végén történt a ruandai őserdő mélyén. Ekkor találkozott Pabloval, a kicsi ezüsthátú hegyi gorillával. A Gorillák között(A Gorilla Story: Told By David Attenborough) című 2026-os Netflix dokumentumfilm ennek a különleges kapcsolatnak állít emléket, visszatérve a gyökerekhez, ahhoz a csoporthoz, pontosabban azok leszármazottaihoz, akik egykor oly barátságosan fogadták az angol kutatót.
A Libellud kiadó játékait nagyon sokan szeretjük Magyarországon is. Olyan címek tartoznak hozzájuk, mint a mára már méltán klasszikussá vált Dixit, vagy az újabbak közül a természetközeli absztrakt családi csoda, a Harmónia. Szóval a bíztató háttér miatt lelkesen vártam az Időhurok kipróbálását is.
A Marvel határozottan roskadozik már a saját súlya alatt. Egyszerűen annyira szerteágazó lett és annyi mindent akarnak beletenni, de közben elengedni meg nem akarnak semmit, hogy az rövidesen már tarthatatlan lesz. Persze ez nem azt jelenti, hogy nem készülnek még jó alkotások a Marvel égisze alatt. A Wondermant például ahogy láttam sokan dicsérték, de őszintén szólva engem személy szerint a mai napig nem tud érdekelni az az alkotás. Emellett az új filmek is rendre megbuktak, vagy legalábbis messze nem hoztak olyan szintű bevételeket, mint 2020 előtt. És bár sokat várnak majd a közelgő új Bosszúállók filmtől a Doomsday-től is, ám legyünk őszinték a tejles Marvel Filmes Univerzumnak szüksége van egy teljes reboot-ra vagyis egy újrakezdésre, amibe aztán bele lehetne tenni, nos igazából mindent. Mert ez így csak egy hosszúra nyújtott szenvedés történet. Ennek a szenvedésnek pedig a csimborasszója az újonnan megjelent Daredevil: Újjászületés második évada, amiről előre jelzem, hogy spoileresen fogok majd beszélni, mert szükségét érzem.
Edgar Allan Poe – A holló című verse igazi kultikus darabnak számít, több művészt is megihletett már. A legkultikusabb alkotás, aki sokak fejében élénk nyomot hagyott, Alex Proyas azonos című filmje, amihez szorosan kötődik a néhai Brandon Lee (a harcművész Bruce Lee) szomorú halála. Ezt a vonalat is érinti a 5Panels kiadó tavalyi képregénye, a Straubringer Gréta által írt és rajzolt Lady Crows. Itt viszont nem áll meg a fellelhető művekkel való kapcsolat, mivel a sokat látott olvasó Darren Aronofsky, tizenhat évvel ezelőtti Fekete hattyújára utaló dolgokat is felfedezhet. Viszont Straubringer egy olyan színezetet ad az alkotásában az előbb említett filmeknek, amitől a nem fősodrú képregény rajongók mind a tíz ujjukat megnyalják.
A Mortal Kombat játék a 90-es évek elején jelent meg, a Midway cég pedig hatalmasat robbantott vele. A brutalitása annyira új volt, hogy Amerikában bevezették a játékoknál is a korhatáros besorolást, ám pont ez a fajta nyers stílus vezetett a sikeréhez, népszerűsége pedig a mai napig töretlen. Egy ekkora sikertörténet pedig egyértelműen felkeltette Hollywood érdeklődését, aminek következtében két adaptáció is napvilágot látott. Az egyik a már fentebb említett 95-ös első rész, amelynek a rendezői székében az a Paul W. S. Anderson ült, akinek olyan filmeket köszönhetünk, mint a Kaptár-széria, vagy a pár éve megjelent Monster Hunter: A szörnyek birodalma című rettenet. A folytatása 1997-ben készült el, és a Mortal Kombat 2. – A második menet címet kapta. Anderson alkotása, amolyan bűnös élvezet, annyira rossz, hogy már jó, ezzel ellentétben a második rész a jó ízlés ellen elkövetett szörnyűséges bűntett.
A bűn rossz folytatás után, a Warner a fiókja mélyére száműzte a további folytatások tervét, ám egyszer csak feltűnt a porondon korunk egyik legjobb horrorfilmese James Wann, aki azt ígérte, hogy valóra váltja a rajongók álmait. A játék világához hű, R-besorolású filmet fog leszállítani, mint producer, amely nem csak a rajongóknak fog szólni, hanem az átlagnak is. Bár a 2021-es változat sok sebből vérzett, azért egy korrekt iparosmunkára sikeredett, ami végül odavezetett, hogy megkaptuk idén annak folytatását, azzal az ígérettel, hogy ami nem volt jó az előző részben azt mind kijavítják és az első résznél is brutálisabb filmet fogunk kapni. De vajon sikerrel jártak-e?
2026. május 8-án nagy napot ünnepelnek a természetkedvelők világszerte: centenáriumi évfordulóját ünnepli kék bolygónk legismertebb természetjárója, a britek nagypapája, Sir David Attenborough. Az elnyűhetetlen természettudós és dokumentumfilmes fél évszázada járja rendületlenül a Föld természeti csodáit, hogy amit lehessen, a szemünk elé tárjon és megőrizze az utókor számára. Jómagam is kötődöm Sir David munkásságához; gyerekkoromban rongyosra néztem az egyik leghíresebb dokumentum-sorozatának, A kék bolygónak minden részét, de voltak tőle más kedvenceim is (lehetett miből válogatni). Írtam is már korábban az újabb munkáiról, mivel nincs olyan év, amikor legalább a hangját nem kölcsönözné egy újabb gyöngyszemnek (itt, itt és itt). Most sincsen másként: születésnapja alkalmából foglalkozzunk az egyik idén megjelent természetfilmjével, a Vad Londonnal.
We use technologies like cookies to store and/or access device information. We do this to improve browsing experience and to show (non-) personalized ads. Consenting to these technologies will allow us to process data such as browsing behavior or unique IDs on this site. Not consenting or withdrawing consent, may adversely affect certain features and functions.
Funkcionális
Always active
Olyan hozzáférés vagy tárolás ami szigorúan szükséges ahhoz a legitim célhoz, hogy a felhasználó az általa kért funkciókat használni tudja, vagy lehetővé tegye az oldalról történő információ kommunikációját. Például az oldalra történő bejelentkezés és bejelentkezve maradás.
Preferences
The technical storage or access is necessary for the legitimate purpose of storing preferences that are not requested by the subscriber or user.
Statisztikai
Olyan hozzáférés vagy tárolás ami kizárólag statisztikai céllal történik.The technical storage or access that is used exclusively for anonymous statistical purposes. Without a subpoena, voluntary compliance on the part of your Internet Service Provider, or additional records from a third party, information stored or retrieved for this purpose alone cannot usually be used to identify you.
Marketing
Olyan hozzáférés vagy tárolás ami szükséges a marketing célú felhasználói profilok küldéséhez, vagy akár a felhasználó követéséhez több weboldalon keresztül. Például a beágyazott YouTube videók ilyen sütiket használnak.
