„Fiam, ehhez te még túl pici vagy” -ezt a mondatot biztos sokan hallottátok kiskorotokban a szüleitektől, amikor például a Terminátort szerettétek volna megnézni. Az egészséges testi-lelki fejlődés érdekében valóban szükséges lenne, hogy a fiatalok a korosztályuknak és érettségüknek megfelelő filmes alkotásokat nézzenek. Azonban az, hogy egy adott film mely korcsoport számára ajánlható, számos tényezőtől függ.

A korhatár rövid története
A filmek korhatár besorolása meglehetősen régre nyúlik vissza. Amikor a hangosfilmek elkezdtek terjedni, a forgalmazók elsősorban a káromkodástól és a sértő verbális tartalmaktól igyekeztek óvni a nézőket. 1931-ben Will H. Hays az úgynevezett Hays-kódexben igyekezett összefoglalni azokat a morális elveket, amiket a filmeseknek mindenképpen be kellett tartaniuk ahhoz, hogy alkotásaikat a filmszínházak vetítsék (Hays kitiltotta a meztelenséget és az istenkáromlás minden formáját). Ennek köszönhetően a legtöbb európai film csak erősen megvágva érhette el az amerikai mozikat, ha egyáltalán elérte. A hivatalos korhatár-besorolás viszont 1968-ban lépett életbe az USA-ban. Bővebb infó a besorolás történetéről.

„Hé, elmúltál 18?”
Mindenképpen érdemes megjegyezni, hogy a moziban vetített filmek korhatár besorolása csupán ajánlás, így senki nem kötelezheti a nézőket ennek betartására (bár van, ahol ez is megtörténik, de a legtöbb mozi inkább örül, ha pénz jön a kasszához). Ennek ellenére a besorolást kötelezően fel kell tüntetni az alkotások plakátjain, a DVD és Blu-Ray lemezeken, reklámanyagokon, illetve az előzetesek előtt is. A nem megfelelően elhelyezett korhatár-besorolás viszont büntetést vonhat maga után, akárcsak az, ha az egyes alkotásokat nem a megfelelő idősávban vetítik a televíziók.
Ha valaha túl enyhe vagy épp túl szigorú besorolásra panaszkodtunk, akkor ebben a Nemzeti Média-és Hírközlési Hatóságban működő Nemzeti Filmiroda Korhatár Bizottsága a ludas. (Az általuk felállított kategóriák és besorolási elvek itt találhatóak.) Többek között nekik köszönhetjük azt is, hogy a hedonizmus magasiskolájának számító A Wall Street farkasa csupán 16-os korhatár jelzést kapott, míg az abszolút családi felüdülést nyújtó Bud Spencer és Terence Hill-filmeket 16-os korhatár jelzéssel adtak ki DVD-n.

freddyD videója a témáról:

Az ingerküszöb növekedése
A különböző mozgóképes alkotások besorolását egyébként számos tényező nehezítheti. Az egyik ilyen lehet az a generációs szakadék is, ami a Korhatár Bizottság tagjai és a mai átlag mozinéző között fennállhat. Egy idősebb, más korszakban szocializálódott ember ugyanis teljesen másként ítélhet meg olyan jelenségeket (szex, erőszak, káromkodás, kábítószer), amelyek a ma fiataljai számára már szinte hétköznapi látványnak számítanak. Legyünk őszinték, sokszor egy TV-s híradó több erőszakot tartalmaz, mint egy 50-es vagy 60-as években készült horrorfilm, nem beszélve a valóságshow-k által prezentált szexualitásról. Itt eljutottunk egy másik problémához is, pl. a régi filmek újra(be)sorolásához. A Korhatár Bizottság ugyanis mintha sokszor nem venné figyelembe azt, hogy az eltelt évtizedek alatt változott a mozinézők ingerküszöbe. Az első Alien-film bemutatójánál még volt, hogy mentő állt a moziknál, ami ma már nyilván megmosolyogtató, mégis a sorozat filmjei sokszor a mai napig 18-as korhatárral kerülnek a TV képernyőre. Mai fejjel már talán A cápa 16-os korhatár besorolása is kissé nevetségesnek tűnhet, és az újra besorolást igénylő filmeket még sorolhatnám.

Kulturális különbözőségek
Egy másik fontos probléma a kultúrák különbözősége, hiszen az egyes társadalmak eltérően értékelik az erőszakot, a vért, a szexualitást vagy a káromkodást. Ennek okai kereshetőek az adott társadalom történelmében, kultúrájában, a szocializálódásban, de akár a gazdaságban is. Sokan ismerik például félre a japán manga és anime kultúrát, mondván az animék egytől egyig mind beteges elméjű, erotomán emberek fantáziájának termékei. Itt két dolgot érdemes elmondani; a japán társadalom sokkal kevésbé érzékeny a vérre vagy a szexre, mint az európai kultúrkörben felnőtt közönség. Másrészt az animék között is hatalmas különbségek léteznek, hiszen megtalálható köztük a gyereke számára készült Pokémon, és a felnőttek számára készült Miyazaki-filmek. Ezeknek az alkotásoknak a megítélése egy teljesen más kultúrkörben meglehetősen nehéz, de az európai kultúrkörben is lehetnek nagy különbségek, gondoljunk csak bele, hogy Spanyolországon kívül, egyedül a hasonló ízlésvilágú, inkorrekt humort favorizáló magyar nézők kedvelik csak igazán Santiago Segura agymenését, Torrentét (ehhez persze Csuja Imre szinkronja is sokat hozzátett). További érdekes összevetés lehet, hogy a magyar közönségnél inkább az erőszak csapja ki a biztosítékot, a hatalmas fegyverkultuszú amerikaiknak viszont a szexualitás, illetve a káromkodás. A király beszéde című film egyik jelenetét például ki kellett vágni az amerikai közönség számára, hogy kedvezőbb besorolást kaphasson a produkció – infó. Bizony, ilyen tekintetben is hatalmas különbségek lehetnek Kelet és Nyugat, illetve Észak vagy Dél között (A különböző nemzetek korhatár-besorolásai itt találhatóak)

A cigi öl
Réges-régen, amikor még híre-hamva sem volt nemzeti dohányboltoknak, Clint Eastwood még magabiztosan szívhatta a szivarokat Sergio Leone westernjeiben (pl. A jó, a rossz és a csúf). A 90-es években viszont már nem lehetett dohánytermékeket reklámozni, és a változó tendenciák és szokások jegyében maga a dohányzás szokása is egyre inkább negatív előjelet kapott. Nemcsak káros az egészségre, de nem is menő. Az új hollywoodi filmekben a korhatárra való tekintettel is inkább kerülik a dohányzás szokásának megjelenítését. Amennyiben a szereplők mégis dohányoznak, azt nagy valószínűséggel azért teszik, hogy minél ellenszenvesebb, gusztustalanabb színben tüntessék fel. Ha azonban egy stúdió a fiatalabb nézőkre is gondol, akkor a drog és alkohol használattal együtt a cigit és a szivart is száműznie kell a képernyőről.

Vágjunk csak bele
Aki a televízió képernyőjén szokott filmeket nézni, biztosan találkozhatott már azzal a jelenséggel, amikor annak érdekében, hogy egy amúgy korhatáros filmet napközben vagy főműsoridőben adhassanak le, megvágják az eredeti alkotást. Többször jutott már ilyen sorsra a Gladiátor, a Terminátor, de sajnos a Drive vágott verziójával is találkoztam már. A probléma ezzel természetesen az, hogy ilyenkor a filmkészítők által eredetileg átadni kívánt mondanivaló és művészi megvalósítás csorbul. Másfelől rendkívüli álszentségre vall sok csatornától, ha megvágva adja le pl. a Gladiátor colosseumi jeleneteit, de főműsoridőben adják le a leggusztustalanabb valóságshow-kat. A szomorú az, hogy ez utóbbi műsorok olyan nézettségi és bevételi rekordokat döntenek, hogy még bírsággal együtt is megéri sugározni őket.

Magas korhatár – alacsony bevétel?
Általában maguk az alkotók sem törekszenek arra, hogy filmjük minél magasabb korhatár-besorolást kapjon, persze kivételek mindig akadnak. A Ryan közlegény megmentése esetében pl. Spielberg leszögezte a Dreamworksnél, hogy abszolút nem érdekli, hogy a film milyen besorolást fog kapni, mivel ő a háború, és azon belül is a normandiai partraszállás minél hitelesebb megjelenítésére törekedett. Mel Gibson A passió és az Apocalypto rendezésekor is hasonló elvet követett, ahogyan George Miller se bánta, hogy a Mad Max: A harag útja R besorolást (17 éven felülieknek) kapott. A fentebb ismertetett darabokat részben brutalitásuk tette híressé, és az anyagi sikerük is vitathatatlan. Ezek azonban a kivételek táborát erősítik, és bizony nem mindenki rendelkezik olyan masszív és vérszomjas rajongó klubbal, mint például Quentin Tarantino, akinek eddig minden filmje kiérdemelte az R, illetve a 18-as besorolást. Az elveszett frigyláda fosztogatói pl. majdnem R besorolást kapott a végén található frigyláda kinyitós jelenet miatt, ezért Spielberg némileg szelídített a jeleneten, így PG minősítést kapott, biztosítván, hogy a mozi mennél nagyobb közönséget érhessen el. A baj az, hogy a filmkészítők sokszor olyan témákat is megpróbálnak kifejezetten családbarát módon tálalni, amik egyébként egyáltalán nem lennének valók gyermekeknek, így lényegében az alkotás csak egy butított feldolgozás lesz az eredeti alapanyaghoz képest. Erre talán a Disney, Grimm és Andersen feldolgozásai szolgálhatnak jó példaként. (Oldalunkat a Disney szponzorálja).

A legdurvább besorolás: X
Értelemszerűen ez az a besorolás, amit minden józan filmkészítő igyekszik elkerülni. Az ilyen jellegű alkotások a bennük lévő túlzott erőszak és pornográfia miatt televízióban csupán kódolt, rejtett formában, moziban pedig csak este 22:00 és 5:00 között adhatóak le, továbbá a kulturális adójuk is magasabb. A pornómozikon kívül talán a Cannibal Holocaust, illetve a Fűrész sorozat IV. epizódja lehet híres példa a hírhedt besorolásra. Ezek azok a filmek, amiktől minden józan gondolkodású szülő messze eltiltja a gyermekét. További érdekességek ezen a linken.

A döntés a Tiétek!
A korhatár-besorolásról összességében elmondható, hogy mindenképpen fontos részét képezi a gyermekek egészséges testi-lelki növekedését szolgáló intézkedéseknek, valamint az érzékenyebb lelkű nézők megóvásának. Ugyanakkor, mint az fentebb kiderült, a besorolást -, amely valójában csak ajánlás – rengeteg tényező befolyásolhatja, ezért a végső döntés a szülőtől, illetve a nézőtől függ. Ha bizonytalanok vagyunk a kérdésben, tájékozódjunk olyan megbízható ismerősöktől, akiknek megbízunk az ízlésében és a józan ítélőképességében. Túl enyhe és túl szigorú besorolásokra is bőven van példa, ezért nem árt, ha nem csupán egy szűk tagú zsűri ízlésére bízzuk magunkat, akik Bud Spencert is egy kategóriába teszik a Ryan közlegénnyel, de nem akarják megóvni a kamasz nézőket a Wall Street farkasától.

További részletes leírás a médiatörvényről