Egy átmulatott éjszaka, egy halott lány az ágyban, egy ártatlan (?) muszlim srác, és egy zugügyvéd, aki a segítségére siet. Lássuk, hogy mit tudott nyújtani az HBO nyári krimisorozata!

(Aki kíváncsi a sorozat részletesebb alapszituációjára és az első epizód által keltett benyomásokra, annak javaslom előbb a pilotkritika elolvasását.)

Az első epizód után azt feltételeztem, hogy a sorozatban leginkább a nyomozásra, a gyilkosság felderítésére kerül majd a hangsúly. Ez végül nem igazolódott be, azon egyszerű oknál fogva, hogy minden körülmény és nyom Naz bűnösségére utal. Ehelyett egy rendkívül részletes betekintést kaphattunk az amerikai igazságszolgáltatás működésébe. Ahogy halad előre a történet, úgy válnak egyre nyilvánvalóbbá a rendszer hibái és hiányosságai, valamint az, hogy hogyan képes mindez átformálni az ebben résztvevőket, a törvény embereitől kezdve a fegyházban ülő rabokig. Naz a gyilkosok és más elítéltek társaságában lassan, de biztosan azzá kezd válni, amit a börtönbe kerüléséig következetesen tagadott, Stone és a többi ügyvéd pedig fokozatosan felőrlődik, amint minden lehetőséget megragadva próbálják bizonyítani védencük ártatlanságát, amiben már ők maguk is egyre kevésbé hisznek.

Részben ebből fakad a sorozat másik fontos aspektusa is: hogy egy ilyen kegyetlen bűntény és az azt feltáró hosszan elhúzódó tárgyalás hogyan forgatja fel az érintettek hozzátartozóinak életét és a társadalmat. A feltételezett gyilkos, Naz családja sínyli meg a legjobban az esetet: szülei elveszítik az állásukat, az öccsét pedig felfüggesztik az iskolából. De a New York-i mohamedán közösség sem ússza meg: a szeptember 11-i terrortámadás óta nem látott erőszak- és gyűlölethullám csapódik le a városban élő pakisztáni kisebbségen és más muszlimokon. Még eggyel több ok arra, hogy az ügyészség a lehető leghamarabb rács mögé dugja Nasir Khant.

Láthatóan sokat akartak markolni az Aznap éjjel, de ennek ellenére néha úgy éreztem, hogy a kevesebb talán több lett volna. A pilotkritikában már említett lassabb tempó a sorozat végére már egyáltalán nem zavart, az viszont annál inkább, hogy időről-időre az a benyomásom támadt, hogy a készítők nem tudták eldönteni, hogy ebből most egy börtöndrámát vagy egy tárgyalótermi drámát akarnak kihozni. Nehezen tudták megtalálni a kettő között az egyensúlyt, és ezen az sem segített, hogy egyes mellékszálak jóval több figyelmet kaptak a kelleténél (például Stone ekcémája), más szálakat meg egyenesen megalapozatlannak éreztem (a fiatal ügyvédnő, Chandra Kapoor és Naz viszonya, és mindaz, ami ebből származott). Maga a cím is félrevezető lehetett a gyanútlanul közeledőnek, hiszen arról a bizonyos éjszakáról alig tudunk meg valami újat az első epizódhoz képest, meg úgy általában nem arra megy ki a játék, hogy végső soron ki is ölte meg Andrea Cornisht. Ebből a szempontból az eredeti BBC-s sorozat címe, a Criminal Justice sokkal közelebb jár a lényeghez.

A színészek munkáját viszont egyáltalán nem érheti panasz, és közülük is a két főszereplő emelkedik ki a leginkább. Riz Ahmed nagyszerűen alakítja a megszeppent Nazt, akinek fogalma sincs róla, hogy hogyan fajulhattak idáig a dolgok, de ahogy egyre több időt tölt a börtönben, és egyre több minden kerül napvilágra róla, a végére már mi magunk is kétségbe vonjuk az ártatlanságát. John Turturro pedig remekül játssza Jack Stone-t, a kétarcú ügyvédet, aki az egyik pillanatban egy pitiáner alaknak tűnik, akit csak a pénz érdekel, a másik pillanatban pedig egy önzetlen és segítőkész szamaritánusként jelenik meg előttünk. Rajtuk kívül még a nyugdíjazás előtt álló Box nyomozót (Bill Camp), és a fegyházban kiskirályként uralkodó Freddyt (Michael Kenneth Williams, aki a Drótból lehet ismerős) emelném ki, mint emlékezetes karaktereket.

Az operatőri munka is hozza az HBO-tól várható elsőrangú minőséget, ellenben a soundtrack nem hagyott mély nyomot bennem. Sokszor azt is alig lehetett észrevenni, hogy valami muzsika szólt a háttérben. Volt ugyan egy-két jól megválasztott aláfestő zene, de igazság szerint ha ki is vágnánk a jelenetek többsége alól, az összképen valószínűleg nem nagyon változtatna.

Összességében azért kellemes élményt nyújtott az Aznap éjjel, és egy igazán üdítő színfolttá nőtt a szememben a krimisorozatok között. A pilot után a True Detective-hez hasonlítottam, de szerencsére sikerült kilépnie az árnyékából, és valami újat tudott letenni az asztalra. Hogy ugyanolyan kultsorozat lesz-e belőle, az majd idővel elválik.