Élénken él bennem, amikor májusban drága szerzőtársammal először láttuk az akkor még Nerve-re keresztelt film előzetesét. Nem mondom, hogy hangosan nevettünk rajta, de tény, hogy megmosolyogtuk, és már előre temettük a filmet. Tipikus tinifilmnek tűnt, egy aprócska csavarral; valamint a főszereplők színészi teljesítményét is kifogásolhatónak találtuk. Elérkezett a nyár közepe, és nem túlzok, ha azt mondom, hogy az egész világ Pokémon GO lázban égett. Ekkor kezdtem elgondolkozni azon, hogy nem is akkora hülyeség az, amit láthatunk. Türelmetlenül vártam, hogy a hazai mozik is behozzák, és végre megnézhessem, bízva abban, hogy egy jó filmélménnyel gazdagodhatok.

A történet szerint a fiatalok körében hódít az Idegpálya nevű játék, ami lényegében egy mobiltelefonra letölthető applikáció, melyben választhatsz, hogy nézőként vagy játékosként veszel részt. Azt hinnénk, hogy csak játékosként éri meg ez az egész, pedig mindkét oldalnak megvan az előnye. Ha nézőként regisztrálsz, akkor többedmagaddal te találhatod ki a játékosok számára a feladatokat, valamint figyelemmel követheted, hogy ők miként teljesítik a kihívásokat. Játékosként pedig a kihívásokat kell teljesítened, mindezt úgy, hogy azokat végig streameled a telefonod kamerájával. Ezáltal új nézőket és népszerűséget szerezhetsz magadnak, hogy a döntőbe kerülve te lehess a játék nyertese, továbbá pénzt is kaphatsz a kihívások teljesítéséért. A kihívásokat nem kell elfogadnod, de akkor értelemszerűen hátrébb kerülsz a listán és így a nyerési esélyed is jelentősen romlik. Ja, a legfontosabbat nem mondtam. A játékról senkinek sem szabad szólni, mert ha „köpsz, nyögsz”, minden kihívásodat élőben kell közvetítened, valamint ha feladod, vagy nem sikerül a kihívást teljesítened, akkor kiesel. Ebbe a játékba csöppen bele Vee is, barátnője, Sydney által. Vee egy visszahúzódó csajszi, aki az anyjával él, és ha nem muszáj, sosem mozdul ki a komfortzónájából. Mindez egy csapásra megváltozik, mert az Idegpálya teljesen a feje tetejére állítja az életét. Kezdetben csak egy idegennel kell 5 másodpercig csókolóznia, később azonban ezzel a sráccal kell úgy motoroznia 100-zal, hogy annak bukósisakja le van ragasztva. Később aztán kiderül, hogy a… inkább nem lövöm le a poént. Ha pedig azt hiszitek, hogy a trailer egyik legmeglepőbb jelenete a csattanó, akkor tévedtek. 

Jogosan köthetitek az orromra, hogy ez mind szép és jó, de akkor most tetszett-e nekem a film vagy sem. Be kell vallanom, hogy félve ültem be, de nagyon kellemesen csalódtam. Egy fiatalos pörgős történetű másfél órát kap, aki kifizeti a jegy árát és beül erre a filmre. Érdekes, hogy a főszereplők színészi játékán kívül másra nem figyeltem, mert főként csak Vee és kezdetben alkalmi küldetésének „tárgya”, később barátja, Ian van a központban. Na, nem mintha ők ketten annyira jól színészkednének, hiszen ez a történet nem követel túl sok erőfeszítést. És ez az érdekes, hogy véleményem szerint ez a film teljes egészében a történetet választotta gerincként és a szereplők inkább a háttérbe szorulnak, ami amúgy hatalmas hiba lenne, de itt nem az. Nekem ez a sztori már csak azért is elnyerte a tetszésem, mert tökéletes korlenyomat korunk fiataljairól (rólunk), akik uram bocsá’, egész nap a telefonjukon lógnak és folyamatosan versenyeznek egymással. Mindig a legjobbnak kell lenned, mert ha egy kicsivel is elmaradsz, akkor egy senki vagy. Erről szól most minden, nem?

Barátságok is megsínylik ezt a törtetést, és a visszahúzódó Veeből egy csapásra vagány leányzó válik. Ez egy kicsit fura volt számomra, hogy a nap elején még egy visszahúzódó csaj volt, később pedig a suli legmenőbb „ragadozója”. Rémisztő volt látni, hogy mi mindent bevállaltak a szereplők a népszerűségért. Múlhat mindezen akár az életük is, ők előkapják a telefont és élőben közvetítik azt, hogyan másznak át több emelet magasan az egyik épületből a másikba egy létrán, vagy fekszenek le egy vonat elé. Ilyen és ehhez hasonló őrültségeken mennek keresztül szereplőink, hogy végül valamelyikük megnyerhesse a játékot. Kérdezem én, hogy szükségünk van egy ilyen alkalmazásra, mert szerintem nem vagyunk messze, hogy egy tényleg emberi életek tucatjait követelő őrület terjedjen el világszerte. Persze még nem ennyire vészes a helyzet, de bármi megtörténhet. Bízok benne, hogy pár informatikai zseni nem fáradozik azon, hogy a sufniban pár társával összedobja az Idegpálya valódi verzióját, mert akkor joggal láthatjuk majd a képernyőkön, hogy „Néző leszel vagy játékos?”.