A legvadabb álmaimban sem mertem gondolni, hogy a hazai mozik vásznaira költözik a magyar keresztségben Kiéhezettekre hallgató zombis dráma. És láss csodát, pár hete jött a hír, hogy igenis vetítik. Az pedig csak hab a tortán, hogy elég jó kritikákat kapott. Némi düh tombolt bennem a film előtt, de hála Melanie-nak, sikerült megbirkóznom vele. Ha ki vagy éhezve egy jó filmre, de nem vagy benne biztos, hogy tetszene-e neked a Kiéhezettek, akkor kattints a továbbra. 

A történet szerint (csak úgy, mint a zombis filmek nagy részében) a Brit-szigeteket egy betegség sújtotta, aminek következtében az emberek kiéhezettekké változtak. Van azonban egy tucat (na jó, picivel több, mint egy tucat) gyerek, akik bár fertőzöttek, mégsem uralkodott el rajtuk a betegség, és kvázi emberien viselkednek. Őket tanítja a bájos Ms. Justineau, aki titokban mesét is szokott tanítványainak olvasni. Egy nap szabaddá teszi a kis csemeték kezét, ugyanis kezeiket és lábaikat, valamint fejüket lekötözve ülnek egy kerekesszékben az órák alatt, hogy írjanak egy történetet. Melanie, a kiváló tanuló és egyben a tanító kedvence, meséje annyira megérinti Justineau-t, hogy jutalomból hozzáér tanítványához, ami szigorúan tilos a bázison. Ezt később Parks őrnagy prezentálja is, aminek következtében az összes gyerek csattogó szájú, eszeveszetten mozgó zombivá válik. A továbbiakban Melanie, Justineau, Parks őrnagy és Dr. Caldwell, valamint pár katona menekülni készül, mert a komplexumot védő kerítést áttörik a kiéhezettek. Itt indul meg a hajsza az életben maradásért. Álljunk is meg itt, mert a film a továbbiakban valóban az életben maradásról szól, ami bár látványos és érdekes, mégis inkább a saját szemetekkel kell megtapasztalnotok. 
Mégis mi az, ami kiemeli a többi film közül? Mi az, ami miatt egyedi és ezáltal újat nyújt a nézőknek? Véleményem szerint az, hogy a gyereket teszi meg a történet gonoszává, mindezt úgy, hogy a szereplők szorosan együttműködnek vele. Ezt pedig egy olyan ütőkártya, ami engem személy szerint sokkolt. Hiszen irodalomórán annyiszor hallottuk, hogy a gyerek a különféle művekben a tisztaság és az ártatlanság örökös jelképe. Itt meg bumm, felrúgják ezt a szabályt, és egy rendkívül szerethető főhőst kapunk, aki egyben „gonosz”. Tegyétek fel ti is a kérdést! Lelőnétek egy felétek futó kislányt, vagy hagynátok, hogy megtámadjon? Ezen a kérdésen még mindig nem tudtam átrágni magam, és szerintem egy jó darabig nem is tudok vele megbirkózni. Valamint az is érdekes, hogy Melanie-t és társait azért tartják fogva, mert Dr. Caldwell szerint belőlük lehetne olyan oltóanyagot készíteni, ami megakadályozza a betegség terjedését. Ez a két történeti elem emeli ki a filmes kínálatból a Kiéhezetteket.A színészek közül bár mindenki jól játszik, mégis a Melanie-t alakító Sennia Nanua-t emelném ki. Az egyik pillanatban egy okos és aranyos kislány, a másikban pedig könyörtelenül esik neki a katonáknak. Fantasztikus látni, hogy amikor fogságban van és emberek veszik körül, emberként viselkedik, míg amikor elengedik, örömmel megy vadászni. Hogy e két arca közül melyiket élvezi jobban, azt mindenki döntse el maga. A sok pozitívum mellett aprócska negatívum, hogy néha-néha bizony észrevehetően mű a CGI. Némelyik épület észrevehetően kilóg a többi közül, de ezt igazán elnézhetjük a filmnek, hiszen az alkotók a felsorolt jóságok mellett a zenével is igyekeznek kárpótolni minket. A hangzásvilág pedig szó szerint hipnotizál. Kellemesen melankolikus és főként akkor passzol a legjobban a látottakhoz, amikor Melanie evett valakiből, mivel a hús és a vér íze amolyan kábító hatást okoz a kislány szervezetében. Ha szereted a zombis filmeket, és ki vagy éhezve valami újra, akkor nyomás a moziba, hogy csillapítsd éhséged.