Ha választanom kellene, hogy melyik könyv volt rám a legnagyobb hatással az elmúlt három évben, 100%-ig biztos lennék benne, hogy a Ready Player One-t mondanám. Voltak „meh” könyvek, voltak „elmegy” könyvek, voltak „faszántos” könyvek és volt az RP1.

Are you ready?

Történetünk hőse Percival, polgári nevén Wade Watts (igen, az apja nagy Marvel-rajongó volt) egy alsó-középosztálybeli gimis srác a nem túl távoli jövőben, akinek ugyanúgy megvannak a tinédzser bajai, mint ahogy mindenki másnak megvoltak az ő korában, megspékelve egy kis világvége hangulattal, a globális energia- és élelmiszerválság miatt. És ugyanúgy a virtuális világba menekül a problémái elől, mint ahogy például én is tettem. A különbség az, hogy ő felvesz egy vizort, egy halo-kesztyűt, és elmerül az OASIS milliónyi világában.

You are my Wonderwall

Beszéljünk is erről egy picit. Ezt a virtuális univerzumot úgy képzeljük el, mintha a világ összes sci-fi, fantasy és akció filmjéből, játékából egy külön világot hoztak volna létre, amikben kedvedre ugrálhatsz, fejlődhetsz a saját Avataroddal, amit a játék első belépésekor csináltál magadnak. Ezen kívül itt járnak a gyerekek iskolába, itt dolgoznak, itt mennek az emberek boltba, vásárolni (a megvett termékeket az Oasis futárszolgálata szállítja ki) és itt szórakoznak, járnak el bulizni. Az emberek élete a 21. század közepére egy videójátékban zajlik. James Halliday (D&D nevén Anorak) alkotta meg, még valamikor a 2010-es évek elején, és azóta folyamatosan fejlesztette, egészen a haláig. Mondanom sem kell, hogy ezáltal ő lett a világ leggazdagabb embere és eköré a vagyon köré szövődik a történet is, illetve egy hajsza köré, ugyanis Halliday kitalált egy játékot, amit ha valaki megnyer, azzal rászáll a milliomos zseni összes pénze, cége és a kockák kockájának videójáték-, film- és zenegyűjteménye.

Let the story begin

Percival szülei meghaltak, a nagynénjével és annak tuskó barátjával él, akik folyamatosan terrorban tartják, így az egyetlen kiút számára a közelgő Apokalipszisből az Oasis. Szóval ebben a környezetben indul el a történet, de sokszor, főleg a könyv vége felé ugrálunk a valós és a virtuális világ között. Halliday rejtvénye egyébként nem az az egyszerű fajta. A videóból, amit a halála után hagyott, milliók kezdték el keresni az „Easter Egg”-et, de sok-sok évig nem talált rá senki, még úgy sem, hogy a világ legnagyobb internetszolgáltató cége saját magánhadsereget tartott fent a megkeresésére. Nem lövök le nagy poént, ha elmondom, hogy Percival lesz az első, aki eredményt ér el és felkerül a scoreboardra. Merthogy az is van. És az egész világ követi. Érdekes nagyon a történetben, ahogy a főbb karakterek szép lassan elkezdik felfogni a játék súlyát, és ahogy változik a főhős motivációja. Kikristályosodik, hogy már nemcsak magáért, hanem az egész glóbuszért (mivel a gonosz internetszolgáltató és a magánhadsereg fizetőssé akarja tenni az Oasist, ami ugye annyi válság után, amit 2040-re átéltek az emberek, nem lenne túl játékosbarát). A végső cél ugyanaz lesz, de már teljesen más indíttatásból. A történetről röviden annyit, hogy egy igazi old-school treasurefinder sztori, annak minden bájával és egyszerűségével együtt. Nem fog nagy meglepetéseket okozni, de nem is ez a könyv lényege. Viszont a kritikus hozzáállás, mind a nagy tömeg felé, mind a kockák felé, úgyszintén briliáns. Itt arra gondolok, hogy miként mutatja be az egyes embertípusokat és azt, hogy hiába mindenki „kocka”, azért vannak „kockábbak”. Van itt társadalomkritika, iskolai zaklatás, bűnözés, a kis emberek elnyomása, féktelen erotika… ja nem, az nincs, rossz könyv.

Ömlengés

Ez a modern kori kincsvadászat olyan jól van összhangban azzal a rengeteg geek utalással, hogy az valami frenetikus! Nem tudok nem ömlengeni az RP1-ról, valamiért annyira a szívem csücske lett, hogy ihajj! Ernest Cline, aki köztudottan már a könyv megírása előtt is nagy népszerűségnek örvendett a kocka körökben (Rajongók háborúja, hogy csak egyet említsünk a művei közül), rendkívül precízen adagolja a 70-es, 80-as évek hangulatát. Megkapunk mindent, amire csoroghat a nyálunk, a videójátékokon keresztül, a zenéken át a filmekig. Jómagam például nem egy filmet néztem meg a könyv hatására. Na, azt azért nem mondom, hogy mind jó volt, de na… mindenki hibázhat.

In my oppinion

Véleményem szerint ez az, ami az egyik alappillére a könyvnek. Minden oldalát élvezet olvasni, majd’ minden bekezdésben ott van a „Jajj, hát ezzel én is játszottam, néztem, forgattam!” érzés, és ez annyira közel viszi az olvasót a könyvhöz, amennyire csak képes magába szippantani. De ha már itt tartunk, azért volt benne pár  kevésbé jó rész is (nagyon nehéz ilyet leírnom). Néhol vontatott a történet, bár ezeket az eseteket mindig felrázza egy kis Donkey Kong vagy Space Invaders, egy csipet Defender vagy csak szimplán egy jól odatett Depeche Mode utalás. Szerintem ez az egyetlen dolog, ami egy picit, de tényleg csak egy nagyon pici fekete pontot érdemel. Kinek ajánlanám a könyvet? Mindenkinek, aki élt a 80-as években, aki nem élt a 80-as években, aki csak picit is kocka (vagy nagyon), aki szereti a kincskeresős sztorikat, a magába szippantó történeteket, és mindenkinek, aki szeretne egy igazán jól összerakott, precíz könyvet olvasni. Nem hiába csaptak le rá és akarnak belőle mozgóképet készíteni. Bár lehet ez mostanában annyira nem pozitív dolog… Ha minden igaz, már elindultak a film forgatásai és 2017 végén, Spielberg rendezésében a mozikba is kerül a Ready Player One. Ja, egyébként a könyvben is el volt rejtve egy Easter Egg, és az első megtalálója egy DeLoreannel lett gazdagabb. Azért még lehet próbálkozni.

Sok szerencsét hozzá! Egyes játékos, készülj!

ISBN:978 61 5552 281 9
Agave Könyvek, 2015