Mielőtt Hannah Baker öngyilkosságot követett el, felvette hangját tizenhárom kazettára. Mindegyik kazetta egy közeli ismerősének szól. Aki ezeket hallgatja egyetlen dolgot biztosan tudhat: része volt kisebb vagy nagyobb módon Hannah Baker halálában. Ez a 13 Reasons Why alapígérete, de ezt mostanra mindenki tudhatja, akit kicsit is érdekelt a sorozat. Tulajdonképpen hónapok óta megtekinthető, így ebbe az élménybeszámolóba nem is próbálok úgy belemenni, mintha ezt a tényt kizárnám. Spoilerek várhatóak.

Bizonyára megvannak az amerikai középiskolás filmek kliséi. A visszahúzódó főhős, a kocka, a focicsapat kaptánya, akit Zachnek hívnak, vagy ha nem is őt, de a csapatban valakit mindenképp Zachnek hívnak. Igazából a végtelenségig lehetne sorolni ezeket, ezért inkább nem folytatom. A lényeg az, hogy a 13 Reasons Whyban is jelen vannak az ilyen elemek. Akkor mégis miért működik, mitől új? Ez persze adódik már az alapsztoriból: pont, ahogy a Life Is Strange – igen, játék, de történetileg helyt álló példa -, ez is csavar egyet a közhelyeken, érdekessé teszi a cselekményt.

Elsősorban egy nyomozást kapunk. Clay Jensen (Dylan Minnette), történetünk jelenkori szálának főszereplője mindenkinél lassabban hallgatja végig a kazettákat. Ennek eredményeképp végigkövethetjük az eseményeket, hogy Hannah (Katherine Longford) hogyan jutott el az öngyilkosságig. Lassan rakjuk össze a részleteket, míg a többiek pedig igyekeznek elrejteni titkaikat, megmagyarázni tetteiket. Jensen útját továbbá segíti „Unhelpful Yoda” Tony (Christian Navarro) vagy ahogy én hivatkoztam rá, Plot Guy, aki tulajdonképpen Jensen egy jó barátja. Hogy miért? Mert csak, viszont kivételesen ügyel rá, hogy kellőképp titokzatos legyen és tizenhárom részen keresztül kihúzza a rejtélyt. A karakter gyengeségei lehet betudhatók a sorozat alapjául szolgáló könyvnek, ezt nem tudhatom. Mindössze annyit hallottam az eredeti műről, hogy egy katasztrófa, viszont ez egy karakter gyengeségére sem lehet mentség. Na, de a lényeg, ami miatt végtére ez a cikk íródott: akik miatt Hannah öngyilkos lett, inkább a saját sorsukkal foglalkoznak, mint máséval. A legtöbb kritikában, hozzászólásban ugyanis azt olvasni, hogy Hannah egy önző idióta, nincs oka öngyilkosságra és így tovább. A többség kísértetiesen ugyanazokkal az – egyébként sokszor gyenge – érvekkel támasztja alá ezt, mint amiket ezek a szereplők a sorozatban is felhoznak. És akkor a következő bekezdésben beszéljünk arról, hogy ez miért hülyeség.

Amikor még minden rendben volt.

A rövid válasz az: mindenki a saját szintjén nyomorog, mindenkinek a saját gondja a legnagyobb. Ez hatalmas közhely, de attól még pontosan ezt az attitűdöt figyelhetjük meg. Itt egy lány, akit folyamatosan megaláztak, lekurváztak, végül meg is erőszakoltak és még az iskolapszichiáter sem segített neki, de az egyéni problémák így is égetőbbek. Olyan, hogy empátia, nem létezik. Hannah hajlandó egy új esélyt adni az életnek, de azon próbálkozás is csalódással ér véget. Volt más megoldás? Igen. Lehetett volna segíteni rajta? Igen. De az öngyilkosság közeli állapot nem olyasmi, amikor az ember józanul gondolkozik, hanem azt látja maga előtt, hogy ebben a lelki nyomorban kell élnie. Mert az anyagiak itt nem tényezők, mindegy, hogy biciklin sírsz vagy audiban, attól még a lelkedet ugyanúgy meggyötörhetik, csak épp más módon. Milyen érvelésrendszer az, hogy neked nem lehetnek negatív érzelmeid, mert megengedhettél magadnak valamit? Milyen érvelésrendszer az, hogy hogyan vagy képes örülni valaminek, mikor nem engedhettél meg valamit? Túlzó példa: megerőszakoltak, senki nem hajlandó segíteni ebben, de van egy tök jó házad, szóval szuper. Nem, nem az öngyilkosság az egyetlen válasz, viszont ahogy a sorozatban is látjuk, az öngyilkosság egy hosszú folyamat eredménye.

A kazettákon szereplők többsége is igyekszik a saját bőrét menteni. Van, akit az érdekel egyedül, hogy mi történik a karrierjével, ami természetes reakció, de egy emberi élet árán valóban ez a legégetőbb probléma? Ellenben szimpatikus, hogy minden oldalt igyekszik bemutatni a sorozat. A helyi szemétláda háttere is kibontakozik, kicsit mindenki egyéni gondjaiba belelátunk. A tanulság viszont még mindig érvényes: ne másokon éljük ki saját gondjainkat. Az a jó, hogy ez a tizenhárom rész gyakorlatilag esélyt ad arra, hogy elfoglaljuk álláspontunkat egyik és másik oldalon. Amiket eddig leírtam, az is egy olvasat, de lévén megosztó sorozatról van szó, bőven találni ezen kívül teljesen különböző véleményt. Egyébként nem csodálkoznék, ha megjelenne néhány komment, ami majd elparancsol melegebb éghajlatra, mert Hannah Baker gyenge, aki meg gyenge, az haljon meg.

Szóval a képen látható kérdésre való válasz előtt érdemes végignézni az egész évadot.

De visszatérve a sorozatra. Eleinte úgy véltem, teljesen felesleges egy második évad. Aztán olvasgattam és rájöttem, hogy egész okos ötlet. A tárgyalás, a valós tényfeltárás csak most következik. Minden szereplő megtapasztalhatja tettei következményeit és mindenki megélheti saját démonjait. Remek kiegészítésnek ígérkezik egy ilyen történethez, ám az már biztos, hogy nem lesz kevésbé megosztó, mint az első felvonás. Végezetül annyit tudok mondani, ne taposs bele másba, mert lehet észre sem veszed, és sokkal könnyebb megölni valakit, mint gondolnád.