Napjaink közgondolkodását a nemi szerepekről szinte minden médium, illetve művészeti ág igyekszik valamilyen szinten formálni, vagy legalábbis választ kínálni azokra a kérdésekre, melyek az identitások körül felmerülnek. Ennek köszönhetően több releváns válasz is létezhet arra, hogy mitől tekintünk valakit hiteles férfinak az egyes szituációkban. Kedvünkre válogathatunk azokból a pozitív tulajdonságokból, melyeket a társadalom egésze el tud fogadni, legyen szó egy családapáról, a tökéletes szeretőről vagy akár egy hivatásos gyilkosról. Intellektuális, megbízható, jóképű és sorolhatnánk.

A Sokkal több mint testőr két főszereplője, Darius Kincaid és Michael Bryce az akcióhős karakterek két merőben eltérő típusát mutatja be számunkra. Ezen túl természetesen a maszkulin szerepvállalás két külön pólusát is szemléltetik. Bryce (Ryan Reynolds) a profi, AAA-s (nem ceruzaelem) besorolású védelmi ügynök, aki egy rosszul végződött megbízása után már csak a kisebb munkákra számíthat, egyértelműen a józan ész, a higgadtság oldalát képviseli. Módszerei a lopakodás, tervezés, előrelátás, célja pedig nem a likvidálás, hanem az ártalmatlanítás. Ebből következik az is, hogy a féktelen gyilkolás nem az ő stílusa. Ezzel szemben Kincaid (Samuel L. Jackson) a forrófejű, meggondolatlan, mégis profi bérgyilkos, aki elpusztíthatatlan és bárkit képes megölni akár egy D kosárméretű ablakon keresztül leadott lövéssel is; úgy tör előre a filmvásznon, mint egy megvadult rinocérosz. Szerencsére az előzeteseken és plakátokon átszűrődő Több mint testőr vonatkozás megmaradt a marketing szintjén, és még véletlenül sem tűnik fel rejtett utalásokban. A történet egy meglehetősen felszínes háttérsztorira alapoz, melyben a főgonosz Vladislav Dukhovich (Gary Oldman), egy fehérorosz diktátor és egy elítélt bérgyilkos vallomásával lehet csak bizonyítani, hogy komplett falvakat mészárolt le. Jobb, ha fel sem tesszük azt a kérdést, hogy ez mennyire reális, és inkább ugrunk a lényegre. Dukhovich emberei ugyanis próbálják levadászni Kincaidet, akit pedig fél Európán keresztül kell teljes titokban eljuttatni a hágai bíróságra, hogy ott tanúskodjon. A zsoldosok és az Interpol tehát a két főhős nyomában, ők pedig megpróbálnak észrevétlenek maradni és szinte lopakodni, de Kincaid számára ez majdnemhogy lehetetlen, így bármilyen jó és „unalmas-nyugalmas” tervet eszel ki Bryce, valahogy mindig belekeverednek egy pörgős autósüldözésbe, lövöldözésekbe, na meg sok-sok robbantásba, mire célba érnek.

A színészválasztás tökéletesen illeszkedik a szerepekhez. A lassan 70 éves Samuel L. Jackson igazi fenegyerekként tűnik fel a tőle megszokott trágár stílusával, mint aki már mindent tud az életről és annak kioltásáról is. Reynolds pedig hozza a kicsit megtört, talán érzelmileg is sérült, de ettől függetlenül megkérdőjelezhetetlenül potens védelmező szerepét. Minden adott lenne ahhoz, hogy a Sokkal több mint testőr túllépve az akciófilm és vígjáték keretein elénk tárjon egy ilyen éles konfliktust, aminek számos alapja rejlik a karakterek (közös) előtörténetében is, de sajnos a dialógusok is megrekednek azon a szinten, hogy Kincaid folyamatosan Bryce-t oltja, aki egyszerűen tehetetlen ez ellen. Számtalan lehetőség rejtőzik abban, ha egy történet két ennyire különböző, mégis egymást tökéletesen kiegészítő karaktert állít a középpontba. Megmutatkozhatnának a különböző harci stratégiák, azok ötvöződései vagy az elkülönülésük. A két férfi jelleméből eredő konfliktus átkerülhetne az akcióba is, hiszen nem minden helyzetet lehet csak golyókkal és robbanásokkal megoldani. Ehelyett azonban a vásznat eluralja a Samuel L. Jackson-féle török-zúzok, míg a testőr akárhányszor is menti meg az életét, vagy akárhány gonosztevővel is végez, egyszerűen nem tudom elhinni neki, hogy ez a szakmája. Bryce AAA-s ügynök karaktere egyszerűen ledobja magáról az olyan jeleneteket, mikor az orosz zsoldosok vezérét lánccal fojtogatja, majd hátulról gerincen lövi. Nagyon meggyőző akar lenni, de a film valódi gyilkoló gépe Kincaid marad. A testőr nem is kap lehetőséget, hogy igazi kompetenciáit megmutathassa. Nem látjuk, hogyan dolgozik valójában, hol vesszük hasznát az ő hideg fejének és logikus döntéseinek. Tudjuk, felfogjuk, hogy itt két profi gyilkosról van szó, mégsem kapunk elég megerősítést, hogy igazán el is higgyük az ő kettősük csapattá válását. Mindenhol a nyers erő a célravezető, és a tervezés csak bajt szül. Persze, a legtöbb helyen pont ebből kovácsol komikumot a film, nem ízléstelenül, sem idétlenkedve, csak amolyan jóízű savazásokkal.

A nők megjelenése egy ilyen filmben mindig kérdéseket vet fel azzal kapcsolatban, hogy milyen szerepet tudnak hitelesen magukra ölteni, ha nem az akció részesei. Salma Hayek játssza Kincaid feleségét, aki a férfihoz hasonlóan trágár, és brutális kegyetlenséggel képes ölni. A maga három jelenetével azonban határozottan a legszórakoztatóbb karakter az egész filmben. Ellenpéldája pedig a Bryce exét alakító Elodie Yung, akitől a megbízást is kapta a férfi. Az Interpolos ügynök szerepébe bújva, és egy langyos szerelmi szálat nyálasan végignyújtva a teljes filmidőn, abszolút jellegtelen, súlytalan marad. Nagy kár az is, hogy Bryce karakterét a testhezálló akciójelenetek helyett egy ilyen románccal próbálják pontosabban megrajzolni. Ezzel sokat veszítünk a Reynolds – Jackson páros egymással való viaskodásából is. Arról nem is beszélve, hogy ha Darius Kincaid és Sonia Kincaid vérben született, lángoló szerelme mellé tesszük ezt a két szenvelgőt, az izgalom, a humor és a szórakoztatóság megint csak az idősek oldalán áll.

Összességében a Sokkal több mint testőrre beülve kapunk egy jó akció mozit rengeteg Samuel L. Jackson pillanattal, de már csak azért is érdemes megnézni, hogy lássuk, miként lövik szitává Amszterdam és Hága utcáit, miközben egymást anyázza ez a két stukkeres fickó.