Végre megkaptuk a nagysikerű Life is Strange következő részének, a Before the Storm-nak az első részét. Az előző játék befejezése sokak szájában – köztük az enyémben is – fanyar ízt hagyott, de amit még a befejezés se tudott elrontani, az Chloe (immáron főszereplőnk) karaktere. Az új résszel viszont a fejlesztők kockáztattak egyet, és ahogy a nevéből is rájöhettünk, egy előzményjátékról van szó. Sok minden félresikerülhet ha már egy felépített jellemű karaktert adunk a játékos kezébe, így nézzük, hogy sikerült ezt kiviteleznie a Before the Storm-nak!

Mit érdemes tudni a Life is Strange-ről, mielőtt nekikezdünk? Nehéz lesz tökéletesen spoilermentesnek maradni, mivel egy előzményjátékról van szó, sok minden, köztük Chloe jövőbeli természete, illetve néhány esemény már előre biztos, hogy milyen lesz, de azért próbáljuk meg. (Mindkét spoiler a Life is Strange-ből kiderül, de a Before the Storm-ból még nem egyértelmű)! Spoiler (jelöld ki, vagy húzd fölé a kurzort): például, hogy Rachel eltűnik. A tinédzser csajszinknak eddigi legjobb barátja, Max (és a Life is Strange-ben a karakterünk) elköltözik és bár Chloe próbálja tartani a kapcsolatot, Max egyre ritkábban válaszol üzeneteire. Emellett Chloe elveszítette imádott édesapját, és édesanyja is egy olyan férfival randizik, akit ki nem állhat. Míg az eredeti játékmenetnek hatalmas része volt az idő visszaforgatása, a Before the Storm-ban erre már nincs lehetőségünk, így a Life is Strange többi aspektusára épít, ami a történetmesélésben és a párbeszédekben a karaktereink döntéseinek meghozatala.

A Life is Strange legnagyobb dobása az volt, hogy a szokásos szerepjátékos döntések legtöbbjét megváltoztatta azzal, hogy Max vissza tudta forgatni az időt, sőt sokszor így tudott meg olyan dolgokat, amiket aztán felhasználhatott a következő nekifutásnál, hogy jobb eredményt érjen el a beszélgetés közben. Ezt most elvették tőlünk, úgyhogy az új rész immáron teljesen egy sztoriorientált, döntéscentrikus játékmenetbe ment át, amit már sok másik alkotásnál láthattunk, viszont ettől függetlenül fantasztikusan hozza továbbra is a narratívát, és mivel nem lehet minden döntés után visszaforgatni az időt, sokkal pörgősebbnek és fontosabbnak érződnek a döntéseink, mint az előző részben, így sokaknak – köztük nekem is – valószínűleg több kedve lesz több úton végigjátszani a játékot (vagyis egyelőre csak az első epizódot).

Mi volt a legkockázatosabb döntés? Amivel nagyon vigyázniuk kellett a fejlesztőknek, hogy számtalan dolgot már tudtunk a főhősnőnkről, elsősorban a jellemét és temperamentumát, és azt is, hogy mi vezette idáig. Chloe mindig talpraesett volt, de amíg Max mellette volt, nem volt ennyire lázadó „punk”, és ami a Before the Storm alatt, valamint a Life is Strange között történt, sem segített sokat a dolgon. Spoiler: Max alig akarta elhinni, hogy ez ugyanaz a Chloe, aki a legjobb barátja volt. Főleg azok számára, akik játszottak az eredeti játékkal, elég erősen körvonalazódott Chloe jelleme, és így számukra nehézkes lehet – nekem az volt – beleélni magukat Chloe szerepébe, és nem meglepődni az olyan eseteken, amikor egy szimpla „Inkább nem.” döntést kb. úgy kivitelez, hogy „Inkább felkötném magam”. Max elég szolid természetével szemben Chloe-é sokkal tüzesebb és akármennyire is szeretni való (szereplőként), ez adott esetben megnehezítheti az azonosulást.

De akkor milyen lett a Before the Storm? A játék egyik legfontosabb dolga tehát az, hogy ezt az azonosulást megkönnyítse azok számára is, akik inkább „rendesen viselkednek” – ez nyilván szubjektív, de a lógás a suliból, füvezés meg piálás tizenhat évesen nem számít annak, ne értse félre senki, nem azt mondom, hogy az rossz vagy ilyesmi, csak nem tartozik a rendesen viselkedésbe. Ééééés… nagyon jól csinálja. Ahogy folyamatosan egyre többet él át a játékos Chloe életéből, annál szívesebben enged, vagy választ direkt olyan döntéseket, amiket amúgy Chloe megtenne. Szerencsére a fejlesztőknek nem az volt a célja, mint Max-szel, hogy egy olyan karaktert adjon, akit kedvünkre formálhatunk, hanem igyekszik elérni, hogy beleéljük magunkat ennek a tinédzser lánynak a helyébe, amire – ha hajlandóak vagyunk megengedni neki – nagyon is képes a játék. Kevesebb felvezetés van, mert nem tesztelteti az idővisszaforgatást a játékossal, ezért a szabad pillanatok sokkal viccesebbek, a szomorú pillanatok pedig sokkal hamarabb jönnek és nagyobb behatásaik vannak.

Akkor az ítélet: A Before the Storm nem biztos, hogy olyan széles körben bevonzza a játékosokat, mint a Life is Strange, mert játékmenetileg is máshol van a hangsúly, bár bevezettek egy vitarendszert, amiben párharcot folytathatunk akár pluszban megszerzett információkkal. Akármennyire hasonló, mégis más élményt ad a két játék, de aki szerette az eredeti alkotást, valószínűleg imádni fogja ezt is. Senkinek nem ajánlanám, hogy a két rész közül ezzel kezdje, legfeljebb akkor, ha tényleg azt szeretné, hogy semmi fogalma ne legyen arról, hogy a jövőben mi fog történni, mi lesz Chloe-val és a többiekkel. Olyannal nem dobálóznék, hogy tinidráma vagy ilyesmi, mert az a Life is Strange első epizódjának a végéig is ráhúzható lett volna, utána azért tett egy nagyobb lépést felé, de ha a többi rész is ezt erősíti, akkor egy nagyon jó tinidrámának nézünk elébe! Mindenkinek ajánlom a Before the Stormot, aki szereti a szerepjátékokat és esetünkben a karakterek köré épülő történetvezetést, na meg az sem nehezíti a dolgot, ha nyitottak vagyunk egy tinédzser lány bőrébe bújására – és nem perverz módon!