Amikor először láttam a Hét nővér előzetesét, kíváncsi voltam, hogy mit hoz ki a rendez a történetből. Elvégre az egygyerekes családmodell nem új keletű, hiszen Kínában tudtommal jelenleg is érvényben van. Persze itt nem veszik el a szülőktől a csemetéjüket, hanem jóval több támogatást kapnak. Az viszont nagyon érdekelt, hogy egy ilyen világban mégis hogyan boldogulnak a magukat Karen Settmannek nevező hetes ikrek.  

Forrás: IMDb

Mint már fentebb is említettem, egy olyan világban játszódik a film, ahol a túlnépesedés miatt bevezettek egy törvényt, ami szerint a testvért, vagy testvéreket a kormány begyűjti, majd hibernálja őket. Mindezt azért teszi, hogy a lefagyasztott gyerekek egy új és szebb világban ébredjenek fel, ahol már megoldódtak a népesedési problémák. Mondanom sem kell, hogy egy ilyen világban egyáltalán nem könnyű hetes ikrekként boldogulni. Némi logikával és a film angol címének (What happened to Monday) ismeretével ki lehet következtetni, hogy a lányokat hogyan nevezi el a nagyapjuk. Így a cseppet sem egyszerű élethelyzeten még csavarnak egyet, mivel nem elég, hogy bujkálniuk kell a kormány elől, ráadásul a hét csak egy adott napján mehetnek csak ki az utcára. Ekkor veszik fel Karen Stettman személyét, aki éppen most áll egy előléptetés előtt. Na, de álljunk megy egy percre! Annyira azért nem viselkednek szabályszerűen a gének, hogy mind a heten teljesen hasonlítsanak egymáshoz, nem? De bizony ám, hogy nem hasonlítanak. De nőkről van szó, és ők a sminkelés csínját-bínját ismerik és akár hiszitek, akár nem, néhány tükör előtt töltött perc csodákra képes. A cselekmény fogaskerekébe akkor kerül homokszem, amikor Hétfő váratlanul eltűnik és rá kell jönni, hogy mégis hová kerülhetett. Amikor pedig…itt azonban elvágom a mesélés fonalát, mert szerintem a saját szemetekkel akartok meggyőződni arról, hogy hogyan alakul a nővérek sorsa. 

Forrás: The Verge

Gondolkozzunk együtt egy kicsit, a történet alapszituációját megragadva! Ti mit tennétek, ha a testvéretek eltűnne? Tekintsünk most el a filmbeli világtól és az egygyerekes családmodelltől! Én valószínűleg beleőrülnék, ha az öcsémnek és a húgomnak nyoma veszne ebben a cseppet sem barátságos világban. Néha már-már azon kapom magam, hogy szüleimet felülmúlva óvnám őket mindentől. Az ember ugyanis, ha már hosszú éveket tölt együtt egy olyan emberrel, akit a testvérének tart, legyen az édes- vagy akár féltestvér, igenis ragaszkodik hozzá. Együtt élik meg a hullámvölgyeket és osztoznak a másik örömében. 2073-ban (amikor a film játszódik) pedig már talán a 20 milliárdot is felülmúlja a Föld együttes népessége, ilyenkor pedig még nehezebb lenne megtalálni egy elveszett testvért. A túlnépesedés egy újabb érdekes dolog, amin szintén lehet kicsit gondolkodni. Egyre valószínűbbnek tűnik, hogy rövid időn belül teljesen feléljük bolygónk készleteit. Már így is a végsőket rúgja ez a kék golyóbis, és bele se merek gondolni, hogy ezt a rohamos fogyasztást hogyan tudnánk mérsékelni. Akármennyire is ütközik erkölcsi akadályokba, vagy a csökkentésen, vagy a kimenekítésen kell gondolkoznunk – ebben a tekintetben már nem is tűnik annyira sci-finek az Interstellar. Kell keresnünk egy másik planétát, ahol tovább élhet fajunk. Az egyik vagy a másik alternatíva idővel pedig megfog valósulni, mert a végtelenségig nem bír minket ellátni otthonunk. 

Forrás: IMDb

A színészek közül egyértelműen Noomi Rapacet szeretném kiemelni. Nem kicsit lehetett megterhelő 7 karaktert eljátszani, és különböző személyiséggel felruházni. Mindegyiküket élettel tölti meg, és ha semmit nem tudnál a színésznőről simán elhihetnéd, hogy van még 6 testvére. Sajnos a többi színész nem sokat tesz hozzá a történethez, ami azonban hatalmas negatívum. Nem hiszem, hogy bármelyik rendező megengedhet magának ekkora rizikót. Mert az egy dolog, hogy Rapace jól játszik, de így az egész film sikere, vagy bukása az ő vállát nyomta. Még szerencse, hogy az ő karakterei kellőképpen ki voltak dolgozva. A zenét én kicsit hiányoltam, bár könnyen előfordulhat, hogy annyira belesimult a történetbe, hogy észre sem vettem. Már csak Rapace kisasszony alakításáért is megéri megnézni. Egyszer bárki remekül is szórakozhat rajta, és ha a fenti gondolatokat is figyelembe veszitek akkor pár órát el lehet kattogni rajta. A középfokra tekert akció visz igazán színt a filmbe, amiből személy szerint sokkal többet is eltudtam volna viselni. Kevés filmre mondom azt, hogy megnéznék belőle egy folytatást, de ebben a történetben szerintem van még szufla, ami által tovább lehetne vinni a benne rejtőző lehetőségeket. Mondjuk a kormányzati szervek működésébe nagyon szívesen belenéznék. Hogy egy „testvér begyűjtőnek” hogyan telik az élete, aki a törvény ellenére két gyereket is nevel. Bőven lenne mit kibontani és talán úgy sokkal maradandóbb lenne a film. Bár nem hiszem, hogy erre sor kerül. Ennek ellenére egy esős délután remek néznivaló.