Az Archie Comics 78 éve gyűri a tipikus amerikai tinédzserek sztoriját, így nem meglepő, hogy az évek alatt az ottani kultúra szerves része lett. Ennyi idő elteltével persze a szeplős tini kalandjai elég sokféle formátumot öltöttek már. Archibald Andrews eredetileg egy Andy Hardy nevű karakterről lett mintázva, akit Mickey Rooney alakított több filmen keresztül, 1937 és 1946 között. Archie karaktere annyira menő lett rövid idő alatt, hogy a sztorit az NBC rádiójátékra is adaptálta, ahol sajnos a fiú szülei többet szerepeltek, mint maga a karakter. A képregény eredeti történetei nem emelkedtek magas irodalmi magasságokba, egyszerű sztorik voltak, hétköznapi tinédzserekről, akik egyszerű problémákkal küzdenek meg, és mire a következő számhoz értek, ezek  többnyire meg is oldódtak. Több, mint hetven év sztorija alatt voltak itt már űrlények, tini-nindzsa teknőcök, sőt még zombik is. 2015-ben egy totális reboot után egészen más irányba vitték az egész Riverdale csapatot, a történetek sokkal érettebbek lettek. De ne szaladjunk ennyire előre.

Az eredetileg MLJ Comics néven alapított magazin (az alapítók keresztneveinek kezdőbetűiből) a szuperhős képregények robbanását akarta kihasználni, ugyanis akkoriban mutatkozott be az Action Comics, címlapján a ma is rettentő híres popkulturális ikon űrlényével, aki napjainkban már nem hordja kívül az alsógatyáját. Superman alapvető változást hozott a képregények világába, az MLJ Comics pedig a saját szuperhősét dobta be a piacra, egy Shield nevű überpatrióta karaktert. Bármennyire is szuperhős lázban égett Amerika, Archie Andrews debütálása meglepő siker lett, amit nem lehetett figyelmen kívül hagyni. A kisvárosi, fiataloknak szánt történetek szépen lassan ellopták az eladási mutatókat a hősöktől. 1946-ra az MLJ Comics nevet változtatott, így lett a kiadó neve Archie Comics. Archie a tipikus kisvárosi srác rendületlenül próbálta meghódítani a tipikus szomszéd lányt, Betty Coopert. Később bejött a képbe Veronica Lodge, megalapozva a szerelmi háromszöget, és idővel egyre csak bővültek Riverdale képzeletbeli városának lakói.

Ha azt mondom, hogy Sabrina a tini boszorkány, mindenkinek beugrik a nálunk is rongyossá játszott Melissa Joan Hart főszereplésével készült sorozat. Nos a szőke tinédzser boszorkány Archie lapjain kezdte meg a pályafutását, akárcsak a Josie and the Pussycats. A képregényt nem csak a rádióba adaptálták, készült egy tizenhét részt megélt rajzfilmsorozat is, ahol egy toplistákat döngető sláger is debütált „Sugar, sugar” címen. Ha valakinek nem ugrana be az említett dal, röppenjen rá a Youtubra, tudni fogja miről beszélek, klasszikus szám. Eredetileg a Monkees játszotta volna a dalt, de ők visszautasították, mikor Don Kirshner producer felajánlotta az együttesnek. A képregény sikeressége sokáig töretlen volt, és az eladások szárnyaltak. A 2010-es évekre viszont az eredeti alapító tagok gyerekei is elhunytak már, akik a céget vitték akkoriban, és az egyszerű, gyakran saját magát másoló történetek egyre kevésbé állták meg a helyüket a piacon és a modern világban. Ekkoriban került például a sztoriba Kevin Keller, az első meleg karakter a képregény történetében. Kevin jelenleg a saját sorozatában például szuperhős lesz, és ez nem is olyan meglepő, hisz a hatvanas években Archie is volt az. Persze a sztorik egyre gyakrabban próbáltak egyre felnőttesebb témákhoz nyúlni.

Az egyik elhunyt másodgenerációs tulajdonos özvegye, Nancy Silberkleit és a másik tulajdonos féltestvére, Jon Goldwater finoman fogalmazva sem értettek egyet a képregény irányvonalának kijelölésében és úgy általában a munkamenetben a cégnél. Bizonyos pletykák szerint Nancy-vel nem volt leányálom együtt dolgozni, lévén embereket akart kirúgni, pusztán a megjelenésük miatt, vagy szerette volna, ha a kutyája odapiszkíthat az irodában, ahová szeretne. A hölgy mentális állapotát mi sem jellemzi jobban, mint az, hogy állítólag a férfi alkalmazottakat gyakran hívta pénisznek, igazi nevük helyett. Valódi álom munkahely lehetett. Mára Nancy-nek eléggé kevés beleszólása van a cég ügyeibe, a képregény pedig új aranykorát éli. Nem véletlen, hogy a tini, szuperhős, illetve tini-szuperhős témájú sorozatokra szakosodott CW gondolt egyet, és képernyőre álmodta a vörös hajú srác és barátai kalandjait. Persze Archie egyszer már megjárta a tévét 1990-ben egy rövid film erejéig, de attól vonatkoztassunk is el most. Annak ellenére, hogy az Archie képregénynek voltak különböző kreatív aspektusai, mint például az Archie Afterlife, melyben zombik tűnnek fel, vagy a crossover a Predatorral (nem viccelek), melyben a képregény kellemes gyerekeknek szóló rajzstílusa találkozott némi vérrel és levágott fejekkel, a Riverdale egy egészen más irányt jelöl ki.

A vidám tónusú és színes képregény pusztán elemeiben köszön csak vissza a jelenleg második évadát taposó sorozatban, ami mellesleg minden elemében megfelel a CW arculatának. Láthatunk jóképű férfiakat félmeztelenül (nagyjából két epizód/egy minimum jelenet), famme fatale csinos lányokat, teátrálisságot és némi komolyságot is. Ha hasonlítanom kellene a sorozatot valamihez, komoly bajban lennék, pedig minden eleme megtalálható valahol máshol. Az alap képregényhez képest jóval sötétebb tónust vesz fel a hangulata. Nagyjából olyasmi a dolog, mintha a Dawson és a haverok édeshármast játszana a Twin Peaks – Született feleségek párossal. Őszinte leszek, a Riverdale nekem a tipikus dirty pleasure sorozat lett. Az alap sztori, akárcsak a képregény Archie és kis kompániája körül zajlik, akik élik a tinédzserek mindennapjait, amíg egy iskolatársuk meggyilkolása fel nem borítja a kellemes kisváros harmóniáját. Az alap, hogy itt is megkapjuk a szerelmi háromszögeket és a tini drámákat, amit egyébként más CW sorozatokban, emlékezzünk csak a Smallvillre, de nézhetjük a jelenleg futó DC szuperhős szériák egy részét is.

Ennek ellenére nem szabad elfelejteni, hogy a csatorna okosan csórja a műfajok jellemző elemeit, ezért jóval fogyaszthatóbbak lesznek, mint egyszerű szappanoperák, de a műfaj jellemzőit könnyedén megtalálhatjuk, ha figyelünk. Aki ettől viszolyog, az nem biztos, hogy szeretni fogja a sztorit. De, mint említettem, kapunk itt egy gyilkosságot, ami hozza magával a a részről részre gyarapodó rejtélyeket is, szóval akinek van ilyen fétise, az ki lesz elégítve.. De mitől is működik a maga szintjén a sorozat? Elsősorban a címszereplőktől, akik bármilyen klisések is, néha sikeresen emelkednek többdimenziós karakterré. Ehhez persze az is kellett, hogy megtalálják a megfelelő színészeket, és eltekintve egy-két kivételtől, ez sikerült is. Az máe vita tárgya lehet, hogy mennyire sikerül a tizenéveseket alakítani a szereplőknek, tekintve, hogy többségük elmúlt húsz is. Sőt, az egyik szereplő, aki középiskolást alakít, jövőre betölti a harmincat. A sorozat amúgy stílusában és minden más elemében megfelel a mai kor elvárásának, nem véletlen, hogy rövid idő alatt kőkemény rajongói bázist alakított ki magának.

A Riverdale nem tudja, és nem is akarja levakarni magáról a manapság felkapott Young Adult címkét, de igyekezett jóval többre emelkedni ettől némi rejtély és sötét tónus beemelésével. A sorozat egy látványvilágra precízen összerakott dolog, ami olykor erősen klisés elemekkel dolgozik. Nagyon megosztó, van aki viszolyog tőle és az olykor megjelenő színpadiasságától, de a szórakoztató faktorát nehéz lenne tagadni.

Képek forrása:

1. kép: Archie Comics 

2. kép: Riverdale Wikia 

3. kép: Fanpop

4. kép: IGN

5. kép: VOX