Nagy formátumú történelmi hősökről filmet készíteni mindig nehéz feladat, hisz az ilyen típusú alkotások szinte mind egy kimagasló színészi alakításra építenek…és többnyire ebben ki is merül minden pozitívumuk. Gary Oldman, aki főleg mellékszerepekben bizonyította kimagasló tehetségét, most a legnagyobb brit államférfi bőrébe bújva verekszik a jól megérdemelt Oscarért.

Ki is volt Winston Churchill?
Winston Leonard Spencer Churchill maga a megtestesült angolság, a brit nemzeti büszkeség állócsillaga. Akkoriban viszont nem számított evidenciának, hogy a karizmatikus és kiváló szónoklatokat fogalmazó férfiúból egy nap igazi háborús miniszterelnök lesz. Churchill igazi kényelmes típus volt, aki a fontos ügyeket is leginkább az ágyából és a fürdőszobából intézte, gyakran vendégeit is hálóingben fogadta, persze csak azután, hogy megtörülközött és a haját is megszárította. Bár nem számított alkoholistának, előszeretettel kortyolgatott whisky-t tisztán vagy szódával, akár napközben is, miközben ládaszám szívta kedvenc szivarjait. Zsíros kajákon élt, túlsúlyos volt és rühellte a sportokat is (állítólag így mondta: No sport!).

Világlátott katonaember volt, ugyanakkor az I. világháborúban az általa vezetett gallipoli partraszállás katasztrófába fulladt, több mint százezer fiatal brit és ausztrál katona halálával végződött a török partokon. Nagy történelmi família tagja volt, egyik felmenője John Churchill, Marlborough első hercege (nem a dohányterméket reklámozom), a spanyol örökösödési háború hőse volt. Bár számtalan történelmi munkát jegyzett (és később irodalmi Nobel-díjat kapott a II. világháborús emlékirataiért), ő maga nem volt hivatásos történész. Ugyan a világháború alatt sikerrel vezette győzelembe Nagy-Britanniát, a választásokat mégis elveszítette, később viszont újra visszatért a hatalomba. Igazi ellentmondásos fenegyerek, számtalan idézhető szónoklattal, anekdotával és beszólással együtt.

Hiteles film A legsötétebb óra?
A legsötétebb óra kreditjei között történész-szakértőként találjuk a neves magyar származású John Lukácsot, aki számtalan, főleg II. világháborúval foglalkozó munkát jegyez. Ettől függetlenül a film több olyan fikciós elemet is tartalmaz, amelyek nyilvánvalóan nem vagy nem ebben a formájukban történtek meg a valóságban. Az egyik legnyilvánvalóbb példa, mikor Churchill a metróban járva felméri az egyszerű közemberek véleményét a háborús hangulatról. A jelenet teljességgel a képzelet szüleménye, de mégis igyekszik valamiféle esszenciát adni Churchill karizmájáról és az igazi vezető erényeiről, aki odafigyel az egyszerű választók akaratára. A filmről alapvetően elmondható, hogy nagyjából ugyanazt a történelmi korszakot mutatja be, amit Christopher Nolan is a Dunkirkben. Hitler és Németország Nyugat felé terjeszkedik, Britannia pedig hatalmas dilemma előtt áll: alkudjon meg a nácikkal a béke fejében vagy az I. világháború sokkja után ismét induljon háborúba.A legsötétebb órában a látványos csaták, illetve a katasztrófafilmbe illő jelenetek helyett tárgyalótermi beszélgetéseket és szónoklatokat kapunk, valamint bemutatásra kerül Churchill szokatlan természete is, viszont sikerrel kerüli el a hasonló életrajzi mozik, például a Spielberg-féle Lincoln hibáit: nem fullad unalomba, fanyar humorral és komikus helyzetekkel is igyekszik néha oldani az amúgy is feszült légkört. Ráadásul a Lincoln nem volt képes úgy megragadni főhősének alapvető jellemvonásait, mint ahogy azt A legsötétebb óra teszi.

Itt nincs szépelgés, Churchillt egy pillanatig sem akarják egy ártatlan szentnek feltüntetni, ahogyan azt Spielberg a Lincolnban teszi. Itt igenis bemutatásra kerülnek azok a fentebb ismertetett tények, amik miatt a néző is elbizonytalanodik Churchill személyében. Természetesen a film végére már kétség sem férhet hozzá, hogy ez az alkotás végeredményben egy jókora simogatás a brit nemzeti büszkeség számára. További érdekesség, hogy A király beszédében bemutatott dadogós király VI. György itt is szerepet kap, és az őt alakító Ben Mendelsohn lehelet finoman, de érzékelteti, hogy a brit uralkodó bizony nem a szavak embere…bezzeg Churchill!

Churchillen túl
A legsötétebb óra az élvezhető, ámde feledhető darabok közé tartozik, amit véleményem szerint nem is feltétlen muszáj moziban megtekintenünk, az otthoni is tökéletes élményt adhat. Az eredeti nyelv viszont mindenképpen ajánlott, hiszen Churchill ízes angol beszéde így érződik leginkább. Gary Oldman természetesen brillírozik az öreg Winston szerepében, egy esetleges Oscar-díj az ő esetében teljességgel indokolt lenne. A sminkmestereknek is kijár a tisztelet, mivel Oldman külsőre is szinte megszólalásig Churchillé változott. A film viszont más maradandó és rendkívüli erényt nem nagyon tud felmutatni. Humoros, mégis feszült és drámai, látványosan filmezett (bár helyenként a felülnézeti plánok kissé túlhasználtak), de kétségtelenül Oldman alakítása viszi a hátán a filmet.

Ezenkívül nem vonzza be eléggé azokat a nézőket, akik esetleg kevésbé ismerik a történelem eme szeletét, ugyanis elég sok előismeretet feltételez. Ez főleg a nevekben nyilvánul meg, az alkotók ugyanis csípőből dobálóznak olyan személyekkel, akik valószínűleg nem sokat mondanak a ma emberének. Angliában talán jobb a helyzet, de tekintve, hogy a fiatalok közül már sokkal kevesebben hallottak Churchillről, mint David Beckhamről, ott sem lehetünk túl bizakodóak. Ennek ellenére az azért elég megrázó volt számomra, amikor a vetítés után pár fiatal azt tárgyalta, hogy „ezt most melyik világháborúban történt, az elsőben?” Inkább nem mondok semmit. Ennek ellenére nem dönt rosszul az, aki esetleg jegyet vált A legsötétebb órára, tartalmas szórakozást kapunk és kimagasló alakítást a főszereplőtől, de nem többet. A film után viszont érdemes meghallgatni Churchill eredeti lelkesítő beszédét és eldönteni, hogy ő vagy Oldman tüzel fel minket jobban.

VICTORY!!!