A kommunizmus világszerte 100 millió ember halálát követelte, noha a földi paradicsom víziójával kecsegtette híveit. Mégis mai napig keveset tudunk ezekről a bűnökről, ráadásul legtöbb esetben a tettesek sem nyerték el méltó büntetésüket.  Nagy felelősség hárul tehát a témával foglalkozó történészekre és filmesekre, hisz a hiteles ábrázolás bár felkorbácsolhatja az érzelmeket, mégis az őszinte szembenézés tehet leginkább rendet a fejekben.
Szász Attila filmje pedig pontosan erre vállalkozik.

1944 karácsonyán járunk. Magyarországon a Vörös Hadsereg katonái vonulnak keresztül, akiket fűt a „fasiszta” németek iránt érzett gyűlölet, ezért összegyűjtik az egyébként már jórészt asszimilálódott svábokat, hogy velük építsék újra a háborúban kivérzett Szovjetuniót. Irén (Gera Marina) szintén erre a sorsra jut, és rövidesen a Donyeck-medence egyik kényszermunkatáborában találja magát. Irén a nyomorúságos körülmények, az éhezés, a betegségek és a bányában leselkedő veszélyek közepette is igyekszik megőrizni emberségét, hitét és magával hozott értékeit. Mindezt viszont kénytelen átértékelni, amikor találkozik Rajmunddal (Csányi Sándor), aki vonzalmat érez a nélkülözésben is gyönyörű hölgy iránt és bevezeti őt a túlélés kegyetlen szabályaiba.

Az Örök tél egy gimnáziumi történelem órára is beillő módon vezeti be nézőjét a Gulag, a kényszermunkatáborok és a kommunizmus szörnyűségeibe. Ahogy az előzetes hirdeti: „250 ezer igaz történet alapján„. Köbli Norbert és Szász Attila forgatókönyve igyekszik megragadni a korszakban tipikusnak mondható jelenségeket. Az egyik ilyen a németként való elhurcolás. A szovjetek ily módon számtalan sváb, illetve német származású embert hurcoltak el (mindezt a britek és az amerikaiak tudtával és beleegyezésével). Ehhez elég volt pusztán az is, ha valaki németes hangzású névvel rendelkezett, de a szovjetek sokszor más kisebbségeket sem kíméltek (a filmben egy fiatal cigány lányt is elhurcolnak, őt Farkas Franciska alakítja, meggyőzően). A film mégis az elhurcolt nők tragédiájára helyezi a hangsúlyt, akik sok esetben már elvesztették férjüket vagy valamely férfi hozzátartózójukat a harcokban. A betegségeket, a kemény fizikai munkát és a hideget az Örök tél hitelesen és megrendítően ábrázolja, a filmet végig átlengi egy nagyon-nagyon nyomasztó atmoszféra.

Az alkotók esetleg még kitérhettek volna arra is, hogy a szovjetek számos zsidó származású személyt is elhurcoltak (akár olyanokat is, akik előzőleg a náci lágereket is megjárták), mivel általában ők is németes hangzású nevet viseltek. 1944-45 fordulóján ezenkívül rendkívül komoly problémát jelentett a polgári lakosság számára a hadifogoly-létszámkiegészítés is. A Vörös Hadsereg gyakran hivatkozott arra a felső vezetés felé, hogy a vártnál nagyobb létszámú helyőrség védett egy adott területet. Ezt viszont a hadifoglyok számával kellett igazolniuk. Ahol tehát alacsonyabb volt a védők létszáma a hivatalosnál, ott a polgári lakosságból egészítették ki a különbözetet, sokszor még a katonakorúnál jóval idősebbeket vagy fiatalabbakat is elhurcolva. Ennyit a „dicsőséges felszabadításról”…

Érdekes adalék lehet továbbá, hogy Csányi karakterének szabályai a túléléshez szinte a szöges ellentétei az egykori Gulag-túlélő, Oloffson Placid atya négy tanácsának:

1. A szenvedést nem szabad dramatizálni! Nem szabad panaszkodni, mert attól gyengébb lesz az ember.
2. Az öröm szükséges a túléléshez. Ezért észre kell venni és tudatosan kell keresni az élet apró örömeit.
3. Nem vagyunk tökéletesek, de itt és most kell megmutatnunk, hogy különbek vagyunk rabtartóinknál. Ez mozgósítja az életenergiákat.
4. Akinek van hová kapaszkodnia, annak könnyebb. Mi hívők, ha a Jóistenbe kapaszkodunk, rájövünk, hogy Ő is akarja túlélésünket.”

Forrás: Wikipédia

A filmen erősen érezhető az a szándék, hogy egyfajta tankönyvként és erkölcsi példamutatásként szolgáljon a fiatalság számára. Ez már csak azért sem meglepő, mert a Gulag Emlékbizottság elnöke nem más, mint az emberi erőforrások minisztere, Balog Zoltán, református lelkész. Az Örök télen így némileg érzékelhető egyfajta keresztény-konzervatív nemzeti értékrend, de ez egyáltalán nem csap át primitív propagandába.

A színészek mindegyike egytől-egyig visszafogott, de megrázó alakítást nyújt. Gera Marina valósággal magára ölti a legyengült és megalázott nő szerepét, ahogy Döbrösi Laura is, a siket-néma Anna szerepében. A legjobban viszont talán mégis annak örülhetünk, hogy Csányi Sándor ismét bizonyítja, hogy nem a tingli-tangli vígjátékok állnak neki a legjobban.
Az operatőri munka szemet kápráztató és monumentális, nagy vászonra, nem pedig tévéképernyőre kívánkozik.

Az Örök tél kategóriájában felveheti a versenyt akár olyan alkotásokkal, mint például az Ameddig a lábam bírja című német mozi, és sokkalta alkalmasabb a fiatalok és laikusok bevonzására, mint az Oscar-díjas Saul fia (a Drága Elzáról nem is beszélve). Ugyanakkor a valódi katarzis érzetét nem adja át nézőjének, a megkapó történet és dermesztő atmoszféra ellenére sem, ami viszont A martfűi rémnek sikerült. Az utóbbi évek legkíméletlenebb, a kommunizmus borzalmait bemutató alkotása viszont még jó időre a méltatlanul mellőzött A 44. gyermek marad. Akit pedig mélyebben is érdekel a téma, annak A szovjet sztori című dokumentumfilmet ajánlom a figyelmébe.
Szégyen viszont, hogy ameddig az Örök télet televízióban mutatták be a nagyérdeműnek, addig a negatív klasszikusként hírhedtté vált Pappa Pia bizony moziforgalmazásba került! Úgy hiszem ez mindent elmond arról, mennyire is tartjuk a múltunkat és hogyan viszonyulunk a meggyilkolt és megnyomorított embermilliók emlékéhez…

 Képek forrása: Örök tél