Megannyi kérdés felmerült bennem, amikor először láttam a Solo előzetesét. Kiknek készült? Miről fog szólni? Érdekli-e a hardcore fanokat? Érdekel-e bárkit is? Egyáltalán lehet-e Han Solo, Harrison Ford nélkül? Ahhoz képest, hogy rajongó vagyok, ez lett volna az első Star Wars film, aminek a megnézésével napokat csúsztam volna, ehhez képest előbb sikerült. Órákat morfondírozva rajta úgy érzem, meg lettem vezetve az előzetesekkel, úgyhogy nézzük, miről szól a film, heavy spoilermentesen.

A Zsivány Egyes után (még mindig rossz leírni) állatira vártam a következő Star Wars történetet, amiben végre megint elrugaszkodnak a filmek megszokott kétoldalúságától, és többet mutatnak be ebből a hatalmas univerzumból, mint jó jediket és gonosz sitheket. Tudom, a Rogue One nagyon megosztó volt: szinte minden rajongó imádta, ellenben akiknek a Star Wars csak a fénykardozásról szól, a legunalmasabb film volt a szériában. Aztán amikor kijött a Solo trailere, valahogy úgy éreztem, ez csak azokat érdekelheti akik egy fiatal, Harrison Ford féle Hanról fantáziáltak. A rajongók is hallatták a hangjukat rendesen, hogy inkább egy Obi-Wan történetet szeretnének, de ekkor már mindegy volt, jött aminek jönnie… hát, nem volt muszáj.

Annak ellenére, hogy nagy rajongónak tartom magam, kiábrándultan ültem be a székbe. Nekem nem volt soha a nagy kedvencem Han Solo. Az, hogy egy egész film arról szóljon, hogy valaki, aki nem is az eredeti színész, megpróbáljon a bőrébe bújni és valami egoista kalandozást nyomjon, végképp nem segített a lelkesedésemen. Aztán elindult a film és … nehéz összefoglalni, főleg spoilerek nélkül azt, amit láttam. A trailer, amint mondtam, számomra nagyon félrevezető volt. Úgy éreztem belőle, hogy egy kész Han Solo-val kell eltöltenem több, mint két órát. Nagy megkönnyebbülésemre nem ez történt.

Ahelyett, hogy a filmekből ismert Han Solo-t kellene játszania, Alden Ehrenreich szerencsére egy formázatlan, fiatal srácot kapott, néhány hasonló jellemvonással, és annak ellenére, hogy korán elkezdik használni a nevét, az igazi Han Solo, aki mindenkinek eszébe jut a névről, csak a film legvégére alakul ki. Az elején még próbáltam „A” Han Solo-ként tekinteni rá, mivel ott hoznia kellett az egoista szépfiú formát, de az első bukkanónál előjött, hogy itt még egy tapasztalatlan fiatalról van szó, akinek még nagyon sokat kell tanulnia. Innentől kezdve a fő problémám a filmmel elszállt, hogy a már ismert Han Solo engem nem érdekelt. De az, hogy hogyan lett az, már más kérdés. Talán még Harrison Ford szemében is egy kis megváltást nyer a karakter, de amilyen zsémbes ez ügyben, ha így lenne, – ami továbbra is korántsem biztos – akkor se vallaná be.

Igazából lehet, hogy az előzetesekhez képest már az előző bekezdéssel megszegtem a spoilermentességem, tényleg igyekeztem még írott formában, magyarul és angolul is utána olvasni, de mindenhol az jött le, hogy itt egy nagy meló, mert Han Solo-nak mindig a pénzre fáj a foga, és sutty, elment több, mint két óra a néző életéből. De ha már itt tartunk, folytatom a trailerek blamálását. Igen, a film csúcspontja valóban ez a meló lesz, de inkább egy eszköz, mint valami, amit heccből meg akarnak csinálni. És itt jön a legjobb oldala a filmnek. Tovább bővíti a hivatalos univerzumot. Azon kívül, hogy látjuk, hogyan születik meg Han Solo, betekintést nyerünk a Star Wars sötét alvilágába, abba, amiben a Rogue One-ban Jyn csak kb. öt percet töltött. Habár itt is túlnyomórészt akciót látunk, minden mozgatórugója innen fakad, nem valami Erő két oldalának az ellentétéből. Megtudhatjuk milyen az élete a különböző szerencsétleneknek. Amíg elődje arra volt kiélezve, hogy a felkelőknek bemutassa egy sötétebb oldalát, itt azok életébe enged betekintést, akik nem engedhetik meg maguknak, hogy ilyen erkölcsi vitákba szálljanak, mert a napi túlélésük se garantált.

Szóval, minden, ami jó a filmmel kapcsolatban. A színészi alakításokkal meglepően meg voltam elégedve. Ismételten, így, hogy nem „A” Han Solo-t kellett játszania, Alden véleményem szerint egy teljesen jó alakítást hozott, a színészgárda többi tagja miatt pedig eleve nem kellett aggódni. Emilia Clarke-nál éreztem egyedül úgy, hogy a fontos jelenetekben kicsit csak a Trónok Harcabeli karakterét kell hoznia, de ha jó benne, hát jó benne. A látvány és a zenék, maga az egész hangulat nagyon rendben van, hozza a Star Wars feelinget és az Ezeréves Sólymot is felemelő volt látni újkorában. A humor és a komolyság tökéletes egyensúlyban van, legalábbis abban az egyensúlyban, amit az eredeti filmek alatt is láttunk Han jeleneteiben. Az újonnan bevezetett karakterek elegendő mértékben érdekesek voltak és persze a szószátyár robot se maradhatott el. Végül pedig rajongóként kifejezetten értékeltem a tengernyi utalást, bedobott neveket és tárgyakat a már nem hivatalos univerzumból és hú, a spoilereket, amik elhozzák a folytatásokat (bár ezt már régebben is tudhattuk, amikor Alden elszólta magát, hogy több filmre szerződtették).

Ezzel viszont elértünk arra a pontra, ahol át kell lépnünk az érem másik oldalára. Ugyanis nehéz biztosra megmondani, de a Star Wars világ nélkül a film nagy darabja jelentéktelen. Ha kivesszük mögüle, csak egy szokásos alvilági rablófilmet kapunk, lézerpisztolyokkal és űrhajókkal, nem vagyok benne biztos, hogy megállja a helyét. Ami azt illeti, helyenként nem is azt éreztem, hogy egy Star Wars filmet nézek, az elején például – amellett, hogy talán enyhén lassan indul be – egy Halálos Iramban jelenet jutott az eszembe, később pedig egy Lincoln robotos jelenet (nem szó szerint venni!) vetett fel egy érdekes gondolatot amivel eddig nem foglalkozott sokat a Star Wars világ, de sajnos inkább humorbogyó lett belőle. Végére pedig egy kis egyéni panaszkodás, számomra meglepő fordulatot csak teleportáló emberek hoztak, illetve úgy érzem becsúszott egy kis SJW jelenlét is a dologba, de az olyan parányi dolog volt, hogy az utóbbi filmekhez képest szóra se lenne érdemes.

Összegezve: úgy hiszem, hardcore rajongóknak kötelező elem és akik szeretik a Star Wars világát, ők sem fognak benne csalódni, de nagyon nem olyan feelingje van, amire az eddigi infók alapján számítottam, amit sajnálok, mert ha tudom, miről szól a film, sokkal jobban érdekelt volna. Megtéríteni viszont senkit nem fog, úgyhogy ezzel a céllal felesleges elrángatni egy nem Star Wars-os haverunkat erre, max akkor lehet érdemes, ha az egyetlen kifogása amellett, hogy nem szerette a Star Wars-t az volt, hogy a Jabba féle alvilági betekintés számára kevés egy ilyen univerzumban. Úgy fest ezek a Star Wars történetek teljesen a rajongóknak lesznek kiélezve, ami talán nem is baj, de persze ezzel óvatosan kell bánni, mert amikor már csak a hardcore rajongók számára fog jelenteni valamit egy-egy film, akkor eljutunk a tényleges bőrlehúzás szintjére.