Több százmillió eladott lemez, számos teltházas turné az egész világon, és egy halhatatlan örökség: a Queen vitán felül az egyik legnagyobb hatású banda a rockzene történetében. A zenekar énekese, Freddie Mercury pedig mára popkulturális ikonná vált, akiért több évtizeddel a halála után is számtalan ember rajong. De mi a története a Queen megalakulásának, hogyan születtek a legnagyobb slágereik? Bryan Singer filmje ezt igyekszik bemutatni, több-kevesebb sikerrel.

Anglia, az év 1970. Az indiai származású, huszonéves Farrokh Bulsara rakodómunkásként dolgozik a Heathrow repülőtéren, szabadidejében dalokat ír és koncertekre jár. Így ismerkedik meg a Smile zenekar tagjaival: Rogerrel, Briannel és Deacyvel. Miután megtudja, hogy az énekesük kilépett, felajánlja nekik, hogy mostantól énekeljen ő a bandában. Farrokh hangja meggyőzi őket, így beveszik a zenekarba. Az énekesváltás után a Smile egyre ismertebbé válik, majd nem sokkal később megváltoztatják a nevüket Queenre, Farrokh pedig felveszi a Freddie Mercury nevet. A bandára hamarosan felfigyel egy neves producer, aki lemezszerződést és amerikai turnét ajánl nekik. A Queen csillaga gyorsan ível felfelé, de a lemezfelvételek és turnék között egyre inkább világossá válnak a bandát belülről feszítő ellentétek. Freddie életmódja miatt szintén összetűzésbe kerül zenésztársaival, és a botrányra éhes sajtó figyelme is rá irányul, ezek a tényezők pedig együtt könnyen a Queen feloszlásához vezethetnek.

Ami a történetet illeti, Singer nem erőltette meg magát túlságosan. Mivel nyilván egy életrajzi filmről van szó, ezért ragaszkodnia kellett a tényekhez, de egy kicsi kreativitással azért többet is ki lehetett volna hozni belőle, mint az eddigi zenés/bandás filmek unalomig ismert kliséinek újrázását. De a Bohém rapszódia elkészültének történetét, felmerül a kérdés, hogy a végső változat mennyire egyezik Singer eredeti elképzelésével. Ugyanis a személye körül tavaly kirobbant szexuális zaklatási botrány miatt pár héttel a forgatás befejezése előtt a Fox kirúgta őt, és a helyére az Eddie, a sas rendezőjét, Dexter Fletchert ültették. Hogy kinek a szava döntött a vágószobában, és hogy változtatott volna-e a filmen az, ha Singer marad, már soha nem tudjuk meg.

A keményvonalas Queen-rajongók valószínűleg így is fenn fognak akadni a filmben látható anakronizmusokon és ténybeli ferdítéseken. Pl. a We Will Rock You-t Brian May már 1977-ben megírta, miközben a filmből az jön le, hogy a dal a 80-as években született meg, vagy hogy Freddie Roger Taylor lakótársa volt, és így került kapcsolatba a Smile zenekarral, nem egyszerűen odasétált hozzájuk egy koncert után. De a film készítői és a Queen még életben lévő tagjai azért hozták ezeket a döntéseket, hogy a gördülékenyebb dramaturgia által a nagyközönség számára is befogadhatóbb legyen a Bohém rapszódia. Így a film a történelmi tények átadása helyett sokkal inkább a hangulatteremtésre helyezi a hangsúlyt. És ezt a vállalását hibátlanul is teljesíti.

A Queenről lévén szó, az egész film legerősebb eleme a nagybetűs ZENE. Killer Queen, Somebody to Love, Another One Bites The Dust, I Want to Break Free, Who Wants to Live Forever, Radio Ga Ga, Hammer to Fall, Don’t Stop Me Now, Show Must Go On, We Are The Champions, és persze a címadó Bohemian Rhapsody: az összes fontosabb sláger felcsendül a filmben. A film ezeken a számokon keresztül él és lélegzik (bizonyos szempontból akár musicalnek is nevezhetjük), és akkor van igazán elemében, amikor a zenekar játszik a mozivásznon. A csúcspontot jelentő 1985-ös Live Aid koncert pedig egészen katartikus élmény, aminek biztosan ott lesz a helye 2018 legjobb filmjelenetei között.

De a Bohém rapszódia mindenekelőtt Freddie Mercuryról szól, így az őt alakító színész teljesítményén áll vagy bukik az egész film sikere. Hadd nyugtassak meg mindenkit: Rami Malek egyszerűen tökéletes választás a legendás énekes szerepére. Az alakítása során szinte átlényegül, és a film nézése közben mi is elhisszük, hogy akit látunk, az nem egy Freddie Mercuryt játszó színész, hanem ő maga Freddie Mercury (Rami Malek Oscar-jelölése szerintem már most borítékolható). De a Queen többi tagját alakító színész is kitett magáért, tényleg olyan érzése van az embernek, mintha már évek óta együtt zenélnének. Az epizódszerepekben pedig olyan tehetséges karakterszínészeket fedezhetünk fel, mint Aidan Gillen és Mike Myers.

Minden hibája és hiányossága ellenére a Bohém rapszódia egy nagyon is élvezhető és szórakoztató film. Ha Queen-rajongó vagy, egy pillanatig sem kétséges, hogy látnod kell, de ha csak a rockot szereted, vagy úgy általában a zenét, akkor is érdemes adni neki egy esélyt. Ugyan a Freddie Mercury után maradt űrt nem fogja betölteni, de méltó módon emlékezik meg az ikonikussá vált énekesről.