Videojáték adaptációk…Sokunknak egy igazán ismerős szitokszó, hiszen Hollywood bármennyire is próbálkozik a videojátékok filmes adaptációival, az esetek 90 százalékában a stúdiók rendre belebuknak a dologba. Márpedig az álomgyár a rengeteg videojátékok alapján készült mozi mellett, már jó néhány olyan filmet is letett már az asztalra, amelyek, noha nem képezik feltétlenül a filmművészet legmagasabb fokát, mégis nyugodt szívvel hivatkozhatunk rájuk olyan korrekt iparos munkákként, amik minden gamer és nem gamer ember számára egyaránt képesek kellemes, netalántán maradandó kikapcsolódást nyújtani. 

Az alábbiakban, így azt az öt videojáték adaptációt fogjuk górcső alá venni, melyek a közhiedelemmel elletétben igenis méltó módon nyúltak az alapanyagként szolgáló videojátékukhoz.

Resident Evil – A kaptár (2002)

A Paul W.S. Anderson nevével fémjelzett Resident Evil széria az évek, na meg az epizódok előrehaladtával bár egyre jobban eltávolodott a videojátékos alapoktól, a sorozat első epizódja még egészen korrekt módon adta vissza azt a rettegést, amely anno naggyá tette a Capcom mai napig töretlen népszerűségnek örvendő szériáját. Bár igazán csontighatoló rettegés érzését nem tapasztalhattuk meg, az alkotók ennek ellenére mégis remek érzékkel találták meg azt a kényes egyensúlyt az akciójelenetek és a feszültség teremtés között, ami miatt a Resident Evil avagy idehaza csak Kaptárként emlegett mozi, ha nem is előkelő helyen, de bőven belefér a jobban sikerült videojáték adaptációk nem túl népes táborába.

Warcraft: Kezdetek (2016)

A Blizzard legendás MMORPG-je már a műfaját tekintve is egy megfilmesíthetetlen monstrum, azonban ez a tény nem akadályozta meg Hollywoodot abban, hogy mégis bizalmat szavazzon egy a játékból készült mozinak. A Warcraft: Kezdetek elkészülése sok szempontból tanulságos történet, hiszen egy ennyire komplex világot, amely a Trónok harcához hasonlóan rengeteg helyszínnel, na meg karakterrel dolgozik, egyszerűen képtelenség átültetni egy alig kétórás játékidővel rendelkező filmbe úgy, hogy közben mind a játékot behatóan ismerő nézőknek, mind pedig az egyszeri mozilátogatóknak képesek legyünk maradéktalanul megfelelni. A végeredmény ehhez mérten egy egészen vállalható fantasy lett, ami a játék világát nem ismerő mozilátogatókat ugyan bőven elszórakoztatta, azonban a Warcrafton nevelkedett közönségnek, akik kívülről fújták a Warcraft háttértörténetének minden egyes apró pillanatát, azoknak sajnos be kellett érniük annyival, hogy végre a nagy vásznon is megcsodálhatták a kedvenc hőseik világrengető összecsapását.

Mortal Kombat (1995)

Még mielőtt Paul W. S. Anderson 2002-ben megrendezte volna az első Resident Evil mozit, az író-rendező az ezred forduló előtt néhány évvel egy másik méltán népszerű játékhoz, a Mortal Kombathoz készített egy szintén egészen vállalható adaptációt, amely az idő előrehaladtával egy egészen érdekes kultfilmes státuszt épített ki maga köré. Hogy mégis miben rejlett a Mortal Kombat sikere arra nehéz lenne konkrét választ adni, bár amennyiben mégis erre vetemednénk, akkor a film elképesztő hangulatát megteremtő díszleteket, valamint a mozi szereplőgárdáját lenne érdemes megemlíteni, akik a B-filmes klisék ellenére olyan bájat kölcsönöztek a faék egyszerűségű történetnek, hogy az még ennyi évvel a bemutató után is képes néhány kellemes percet okozni a videojátékokra fogékony filmkedvelőknek.  

Perzsia hercege: Az idő homokja (2011)

Sokan talán már nem is emlékeznek rá, márpedig a Disney 2010-ben maga is megpróbálkozott a videojáték adaptáció műfajával a tőlük megszokott giga költségvetés, valamint az A-listás szereplőgárda segedelmével. A stúdiónál bár mindent elkövettek a sikerért, a Perzsia hercege: Az idő homokja nem igazán hozta azokat a számokat, amiket a producerek elvártak volna tőle. Pedig a Ubisoft platformer akciójátékból készült mozi önmagában véve egy kellemes kis kalandfilm volt, amely sikerrel kerülte el a legtöbb játékadaptációk legtöbb rákfenéjét, amely annak is köszönhető, hogy a film lényegében csak a játék két legfontosabb mechanizmusát, az idő visszatekerését és a szó-szó felbukkanó platformer mutatványokat ültette át a nagyvászonra.

Tomb Raider (2018)

 A listánk legelső helyét nem is lehetett kérdés, hogy a tavaly mozikba került Alicia Vikander-féle Tomb Raider reboot kapja majd meg. Elvégre az új Tomb Raider film a Pokékon: Pikachu, a detektívhez hasonló módon, sikeresen tette magáévá a játékadaptációk legfőbb szabályát, vagyis, hogy csak annyit és pontosan úgy szabad eltérni az alapanyagtól, amennyi az feltétlenül szükséges a formátum váltás során. Az alkotók ugyan a film második felére nagyjából követték a játékban történő eseményeket, de szerencsére éltek a kreatív szabadság jogával, így pedig nemcsak az új nézőket, de a játékokat korábbról ismerő mozilátogatókat, köztük engem is sikerült alaposan meglepniük, hiszen a cselekmény körvonalai bár ismerősek voltak, azonban a végkifejlet, valamint a misztikus „természetfeletti ereklye” sem egészen úgy működött, ahogyan arra egy adaptáció esetében számítottunk volna.