A Csernobil fényes diadalt aratott tengeren innen és túl. Most pedig itt a HBO legújabb ambiciózus vállalkozása, amiben ezúttal a múlt helyett, a jelenre fókuszálva kapunk egy hasonlóan aktuális és húsbavágó történetet. Főszerepben a Z-generáció problémáival és kihívásaival.

Az Eufória egy coming of age dráma, ami a jelenkor fiataljainak szubkultúrájába, tudatmódosítókkal, szexszel és közösségi médiával átitatott mindennapjaiba enged betekintést, néhány amerikai fiatal szemszögéből. Mindezt teszi tabuk nélkül, sokkoló őszinteséggel. A főszereplő, Rue azon kevesek egyike, akihez a sorozat egy rész alatt valamicskét közel tudott hozni a nézőhöz: látjuk az elvonóról hazajövet, látjuk aggódó édesanyját, aki reménykedik lánya jó útra térésében, és a szobája előtt síró húgát, akinek traumatikus élménye fűződik ahhoz, hogy Rue-t élet és halál között lebegve találta meg a szobájában – összefoglalva a szűk környezetére gyakorolt hatásait. Megismerjük betegségét és az okot, ami miatt folyton menekülne a valóságból. Halljuk olyan természetességgel beszélni egyes dolgokról, ami az emberek többsége számára elképzelhetetlennek tűnhet.

Mindenki néz pornót – ez a történet szereplői számára olyan alapvetés, mint hogy Darth Vader Luke apja. Ahogy Rue-n keresztül a pszichedelikus kalandok a hangsúlyosak, úgy a sorozat többi szereplőjén keresztül előtérbe kerül például a szexualitásuk kiélése, és a pornó által megváltoztatott és eltorzított szexuális elvárások és vágyak kérdésköre. Hiszen olyan világban élünk, ahol szoftpornóval találkozunk klippekben, reklámokban, plakátokon, és a pornó, mint a legtöbb fiatal számára mintája az együttlétnek, egyre inkább káros hatással van a generáció szexualitására – többek között ezt a témát is megpendíti az első rész.

Több szempontból sem könnyű írni az Eufória sorozat- és évadnyitó epizódjáról. Egyrészről – nem meglepő módon – még nagyon gyerekcipőben jár, a nagy eufóriák közepette még nem látni milyen irányt fog venni a történet. Egyelőre Rue narrálása az összekötő szál az események és életképek között. Az azonban egy rész után is megállapítható, hogy a HBO ismét igyekszik borítani az asztalt, és a további 7 részben sem lesz finomkodás, ami a téma kendőzetlen és naturaliszikus bemutatását illeti. A sorozat vizualitása rendkívül erős, emiatt nem érheti szó a ház elejét – főleg a drogozós jelenetek, amik leginkább hatásosra sikerültek, a fényképezés, a színek egyaránt zseniálisak.Másik részről, hiába e sorok írójának generációját, és annak problémáit hivatott bemutatni a sorozat, innen Közép-Európából tekintve mégsem tűnnek annyira életszerűnek a sorozatban látottak. Ez annak köszönhető, hogy kis országunk kulturálisan még mindig kicsit közelebb van a rakijától és vodkától mámoros keleti gopnik-kultúrához, mint a nyugat medencés családi házaihoz és a kokain/marihuána gourmet szemléléséhez. Ennélfogva, a sorozat egyes aspektusaiban (még) nem túlzottan megfeleltethető a magyar valóságnak, ám ez inkább csak szőrszálhasogatás, mert a sorozat kis hazánkra nézve is aktuális témákat pedzeget. Ha az idősebb generációhoz tartozó nézők túlteszik magukat a sokkon és a romlott mai fiatalokra való panaszkodás és sopánkodás helyett tesznek egy próbát a többi epizóddal, lehetőségük lesz betekinteni a z-generáció életébe. Megismerhetik a döntéseik és ballépéseik mögött húzódó élethelyzeteket és sorsokat, a boldogság állandó hajszolását. Mert, ha egyelőre sok minden nem is, annyi tanulsága mindenképpen van az első résznek, hogy a problémák igenis komplexek, és a megértéshez túl kéne lépni az olyan frázisokon, hogy „csak menőzni akar”, és „ha le akar szokni, hát szokjon le”.

Mindent összevetve, az Eufóriában tapasztalt nihil olykor hajlamos az irrealitás határait súrolni, de megvan benne az erő és az ambíció, hogy a hatásvadászaton és polgárpukkasztáson túl jelenünk egyik legfontosabb sorozatává váljon. A potenciál hatalmas, a lehetőség adott – csak élni kell vele.

Az Eufória pilotja már elérhető a HBO GO kínálatában.