Stanley Kubrick 1980-as Ragyogása mai napig a horror műfaj egyik nagy klasszikusának számít. Stephen King nem kimondottan szerette a művéből készült adaptációt, ennek ellenére több mint harminc év alatt igazi kultuszfilmmé vált. Senki nem is gondolta, hogy valaha folytatni fogják a Torrance család történetét, de szerencsére ez az elgondolás meg lett cáfolva.

2013-ban jelent meg az Álom doktor című kötet, ami ismét szép sikereket aratott az eladások terén. Bár gyengébbnek ítélték meg, mint híres, hírhedt elődjét, alapvetően pozitív kritikákban részesült. Idén pedig meg is kaptuk a filmváltozatot. Harminc év telt el a Szépkilátás Hotelben történtek óta, Danny Torrance pedig nem kimondottan sikeres életet könyvelhet el magának. Bár a múlt eseményeit sikeresen maga mögött tudta a képessége segítségével, mégis az alkohol jelent számára kiutat a mindennapokból. Végül egy rehabilitációs program segítségével, illetve egy kórházi munka által boldog életet él.

Ez a történet egyik szála, míg a másikban pedig egy csoportot követünk, akik vadásznak azokra az emberekre, akik a ragyogás képességével rendelkeznek.Két igencsak eltérő eseménysorozat, a végére mégis minden sikeresen összeér. Kezdjük ott, hogy hatalmas vállalkozás volt elkészíteni a szellemi folytatását egy olyan műnek, amit a horrorfilmek alapjai között tartanak számon. Elsősorban nem a könyvre gondolok, sokkal inkább a filmre, amiben Stanley Kubrick stílusa, történetmesélési módszerei szinte utánozhatatlanok, megismételhetetlenek.

Ezen kívül még az is kérdéses volt, hogy a rendezőzseni filmjét tekintsék példának, vagy pedig az 1977-es könyvet. Mike Flanagan-nak és csapatának sikerült az arany középutat megtalálnia. Felcsendülnek a korábbi taktusok a nyolcvanas horrorból, konkrét beállításokat is átvettek. Ugyanakkor időt is tudtak szakítani az Álom doktor könyv adaptálásához. Egyik sem nyomja el a másikat, mindkettő rendre megfér egymás mellett. Danny Torrance kvázi megváltástörténete nagyon szép ívet ír le. Végig követhetjük azt a folyamatot, miként lesz egy emberi roncshalmazból, egy haldoklókon segítőn keresztül, egy mentor, ahogy maga Dick Hallorann is megfogalmazza. 

Ezen kívül megkapjuk a korábban említett ragyogásra vadászó (Páraként hivatkoznak rá) csapatot. Az elején még csak vakarjuk a fejünket, hogy kik ezek, és miként működnek ezek a párával teli tartályok, aztán pár gyerekgyilkosság után, amik brutálisak, néha rossz a vásznat nézni szabályosan, minden naivitás odavész, és elkönyveljük magunkban, hogy igen, ők a gonoszok. Viszont mégis sikerül nem megszerettetni ugyan, de megértők leszünk velük szemben, ugyanis ezeket a rituális gyilkosságokat kényszerből teszik. Ölniük kell ahhoz, hogy túléljenek.

Talán abból a szempontból csalódáskeltő lehet a film, hogy miként viszonyul az ember az elődhöz. A Ragyogás-ban Kubrick ugyanis nem egyértelműen fogalmaz. Benne lehet a levegőben, hogy valóban egy démonokkal és szellemekkel teli házban zajlik végig a cselekmény, de az is benne lehet a pakliban, hogy az elszigeteltség általi, az apán elhatalmasodó őrület terrorizál mindenkit. Ténylegesen természetfeletti lényeket látunk, vagy csak egy ex alkoholista tébolyának lehetünk tanúi.

Az Álom doktor esetén az utóbbit kizárhatjuk, bár nem teljes mértékben. Jó pár jelenet foglalkozik, az apák bűnei a gyerekükre szállnak tematikával, de mégis sokkal inkább a túlvilági lények dominálnak. Ezt hibaként is fel lehetne róni az alkotók számára, olyan szempontból, hogy el kellett volna dönteniük, hogy melyik ,,alapanyag-ból” dolgoznak. Ugyanakkor én ezt mégsem teszem, mert egyrészt a film képes arra, hogy mindkettőről kifogástalan módon meséljen, másrészt eszünkbe nem jut az óránkra nézni a látottak miatt.

Igen, az utolsó körülbelül fél órában megkapjuk a jó öreg, véres hotelt, egyáltalán nem erőltetett módon, vagy pedig a fan service érdekében. Helye van a történésekben, ugyanakkor nagyon szép emléket állít. Az utolsó képkockák róla pedig nagyon katartikusnak hatnak. A színészek remekelnek, Ewan McGregor-ban alapból nem nagyon lehet csalódni, annak ellenére, hogy a szinkronja abszolút nem illik a karakteréhez. Rebecca Ferguson szenvedélyes és veszélyes egyszerre, és bár a történet végére már nincs nagy hangsúlya, a korábbi két óra bőségesen kárpótolja a nézőt.

Kyliegh Curran elkövetkezendő munkásságát pedig érdemes lesz figyelemmel kísérni. Ez a kislány a tehetségé miatt teljesen megérdemli a figyelmet. A hossz egyeseknek sok lehet, de hangulat miatt, a motivációk kibontása érdekében teljesen indokolt ez a fajta megközelítés. A feszültség egyáltalán nem veszik el, pedig horror esetén rizikós az ennyire hosszú játékidő. Jump scare-ből jócskán spóroltak, és amikor előfordul, akkor se öncélú, magamutogatós jellege van. Nagyon hangulatos, jó atmoszférával rendelkező film lett az Álom doktor.

A könyv ismerete nélkül ugyan, de King elmondásai alapján egy jól sikerült feldolgozásról beszélünk, ami lehet, hogy a Kubrick-rajongóknak nem feltétlenül nyeri el tetszését, pont a korábban említett egyértelműség miatt. Akiket viszont be tud vonzani ez az egész világ, az elégedetten hátra dőlhet, és nyugodtan, újra ragyoghat.