A filmkészítők, sőt az összes többi történetmesélő az idők kezdete óta szeret az ismeretlen helyekkel dolgozni. A felderítetlen föld alatti barlangokban lakozhatnak szörnyek, sőt teljes más civilizációk; az Északi-sarkon vagy a Holdon lehet titkos földönkívüli bázis, sőt egy régi ház pincéjében is lehet érdekes dolgokra bukkanni. Ezt a titokzatosságot használja ki az Árok is a helyszínválasztásával, de sajnos a tengerén kívül más mélység nincs a filmben.

Az alaphelyzet az, hogy egy mélytengeri kutatóbázist földrengés ráz meg, ezért a legénységnek biztonságos helyre kell menekülnie. Sajnos azonban gyorsan kiderül, hogy ezt az amúgy sem egyszerű feladatot mélytengeri szörnyek is nehezítik. A szinopszis alapján ebből rengeteg érdekes dolgot ki lehetne hozni, remek akcióthrillertől kezdve félelmetes, akár elgondolkodtató pszicho-thrillerig. Vélhetően ötletek hiányában viszont egyik irányba sem sikerül elmenni, pláne nem érdekes végeredményt létrehozni.

Az egyik alapproblémája a történetnek a teljesen érdektelen karakterekben keresendő. Nagyon nehéz úgy izgulni valaki sorsáért, ha gyakorlatilag semmit nem tudunk róla, egy-egy kósza plüssmacin, rokonon vagy szerelmi szálon kívül. Ezek az információk nyilván a kötődést hivatottak megteremteni a nézők és a szereplők között, de ügyetlenül alkalmazva sajnos hatástalanok. A közönségnek pedig alig marad valami, amiért érdemes lenne néznie a filmet, és a rövid játék ellenére is sokszor az órájára tekint.

Pedig sok lehetőség lenne, amivel fenn lehetne tartani a figyelmet. Gondolhatunk például a szörnyekre. Kicsit jobban kidolgozott, fantáziadús háttérrel akár érdekesen rejtélyes, jobban megrendezett jelenetekkel és kicsivel kevesebbet mutogatott lényekkel pedig igazán ijesztőek lehettek volna. Ezzel szemben a film kicsit sokat is mutat belőlük, nem tudunk meg róluk semmi érdekeset, még kinézetre sincs bennük semmi figyelemre méltó. Az igazán szomorú talán az, hogy az ijesztgetések többsége is nagyon kiszámítható, akik láttak már pár ilyen filmet tudják, mi következik.

Ha már szóba kerültek a hasonló mozik, ne menjünk el szó nélkül az Alien-párhuzam mellett. Teljesen nyilvánvaló, hogy innen van a recept. Egy átlagember számára ismeretlen, ezért félelmetes közegben bajt okoznak a furcsa monstrumok, és egy főszereplőnő próbálja menteni a helyzetet. Bizonyára sok más mű is hathatott inspirációként az Árok készítőire az A mélység titkától kezdve a Cloverfield-en keresztül az Életig, és ezzel nincs is semmi gond, ettől függetlenül lehetne a filmnek saját stílusa vagy releváns mondanivalója.

A stílus sajnos nem az igényes horror/thriller hagyományokat, hanem a legrosszabb found footage emlékeket eleveníti fel. A cselekmény gyakran követhetetlen, a rossz látási körülmények miatt látni sem lehet mi történik, amit a rosszul koreografált akció-jelenetek csak nehezítenek. Ez persze valamilyen szempontból növeli a hitelesség érzését, és sokaknak akár tetszhet is, megítélésem szerint mégis inkább zavaró az összkép szempontjából. Az előző bekezdésben említett mondanivaló szintén nem az erőssége a filmnek, gondolati síkon a legérdekesebb talán a tenger mélye és az ismeretlen világűr közötti párhuzamon elmerengeni, ez viszont sajnos nem témája a filmnek, pusztán könnyen adódó asszociációs lehetőség.

Akikre nem lehet panasz, azok a színészek. Nem azt mondom, hogy különösen jók, de mindannyian teszik a dolgukat. Itt ragadnám meg az alkalmat Kristen Stewart méltatására, a hölgy ugyanis bár nem egy színészistennő, de jól elboldogult már sok különféle szereppel, és ebben a filmben is tisztességes színészi munkát nyújt. Az Alkonyat-filmeket nyugodtan elfelejtheti mindenki, több van Stewart-ban, mint Bella. Az Árok-ban azonban nincsen több, mint egy épphogy elfogadható, tizenkettő egy tucat thrillerben. Kár, mert sok lehetőség lett volna benne, de a készítőknek ezen Árok kiásása közben csak a felszínt sikerült kapargatni.