Nem olyan régen (már lassan jó 3 éve), hogy befejeztük a Szemetesláda rovatunkat. Ma azonban újra leemeljük a fedőt a kukáról, és megnézzük mi is lakozik a szemét között. Kis ráncfelvarrással kezdődik újra a szemetesláda. Ezelőtt általánosan ismert rossz filmeket vettünk sorra, és megnéztük miért olyan borzalmasak; miért nem működnek; és ha volt olyan, akkor mik voltak a pozitív részei.

Innentől a másik irányból fogjuk megközelíteni a „szemétnek” hitt alkotásokat. Ugyanis mindenki ismer olyan filmet, ami meglehetősen rossz, ám pont emiatt rendkívül élvezetes is. Egy komolynak szánt jelenet alatt éppen gurulsz a nevetéstől, hisz nem tudod elképzelni ki lehetett az a szerencsétlen, akinek a: forgatókönyvírás, storyboardozás, forgatás, vágás egyike alatt sem jutott eszébe, hogy mennyire akaratán kívül vicces az adott jelenet. Na – ma egy ilyen filmről lesz szó. 

A filmbeli szamuráj „zsaru” sosem vesz fel ilyen ruhát, mint ami a hivatalos plakáton látható

Egy jó rossz fillm akkor igazán jó, amikor a készítőjének fogalma sincs arról, hogy amit csinál, az egy inkoherens tákolmány. Látott már ugyan filmeket életében, de messze nem eleget, emiatt a mindenki által jól ismert klisékből épít – nagyon rosszul. Mindenki ismeri például Tommy Wiseau-t, a hírhedt A Szoba (The Room) rendezőjét. Tommy is látott életében 3 romantikus filmet, be tudta lőni körülbelül mik vannak benne – többet akaró női karakter, szerelmi háromszög, szex, drámai fordulatok, házasság, szex, megcsalás és szex. 

Hasonló vizionárius a szintén külföldi Amir Shervan, aki romantikus filmek helyett inkább az akciófilm-iparban képzelte el a jövőjét. Rögtön csinált is 4 jobbnál-jobb művészfilmet, és azután felszívódott. A mai terítéken lévő filmünk is tőle való, és okkal kezdjük az újraindított szemetesládát éppen ezzel. A Szamuráj Zsaru ugyanis minden szinten vetekszik a már említett A Szobával, mivel az ugyanolyan inkompetens, rosszul megírt, értelmetlen és kínos – és pont emiatt ugyanolyan vicces és élvezhető is – mint Tommy alkotása.

A szupercsapat

 A szamuráj zsaru egy exploitation film – mielőtt továbbhaladnánk érdemes megbeszélni mit is jelent ez. Az Exploit tulajdonképpen kiaknázást, kihasználást jelent. A 80-90-es évek zs-kategóriás, kisköltségvetésű akciófilmjeinek egy csoportják nevezzük így, ami az égadta világon semmi újat nem akart a műfajba behozni, csak a jól bejáratott és kedvelt témákat próbálta felhasználni újra és újra; és azokat megpróbálta úgy eladni a nagyközönségnek, hogy az minél több ember érdeklődését fel tudja kelteni minél kevesebb pénzből (Az exploitation-filmeknek szubkategóriáik is vannak: van blaxploitation (kizárólag fekete színészekkel eljátszott film), sexploitation, carsploitation és még Brucesploitation is – ezekről azonban majd bővebben egy későbbi részben fogunk beszélni).

A szamuráj zsaru is biztosra akar menni: mit szeretnek az emberek? Rendőrfilmeket és a szamurájokat, rakjunk hát ebből össze egy filmet. De ez így még nem elég! Hogy a közönség ne menjen ki vetítés közben, érdemes beleszuszakolni még egy-két ráadást, például autós üldözéseket, szerelmi szálat, velejéig romlott főgonoszt és kínos szexjeleneteket. Mindezeket azonban nagyon amatőrül használja fel és vegyíti a film, mivel fogalma sincs a rendezőnek egyik akotóelemről se.

„Az ég áldjon meg Szamurájzsaru! Hogy az istenbe lehetnék ennél klisésebb rendőr-főfelügyelő?!”

A szamurájzsaru 3 nagyon erős lábon áll, ami a „legjobb zs-kategóriás akciófilm” kategóriában tartja azt. Az első nem más, mint maga a Szamurájzsaru. Nem is kell mondani, a macsó zsarut alakító Matt Hannon borzalmasan játszik. Erről azonban nem mindig szegény Matt tehet (akinek mellesleg karrierje utolsó filmje lett A szamuráj zsaru). Néhány jelenetben látszik, ahogy tényleg próbálkozik is, máshol azonban úgy mondja el durcás, unott arcal a sorait, mintha iskolás szavalóversenyen lenne.

A könnyű megkülönböztethetőségnek egyszerű oka van. A direct-to-dvd (moziban sosem forgalmazott) szamuráj zsaru költségeit Amir Shervan, a rendező amennyire tudta zsebből fizetette, és úgy-ahogy sikerül leforgatniuk így a teljes filmet. Azonban lévén hogy Amir nem nagyon rendezett filmet eddig, később a vágószobában meglehetősen sok hiányt fedezett fel a jelenetek tekintetében, ezért visszahívta a főbb szereplőket, hogy személyesen újralőjön velük pár dialógust vagy eseményt. Ezt párszor még megcsinálta, mire Matt (aki eddigre végleg felhagyott volna a színészkedéssel) végül teljes érdektelenséggel, unottan a kamerába nézve mondta el sorait, miközben elgondolkodott az Amir adta pár dollárról, illetve a jövőről, amiben az iráni rendező és a filmje már nem szerepeltek. 

Ez a túltelített színpaletta remekül szemlélteti milyen ideges is a szamurájzsaru

Akciófilmeknél rendkívül fontos az akció – most ettől a mondattól nem fogtok leesni a székről. Azonban egy kisköltségvetésű filmnél, ahol egy hozzá nem értő rendező és további alulfizetett harckoordinátorok kezei alatt van a projekt, ott meglehetősen rosszul is elsülhet egy ilyen. Azonban erről szó sincs A szamuráj zsaruban! A legtöbb harcjelenet hihetetlenül alul-koreografált, logikátlanul van összevágva és tele van tömve abszurd vérfröcsögéssel.

Külön öröm kiszúrni, amikor egy harcjelenet közben a helyszín éppen drasztikusan megváltozik, mivel valószínűleg Shervan már nem emlékezett hol forgatták először az eredeti jelenetet, és a reshootoknál valami „hasonló” helyre próbált elmenni. A másik kedvencem a zs-kategóriás akciófilmekben azok az extrák, akik meghalásuk pillanatában a lehető legkülönlegesebb ugrást vagy leesést produkálják. De az inkompetens elemei mellett is rengeteg érdekes dolog van a harcjelenetekben, mindig megpróbálja kicsit feltörni a monotonitást – unatkozni ezeknél szerencsére nem fogsz.

Set Design – Szép meg minden, de a szimbolizmust nem értem itt

A végére hagytam a harmadik pillért, azaz minden mást, a film körítését. A legfontosabb elem itt a dialógus, ami Tarantino Halálbiztosát megszégyenítően életszerűtlen és értelmeten – a legtöbb kimondott sor olyan, mintha egy rosszul sikerült improvizáció lenne. Aztán már megemlítettem a helyszíneket, amik a vágással karöltve minden tengelyszabályt és kontinuitást szétszakítanak : egy harcjelenet közben akár 3-4 helyszínváltás történhet, sivatagtól a dzsungelig kiterjedőleg (aztán ne is beszéljünk a tényleges belső terek választásáról, ahol a nagymama csipketerítős háza a főgonosz rezidenciáját hivatott képviselni).

A személyes kedvencem azonban kiszúrni, hogy melyik jelenetek lettek újraforgatva Matt-el, ugyanis ezekben a részekben a szamurájzsarun egy messziről kiszúrható kétforintos paróka van – mivel Matt ekkor már levágatta a (rendkívül előnyös) haját, Amir azonban még be akarta fejezni a filmjét. Ha szereted a rossz akciófilmeket – például téged elszórakoztatnak többek között az abszurd harcjelenetek, a komolynak szánt humoros dialógusok valamint a borzalmas színészi játék; akkor A szamuráj zsaru a tökéletes választás számodra. Jobb, rossz filmet keveset találsz, és ha egy kicsit is érdekel ez a „műfaj”, akkor remek bevezető a Zs-movie-k csodás világába ez az alkotás.

Ízelítőnek pedig itt van pár gif.

Ízléstelenebbül régen nézett már ki akcióhős

Szamurájzsaru mágikusan átváltoztatja a parókáját igazi hajjá röpke pillanatok alatt

„Nem ezeket a droidokat keresed!”

Teljesen logikus volt orvosnak beöltözni, ha úgyis egy kukában tolnak be ide

Én se tudom mi történt itt, ne is kérdezzétek

A maradék gifet, amik már nem fértek ez a alá a poszt alá, ezen a linken tekinthetitek meg.
Ez a jelenet pedig tartalmazza a filmtörténet legszebb monológját. Fogyasszátok egészséggel.