A koronavírus által sújtott napjainkban több szempontból is remek választás lehet a The Platform megtekintése. Egyrészt azért, mert a Netflixnek hála könnyen és jó minőségben elérhető, másrészt pedig mert egyszerre tud szórakoztatni és elgondolkodtatni. 

Az alapszituáció rémesen egyszerű: főszereplőnk, Goreng egy többszintes épületben tér magához, amelynek minden szintje egy-egy börtöncellaként funkcionál. Minden cellában ketten vannak, és várják az aznapi ételt, ami egy platformon érkezik, fentről lefelé. A csavar, és egyben az események mozgatórugója az, hogy mindenki annyit vesz el, amennyit a neki szánt időben akar és tud. Ha a fentebbi szintek lakói nem tudják fékezni mohóságukat, akkor bizony a lentieknek már nem jut mit enni. És könnyen kitalálhatjátok, hogy természetesen nem tudnak mértéket tartani.

Azonnal jegyezzük is meg, hogy a készítők által életre keltett metafora láthatóan elég egyszerűen megfejthető, sokaknak már-már primitívnek tűnhet. Nyilván a társadalmi egyenlőtlenségekre, és az ezek szülte igazságtalanságra akarják itt felhívni a figyelmet. Ahogyan a toronyház felső szintjének lakói mit sem törődnek az alattuk élőkkel, és kedvükre lakmároznak a legjobb falatokból, úgy fogyasztói társadalmunk kivételesen gazdag polgárainak sem jut eszébe a homárpáncélból felszívott kokain fogyasztása közben, hogy mi történhet éppen mondjuk egy nyomornegyed lakóival. 

Mégsem érdemes kárhoztatni a filmet a könnyen megfejthető mondanivalója miatt. Egyrészt mert a fogyasztói társadalmat nem lehet eleget bírálni, hiszen benne élünk, és bár rengeteg problémát okoz, ezt még mindig nem látja mindenki. Másrészt pedig egy ehhez hasonló, felnőtt tanmesének nevezhető történet nem az általa használt párhuzamok körmönfontsága és nehezen dekódolható volta miatt lesz jó, hanem attól, ha történetként jól működik, tud hatni a nézőjére, sőt akár megtekintés után is vele marad. Erre pedig esetünkben nem lehet panasz.   

A történet végig pörög, a szörnyű torony, és az azt működtető intézmény már-már Kafkát idéző kiismerhetetlensége miatt soha nem tudhatjuk, mit hoz a következő jelenet. Ennek köszönhetően válik átélhetővé a főszereplőnk fokozatos alámerülése az emberi természet legsötétebb mocsarában. Ez alól persze a többi szereplő sem kivétel, mindannyian érezhetően az épelméjűség határán egyensúlyoznak, napról napra küszködve egy olyan világban, ahol a feletted lévő szinten nem törődnek veled, az alattad lévőkkel meg te nem törődhetsz, ha versenyben akarsz maradni a túlélésért a saját szinteden, ahol a lakótársad bármelyik éjszaka az életedre törhet.

A forgatókönyv az alaphelyzetből következően meglehetősen nyers és kíméletlen saját szereplőivel, bárki bármelyik pillanatban válhat brutális gyilkosság áldozatává, vagy ezt elkerülendő maga kényszerülhet életek kioltására, sőt akár rosszabbra is. Szinte nincs olyan karakter a filmben, akinek minden cselekedete morálisan elfogadható marad, mert az éltető étel megszerzéséért gyakran kell megmaradt emberi értékeik morzsáinak elvesztésével fizetniük. A kérdés csak az, ki adja örömmel ezeket a morzsákat a holnapi rántott hús reményében, és ki az aki igazán keservesen vívódva mond le róluk.

Azonban a fent ecsetelt kegyetlen és borzalmas körülmények között is él valamiféle furcsa és beteg formája a reménynek, és talán ez az, ami a The Platform legnagyobb értéke. A legnagyobb nyomor és kétségbeesés közepette is pislákol valamiféle halvány reménysugár, hogy talán egyszer majd jön valaki, aki állatias körülmények között is képes ember maradni, és aki majd talán változtat a helyzeten. Vagy segít valakinek, aki tud rajta változtatni. És ha szerencséjük van, a torony rendszerének célja éppen az, hogy eljöjjön egy ilyen ember, nem pedig az, hogy az idők végezetéig lealjasodott állapotban tartsa foglyait. 

A The Platform a nyers, brutális, de emellett elgondolkodtató és különleges film. Alakjai a megtekintés után is sokáig velünk maradnak még, és bizonyos kérdések a megtekintés után is eszünkbe jutnak majd. Mit tennénk mi egy hasonló helyzetben? És vajon mennyivel élünk jobb körülmények között, mintha a toronyban lennénk?