A Legjobb Jelenetek, a Gyalog Galopp és a Brian élete után a hat Python ismét összeült utolsó filmjük kedvéért. A várt osztatlan siker azonban elmaradt, és a mai napig nagyon megosztja a nézőket és a kritikusokat egyaránt, hogy mi is Az élet értelme.

A sorozatukhoz hasonlóan nem egységes történetről beszélünk ennek a produkciónak az esetén sem. Rövid jelenetekről van szó, melyek egymáshoz vannak finoman illesztve, így hozva létre egyfajta egészet, melynek a témája olyan kicsi és elhanyagolható, hogy akár felesleges is lenne leírni. Az összkép kedvéért azért mégis. Címéből adódóan arra a kérdésre keresi a választ a Monty Python csoport ezúttal, amit egy ember az élete során számtalanszor feltesz, vagyis mi az élet értelme.

Rögtön a film elején egy abszurd rövidfilmet kapunk, ami a későbbieknek nagyon jól megalapoz. A Terry Gilliam által egy személyben rendezett, The Crimson Permanent Assurance a rendező egy későbbi munkájának, a Brazil-nak (1985) egyfajta előképének fogható fel. Teljes mértékben bürokrácia ellenes, de nagyon morbid módon. Egy csapat biztosító megelégedve az őket ért kegyetlenkedéseket, fellázadnak és a gazdaság tengerén hajózva (szó szerint) multikat fosztogatnak, hatalmas díszletek között. Mindössze negyed órás az egész, de biztosra mondhatom, hogy kreatív jellege miatt nem lehet elfelejteni, vagy pedig átpörgetni.

A film lényege azonban mégsem ez. Arra a maradék másfél órában kerül sor, ahol nyugodtan mondhatjuk, hogy az alkotók maximálisan elszabadultak. Ugyanis konkrétan senkit nem kímélnek benne. Ugyanúgy gúnyolják az oktatást, az orvostudományt, mint a különféle vallásokat gyakorló embereket. Az alsóbb és felsőbb osztály tagjainak is egyaránt éles kritikával szolgálnak, sőt egy ponton még a halálból is viccet csinálnak. Mindezt viszont nem a tőlük már megszokott módon. Ezúttal ugyanis a fekete humor van nagyon előtérbe nyomva. Annyira, hogy az amúgy is rétegelt humorfajta még pluszba rétegelt ebben az esetben.

Ehhez még hozzájárul a meglepően komor, sötét hangulat, szóval egyáltalán nem meglepő, hogy sokan nem szeretik ezt a filmet. Fejezetek formájában történik meg az élet egyes szakaszainak, úgy, mint születés, iskolai tanulmányok, háborús évek bemutatása (Ezen kívül természetesen még több is van). Mindegyik ugyanazzal a humorral dolgozik, kivétel egyáltalán nincs. Tehát a film ugyanúgy tartja a végéig azt a beteg színvonalat, amivel az elején indult. Nem mindig a nagyon okosan megírt, és előadott párbeszédek kerülnek a reflektorfénybe. Itt a hányás-éttermes jelenetre szabad és kell is gondolni! Mindenkinek a saját döntése, hogy milyen értelemben, de az biztos, hogy felejthetetlen.

A játékidőt időnként megszakítják különféle dalokkal, melyekkel a kiakasztást akarták fokozni. Nagyon fülbemászóra sikerültek, ezt mindenképp hozzá kell tenni. Az Every sperm is sacred a vallási ellentéteket élesíti, figurázza ki és a maga módján visszafogott hangvételből a teljes őrületté csúcsosodik ki. A Galaxy Song ezzel szemben és címével egyetemben egy sokkal magasztosabb dologról szól. Legalábbis egy darabig, aztán ezt is, ahogy minden mást, lerángatnak a földre és megtapossák. Ha mindez nem lenne elég, még a negyedik fal átdöntése is megtörténik, nem egyszer. A film közepén egy rendkívül bizarr show-t kapunk a HOL A HAL? képében, aminek a célja, hogy a közönség bekiabálja, hogy a képernyőn hol látja az állatot. Nem lehet rá felkészülni egyszerűen és sokáig nem is lehet vele mit csinálni.

A szerepek nagy részét maguk a Pythonok játsszák, még a női figurákat is. Ezen senki nem lepődhet meg, különösen, ha tisztában van a korábbi munkásságukkal. Minek másra bízni, ha ők is képesek eljátszani? Teljesen logikus, nem? Nagyon jól hozzák a szerepeiket, nehéz lenne bárkit is kiemelni.

A költségvetés teljesen meglátszik. A rövidfilm kapcsán ez már előkerült, de a film maradék részére is igaz ez az állítás. Változatos helyszíneknek, díszleteknek, bravúros technikai megoldásoknak lehetünk fül és szemtanúi, annak ellenére, hogy ezek közül sok már megmosolyogtatónak hat, semmint komolyan vehetőnek, de az eredeti cél is valami hasonló lehetett. Sokaknak nem biztos, hogy el fogja nyerni a tetszését, a korábban említett negatívabb hangvétel, illetve már sokkal fanyarabb humor miatt.

Mégis azt mondom, hogy érdemes vele egy próbát tenni, főleg annak, aki szereti, ha provokálják. Erre fel kell készülni, mert tényleg mindenkit hülyének néznek a készítők, akiket egyébként pont emiatt kedveltünk meg a több évtizedes, sikerekben gazdag munkásságuk során. A cannes-i díj annak idején abszolút jogos volt a szakma részéről, hogy az utolsó Monty Python alkotást díjazták. Semmilyen megvesztegetés nem játszott közbe (aki nem ismeri a színfalakat mögött lejátszódó dolgokat, annak érdemes utána olvasnia miért írtam ezt).

Magát a témát, ami a címet generálta egy akváriumban lévő hat hal veti fel (akik a társulat tagjainak az arcát viselik), miután látták egyik társukat megsütve egy éttermi asztalon. A film végén pedig meg is kapjuk a választ az egészre. Az élet értelme nem más, mint…