Hosszú úton mentek végig a AAA-játékok míg eljutottunk a mai szintre, és sokaknak nevetséges lehet már az, ami lassan 30 éve a kor legmodernebb vívmányának számított. A 20. század vége felé – nevezetesen a 90-es években – nagyot ugrott színvonalában a játékipar – annak is nevezetesen a ma már csak „kalandjátéknak” ismert ágazata. Ezt a területet főleg a Lucasarts dominálta, de számos más remek játék került ki független alkotóktól is. Ma megnézünk öt olyan játékot, ami mély nyomot hagyott az akkori emberekben – és bátran megállják a helyüket a látszólag lehetetlenül nagyra nőtt videojáték-iparban még ma is.

The secret of Monkey Island (1990)

A Majom-sziget titka minden kétséget kizáróan az egyik legismertebb videójáték a 90-es évekből, és a listán szereplő többi játékkal együtt ugyanúgy kortalan alkotás. Bár ezzel a címmel kezdjük a listát, nem a Monkey Island volt az első „igazi” Lucasarts kalandjáték. Csupán az ötödikként debütált az új játékmotoron, a SCUMM engine-n, amit Ron Gilbert kifejezetten a Maniac Mansion elkészítésére kódolt – ez a játék azonban olyannyira korszakalkotó mű, hogy azt a következő részre hagyom.

Ron talán a legnagyobb név a 90-es évek Lucasarts kalandjátékait illetően, a klasszikus alkotások közül sok az ő fejéből pattant ki és ő is segített megvalósítani azokat. Egy ezek közül a Monkey Island – széria is. A Majom-sziget titka egy kitalált viktoriánus-kori térségben játszódik, nem máskor mint a kalózok aranykorában (Ron Gilbert egyébként a népszerű Karib-tenger kalózai élményparkra alapozta játékát – amiből nem olyan sok idővel később a film is erősen inspirálódott). Ebben a végletekig eltúlzott, karikaturisztikus világban nem könnyű ám érvényesülni, ám Guybrush Threepwood, egy közönséges balek úgy dönt, hogy ő kalóz akar lenni. Egyszerű célja elérése közben azonban lényegesen nagyobb problémákba keveredik bele, míg végül magával a félelmetes szellemkalózzal, LeChuck-kal találja szemben magát. A játék egy klasszikus, ma már nehéznek titulálható point-n-click kalandjáték, amit a jellegzetes kliséket kiparodizáló története és abszurd humora tesz igazán emlékezetessé. Két folytatása készült még a kilencvenes években, mindkettő hasonlóan örökérvényű alkotás. Megtartják ugyanazt a játékmechanikát, valamint a feje tetejére állított történetelemeket és a kiváló humort is. Sok karakter visszatér az előző részekből – természetesen Guybrush maga; aztán a szerencsétlen kalóz szöges ellentéte és szerelme, Elaine; a karikatúra-szerű gonosz, Lechuck; vagy Stan, a marketingügynök, aki a legváratlanabb helyeken próbál Guybrush-nak dolgokat eladni. Ezenkívül minden részben feltűnnek a hasonlóan különleges kiegészítő karakterek is, amik a trilógia minden pillanatát örökre emlékezetessé teszik. Aztán ugyan minden kalandjátékban fontos szerepet kap a zene – tekintve hogy feltehetőleg sok időt fogsz egy térségben eltölteni – a Majom-sziget sorozat itt is felülmúlja az elvárásokat, és minden részre számtalan fülbemászó dallamot tartogat.

A sorozatnak ezenkívül készült még két folytatása: az egyik, Escape from Monkey Island („Menekülés Majom-Szigetről”) 2000-ben, a 3D sötét korszakából, ahol az egész játék humora és története elveszik a rosszul-kezelhető játékmechanika által, valamint a Tales of Monkey Island („Majom-sziget történetei”) 2007-től, ami egy átlagos, de felejthető és gyengén kinéző Telltale alkotás. Ha zavarná a szemedet a pixelek rengetege (feltéve ha nem nagyon játszottál más játékokkal a korszakból), akkor a Special edition keretében az első két játéknak 2009 óta elérhető egy felújított, magas felbontású verziója is.
Beneath a Steel Sky (1994)

 A listánkban szereplő Acél ég alatt a változatosság kedvéért nem egy Lucasarts játék – témájában, humorában és komolyságában lényegesen el is tér a „klasszikus” Ron Gilbert-játékoktól. A játék a disztópikus Földön játszódik a messzi jövőben, amikorra már az emberiség nagy része magasba emelt, óriási település-konglomerátumokban él. Főszereplőnk, Foster is egy ilyen városból származik, ám még csecsemő korában befogadták a városokon kívül élő nomádok. Felnőttkorát elérve azonban rejtélyes okok miatt újra elrabolják, ahonnan kétségbeesetten menekülni próbál. Eközben sötét titkokat fed fel a várossal és azt irányító intelligenciával, a LINC-kel kapcsolatban, aminek következtében a történet egyre kétségbeejtőbb mélységekbe jut el. 

Az Acél ég alatt látványvilágában is ezt a disztópikus hangulatot közvetíti – minden vagy rendkívül leküzdött és koszos, vagy elidegenítően modern és ijesztő. Persze a titokzatos és a sötét történet rengeteg alkalmat ad a játék groteszk humorának csillogtatására is – ám a viccek sosem uralkodnak el a történeten, a legtöbb Lucasarts-játékkal ellentétben. Kissé nehéz játék, már a Monkey Island-hez viszonyítva is, ám a folyamatosan komolyodó története és remek látványvilága minden játékost ki fog elégíteni. Az Acél ég alatt közel nem lett olyan népszerű játék, mint a fentebbi, ám úgy tűnik erős változtatásokkal jövőre visszatér Foster és a szörnyű város történetének folytatása. Fun Fact: kevesen tudják, de a bevezető „animációt” és a látványtervek nagy részét maga Dave Gibbons képregényrajzoló készítette, aki többek között a Watchmen vizuális világáért is felelős.

Grim Fandango (1998)

Jelentősen lehúztam az imént egy félmondatban a Monkey Island 3D-s folytatását, ám a félreértések kedvéért meg kell jegyeznem, semmi gondom a point-n-click háromdimenzióba való átültetésért, ha az jól van megoldva. És a Grim Fandango remekül használja a 3D mechanikáját és látványvilágát – sok más, korabeli alkotáshoz képest  jobban megállja ma is a helyét. A Grim Fandango a halottak birodalmában játszódik, ahol főszereplőnk, Manny Calavera egy „utazási” ügynök, akinek feladata az, hogy az újdonsült halottakat a túlvilágra juttassa. Ám a megszokott, mindennapi munka közben egy furcsaságra lesz figyelmes egy újdonsült elhunytnál, aki jótettei ellenére is bűnhődésre van kárhoztatva. Manny ennek kinyomozása és a lány megmentése közben számos már furcsaságra is figyelmes lesz, nemsokára maga is körözött alak lesz a halottak birodalmában.

A játék vizuális világát és hangulatát két teljesen ellentétes elem összetétele alkotja: a jellegezetes mexikói halottkultusz koponya-rajzai és annak mítosszai jelennek meg összemosva a 30-as évek filmnoir-jainak fényeivel és kontrasztjaival. A történetmésélésben is az utóbbi stílusra hajaz a játék, már a naiv féfi főszereplővel és a végzetes asszonnyal; valamint a rengeteg narrációval és fordulattal is. A Grim Fandango-nak szintén elkészült az utóbbi években egy grafikailag felújított változata, amivel az egész játék jobban prezentálhatóvá válik a mai közönség számára is.
Indiana Jones and the Fate of Atlantis (1992)

Két remek point-n-click kalandjáték is készült az Indiana Jones filmekhez. Elsőként, ’89-ben megjelent Indiana Jones and the Last Crusade (itthon Az utolsó kereszteslovag), ami az azonos című film eseményeit dolgozza fel; valamint a Fate of Atlantis (avagy „Atlantis sorsa”), ami viszont egy teljesen új történet mesél el az Indiana Jones – sorozatban. Számomra az utóbbi az emlékezetesebb, de játékmechanikájukban alighanem teljesen megegyezik a két játék. Ellenben vizuálisan kiválóbb alkotás elődjénél a Fate of atlantis (bár ezt csak a kor „vívmányának” köszönhetjük), valamint történetét tekintve is lényegesen többet rejteget magában. Ez az új kaland olyannyira tökéletesen megfogja az Indiana Jones-filmek világát és hangulatát, hogy mérföldekkel az „új” Kristály koponya királysága film előtt jár színvonalban. Persze a Lucasartstól megszokott abszurd humor innen sem hiányzik, de az tökéletesen belesimul az Indiana Jones-széria világába. Ajánlom Jones-rajongóknak és a klasszikus kalandjátékok kedvelőinek egyaránt.
Sam & Max Hit the Road (1993)

A Sam és Max az egyetlen cím a listánkon, ami egy tényleges adaptáció. A játék Steve Purcell akkoriban kevésbé ismert képregénykarakterein alapul, nevezetesen Sam-en, a kötelességtudó és őszinte detektívkutyán; valamint segédjén és barátján, Max-en, az agresszív, már-már elmebeteg nyúlon. Nem csak a játék főszereplői ennyire szélsőségesek, maga a világ is – ami legfőképp a részletes, de eltúlzott rajzfilm-látványvilágban jelenik meg. A megszokottnál abszurdabb és extenzívebb humor jellemzi a Sam és Max parodiaszerű univerzumát – tehát ha az ilyesmi nem tántorít el és szereted a klasszikus kalandjátékok világát, mindenképp próbáld ki. Sam és Max kalandjainak sajnos a 90-es években több folytatási kísérlete is kudarcba fulladt, míg végül a Monkey Islandhez hasonlóan ők is a Telltale Games-nél tértek vissza újra a köztudatba.

A felsorolt játékok közül szerencsére mindet megszerezheted aprópénzért a Steam vagy a GOG felületén. Ha kimaradt valamelyik kedvenc 20. századi kalandjátékotok, nyugodtan írjátok le ti melyikre emlékeztek vissza nosztalgikusan. Mi viszont legközelebb visszatérünk további öt klasszikussal, tartsatok velünk akkor is!