Sacha Baron Cohen folytatja végeláthatlan harcát Amerika igazi arcának feltárásában. Ezúttal nem egy új karakterrel tér vissza, hanem egyenesen karrierje legismertebb alakját hozza vissza nekünk még egy kis időre. A film időzítése nem véletlen – egyértelműen a választások idejére tervezte a filmet Cohen megjelentetni. A mi cikkünk időzítése már annál inkább tűnhet véletlennek, ám ez se tévesszen meg senkit: bármennyire is pillanatnyinak és hamar relevanciáját vesztő alkotásnak tűnik a Borat 2 – és valóban, messze nem ér fel elődjéhez – üzenete és témái ugyannyira kortalanok, mint bármelyik másik Cohen-alkotásnak.

A nem-oly-régi bejáratott szokásom szerint a Borat 2-höz sem néztem meg semmilyen előzetest vagy prómóciós anyagot: Minden amit a filmben láttam ott helyben ismertem meg először. Tehát először is felmerülhet bennetek ugyanaz a kérdés mint bennem is, amikor hallottam hogy folytatás készül a 2006-os Borathoz, avagy teljes nevén: Borat: Kazah nép nagy fehér gyermeke menni művelődni Amerikához. Azaz hogy csinálod meg ugyanazt a pranket 15 évvel később, ami alatt az egyik legismertebb popkultúrai alakká vált a kazah riporter?

Cohen válasza erre nemes egyszerűséggel a „Nem”. Tisztában van vele hogy ugyanazt a poént nem tudja ellőni kétszer: már nem szaladgálhat egy férfitangában és várhatja el hogy mindenki csupán egy tudatlan külföldinek nézze. Erre most három megoldása van: egyrészt (egy furcsa spirálban befelé haladva) Borat is tettetheti magát valaki másnak, hogy azt ne ismerjék fel. Külön színészi bravúrt vár el amikor egy amerikai színész egy kazaht játszik, aki szintén egy amerikait próbál alakítani. A második mód az eleinte kicsit érthetetlennek tűnő de az idővel egyre organikusabb mellékszereplő, Tutar (Borat lányának) bevonása, aki ugyanazokat a fajta a poénokat el tudja sütni mint anno „apja”, ismeretlensége révén. Harmadrészt pedig itt vannak a film vázát és történetét adó „töltelék-részek”, azaz minden ami scriptelt: ugyanis jó pár jelenet résztvevői látszólag rendesen be vannak avatva az eseményekbe és abba hogy konkrétan mit is kéne mondaniuk. Ez ugyan jelentősen elvesz az eredeti Borattól megszokott improvizációs helyzethumorból de cserébe kerek történetet és komoly struktúrát kap a film.

Remek véleményeket olvasni néhány embertől a Borat 2 kapcsán: miszerint Cohen az elmúlt 15 év alatt eladta magát a liberálisoknak, és ma már nem szórakoztatni akar minket hanem csupán valami propagandát tolni az arcunkba. Igen tudattalannak (vagy rossz emlékezőképességűnek) kell lennie azonban valakiknek, hogy ne fogja fel az első Borat-film tanulságát. A történet nem a kínosan viselkedő vicces külföldiről szólt, hanem Amerika rejtett arcáról, amit csak egy ilyen alak tud szinte fennakadások nélkül előhozni az alanyaiból. Ma már azonban más világot élünk, rengeteg amerikai már nem is próbálja fedni a belső, rasszista xenofób énjét. Ahhoz hogy ez a film is ütni tudjon durvább dolgoknak kell elhangoznia és megtörténnie – ami részben be is következik. Mindenfajta spoiler nélkül bátran ki lehet jelenteni, hogy bőven van megbátránkoztató és gusztustalan dolog a filmben, mint Borat és mind valamelyik kedves delikvense részéről.

A megunhatatlan Boraton és agresszív lányán túl többek között megismerkedünk két szélsőjobboldali Q-anon hívővel, egy jószívű munkáját vesztett bébiszitterrel, egy ál-abortusz kezelő kereszténnyel és temérdek más akaratán kívül vicces alakkal is; és bár Trump várhatóan nem tűnik fel a filmben, Pence is csak egy pillanatra; Rudy Giuliani-t, az elnök ügyvédjét azonban sikeresen lejáratja a film. Ám nem ez a film egyetlen dobása, a különböző kínos improvizációs/megtervezett humoros részek remekül össze vannak fűzve, és egyszerre próbálják választásra ösztökélni az amerikaikat valamint mondani valamit a világ jelenlegi állapotáról is. Borat lányán, Tutaron keresztül egy meglehetősen orrbavágó üzenetet kapunk önnmagunk elfogadásáról és a nők szerepéről Amerikában. Mindenfajta finom árnyaltságot elkerül ez az üzenet, ám meglehetősen túlemeli a filmet azon, hogy egy szimpla vicces clipshowt nézzük Borattal.

Zárásként

A Borat 2 nem egy mestermű. Nem ér fel az első film legjobb pillanataihoz, nem fogsz megállás nélkül gurulni a nevetéstől és nem fogsz 15 évvel később is idézgetni a filmből. Azonban számos kiemelkedő jelenete van, a megbotránkoztató humor remekül össze van fűzve a már szinte családbarát egyszerűségű szociális üzenetével. Ha végtelenül nem is szórakoztató, de egyszer mindenképp érdemes megnézni, legalább már csak azért, hogy újra hallhasd a tettetett kazah valamelyik agyonjáratott mondatát – mert itt rejlik a film igazi titka: bármennyi idő is telik el, Boratot sosem lehet igazán megunni.

Szeretnénk jobban megismerni olvasóinkat, ezért kérünk Titeket, hogy az alábbi kérdőívre adott válaszaitokkal segítsétek további munkánkat. A kitöltés névtelenül zajlik és mindössze néhány percet vesz igénybe. Köszönjük, hogy időt szánsz rá!