A teutoburgi csata a római történelem mohácsi veresége. Ennek háttértörténetébe kalauzolnak el minket német barátaink, a hazánkban forgatott Barbarians című sorozattal, mely ha messze is áll a tökéletestől, de mindenképpen jelzi az európai előretörést a sorozatok piacán.

Kr. u. 9-ben a Római Birodalom három legiója pusztult el a Germániában található teutoburgi erdőségekben. A rómaiak ellen harcoló barbárok gyakorlatilag túlélőt is alig hagytak maguk után.
A Barbaren, azaz a Barbárok című német Netflix sorozat a csatáig vezető rögös utat meséli el, valós és fiktív elemek és szereplők vegyítésével.

A Barbaren egyértelműen sokat örökölt az olyan produkcióktól, mint amilyen a Róma vagy a Spartacus voltak, de találhatunk elemeket a Gladiátorból, a Kilencedik légióból vagy A sas című szandálos kardos filmekből, akárcsak a Vikingek című sorozatból. A felsorolt produkciók hatása akár az operatőri munkában, akár a látványvilágban letagadhatatlan, gondolok itt a lassított felvételekre, a temérdek vérre és erotikára, illetve a történet vezetésére. A Barbarians jórészt ízlésesen dolgozik az említett filmes eszközökből, de persze itt is bőven akadnak túlzások, melyekre a későbbiekben térek ki.

Az alkotók szemmel láthatóan próbáltak hitelesebb ábrázolást nyújtani a korszak tárgyi világából és kultúrájából. Ennek egyik jele, hogy a rómaiak a sorozat során még egymás között is latin nyelven kommunikálnak, ráadásul az ókori szövegeknek megfelelő restituált ejtési mód szerint – a restituált ejtésben például a Caesar név nem „cézár”-nak, hanem „kajszár”-nak ejtendő. Ezt azért fontos kiemelni, mert például Mel Gibson Passiójában a rómaiak nem az ókori, hanem a napjainkban is használatos vatikáni ejtésmódot használták. A fegyverek és a ruházat javarészt korhűnek mondható, látszik rajtuk az igyekezet és a törekvés egy akkurátusabb ábrázolásmódra, még ha ez nem is sikerült tökéletesen.

Ugyanakkor a Barbarians elsősorban nem tanítani, hanem szórakoztatni akar és ehhez sokszor a legbanálisabb eszközöket veti be. A sorozat főhőse Armenius valódi történelmi személy akárcsak Varus, a római generális, aki Teutoburgnál szembekerül a germán csapatokkal. Armenius (Laurence Rupp), bár római nevelést kapott, germán származása miatt végig vívódik önmagával, apjával és egykori barátaival. A szereplők jelleme és a színészi játék igencsak eltalált. Ez leginkább a női főszereplőre, Thusneldára (Jeanne Goursoud) igaz, aki határozott erős és kemény nőként lép fel, de Armenius belső konfliktusát kielégítően ábrázolták és külön jópont, hogy számos cselekedete kimondottan visszatetsző.  Aki viszont valószínűleg sokak kedvencévé válik majd, az Folkwin (David Schütter), aki talpraesett, mégis sebezhető hús-vér emberi lény a maga hibáival és gyarlóságaival. A szereplők története viszont néha már szappanoperaszerűen kiszínezett, ami leginkább a záró epizódban csúcsosodik ki. Bizony, a záró epizódban sajnos az alkotók nagyon elvetik a sulykot és olyan sztereotipikus ábrázolások is előkerülnek, mint a teljes testfestéssel harcoló barbár nők, a tűzcsapdák és hiteltelen csatakoreográfiák. A lassított felvételek itt már sokszor kabaréba illőek és az összecsapás megjelenítése túlságosan pátoszos.

A legnagyobb hibája a sorozatnak azonban, hogy képtelen megfelelően árnyalni a római karaktereket, akik inkább tűnnek gonosz teremtményeknek, mintsem valódi emberi figuráknak. Ezzel szemben a germánok küzdelmét afféle szabadságharcként mutatják be az alkotók. Ez következik abból is, hogy ez mégiscsak egy német sorozat, ahol mai napig komoly hagyománya van a germán örökségnek. Amennyiben viszont az alkotók folytatni kívánják az eddig lepörgött hat epizódos évadot, nem lesz könnyű dolgok, hisz nehéz lenne még egy olyan csúcspontot adni, mint a teutoburgi csata.

A Barbarians tehát messze nem hibátlan sorozat, és nem éri el azt a színvonalat, amit annak idején a Róma, de magasabb produkciós értékkel bír, mint a sokszor igencsak fapados megoldású Vikingek sorozat. A Vikingek ugyanakkor emlékezetesebb karaktereket vonultatott fel német riválisánál. Bármennyire is érdekes Armenius története, de Ragnar Lothbrok karaktere és az őt játszó karizmatikus Travis Fimmel bizony viszi a hátán a szériát, nem véletlenül kapott fontos szerepet A farkas gyermekeiben is. Akit érdekel a római történelem, de nem zavarja, hogy a sorozat története meglehetősen meseszerű, annak érdemes próbát tennie vele, mert ez a produkció is példa a minőségi európai sorozatok előretörésére…na meg persze arra, hogy Magyarország még mindig az egyik legkedveltebb forgatási helyszín.

Szeretnénk jobban megismerni olvasóinkat, ezért kérünk Titeket, hogy az alábbi kérdőívre adott válaszaitokkal segítsétek további munkánkat. A kitöltés névtelenül zajlik és mindössze néhány percet vesz igénybe.