Egy archaikus kínai történet szerint (amely a taoista szellemiségű Huaj-nan-ceban található, ha valakit bővebben érdekel Kína nem elhanyagolható méretű filozófiai öröksége) a holdban egy fehér nyúl lakik, aki egy mozsárban a halhatatlanság varázsszerét készíti. Csang-o, akinek férjéhez, Hou-jihoz éppenséggel egy napmítoszt kötnek, ellopta Hou-jitól ezt a varázsszert, megitta, és az nyomban a holdra repítette, ahol azóta is magányosan tengeti halhatatlan napjait, mint holdistennő. Érdekesség, hogy a mitológiai történethez tartozik egyébként Kína legnagyobb ünnepe, a holdújév. Erről ha máshonnan nem, a koronavírus-járvány kapcsán legtöbben hallhattunk, ugyanis a járvány megpecsételte a hagyományosan február négy és huszonegy között tartandó ünnep sorsát.

Ez a kis történet a magyar címén Lunaria – Kaland a Holdon című, amerikai-kínai koprodukcióban készülő, Netflixes animációs mese főszereplőjének, a kínai kislánynak, Fei-feinek kedvence, amit mindig anyukája mesél neki (bár az nem derül ki, hogy a film világában is lopta-e Csang-o a varázsszert), ám egy, a Fel!-re emlékeztető, megható montázsban kiderül, hogy Fei-fei anyukája még a lány kisgyermekkorában meghal, akit így apja egyedül kénytelen nevelni. Fei-fei apukákának az anyukájának közös holdsüti-üzletük volt, ám édesanyja halála után ő is segít a kis bolt működtetésében.

Így megy ez négy éven keresztül, amíg megjelenik a ház körül egy Fei-fei számára idegen nő, igen, a leendő mostoha, aki szerencsére egyáltalán nem gonosz, sőt, kifejezetten kedves, és egy kölyke is van, aki szintén nem gonosz, de cserébe idegesítő. Az azévi holdünnepen, mikor a család apraja-nagyja összegyűlik, hogy a holdfénynél falatozzák a gyapjas-ollós rákot, Fei-fei elhatározza, hogy márpedig ő be fogja biztonyítani a hitetlen családjának Csang-o létezését, és egy űrhajót épít, amivel elrepül a holdra, hogy találkozzon az égitest mitikus istennőjével. Talán senki nem fog megrökönyödni annak hallatán, hogy igen: Csang-o valóban az egyetlen holdunkon tengeti mindennapjait, ráadásul ugyanazzal a fájdalommal a szívében, mint Fei-fei – nem tudja elengedni a rég elvesztett férjét. A történet pedig halad tovább a megszokott mederben, Csang-o és Fei-fei is megtanul a gyásszal együtt létezni, utóbbi újdonsült családtagjai felé is nyitni kezd.

A Fel!-hez hasonlóan itt is a gyász megélése, a továbblépés a központi motívum (még minden lében kanál kisfiú és beszélő kutyapótlék is van), ezúttal egy édesanyját elveszítő kislány szemszögéből, de a Lunariából minden bizonnyal nem lesz klasszikus, mint lufis-repülő házas elődjéből lett. A főszereplő Fei-fei mellett nincsenek azok az emlékezetes, szórakoztató karakterek, és magának a főszereplő jellemfejlődésének íve sem domborodott ki eléggé, a történetvezetés és a holdbéli kaland is kissé darabosnak és összecsapottnak hatott, nem adta meg kellően a táptalajt a Fei-fei lelkében végremenő változáshoz. Ez azonban csak egy felnőtt akadékoskodása, a célközönség számára szépen átmegy a film üzenete, egy gyerek számára a Lunaria remek kikapcsolódás, mégha a Disney vagy a Pixar klasszikusaihoz nem is ér fel.

Az animáció ezzel szemben minden dicséretet megérdemel, egyértelműen a nagyok ligájában játszik (a rendező Glen Keane korábban több klasszikus Disney mesével dolgozott – ez az animáción és a narráció stílusán is meglátszik), még a holdon játszódó vibráló, neonszínű gumicukorvilág is esztétikus, habár valószínűleg csak a költségek megvágása miatt néz ki úgy, ahogy – mindenesetre a 2D-s és 3D-s elemek vegyítése még mindig vagány. Hogy egy másik párhuzammal éljek, a Mexikóban játszódó Cocóhoz (aminek a gyászhoz, emlékezéshez szintén van némi köze) hasonlóan szépen jelenít meg egy számunkra idegen kultúrát és egy élénk mitológiai világot. A Lunaria kisvárosi Kínája idilli, békés és csöndes hely, kizárólag tradicionális épületekkel és az épített környezettel harmomikusan együttélő természettel. 

A film lendületét minduntalan megakasztó musicalbetétek felejthetőek lettek, nincsen olyan dúdolható dallam vagy sor, mint például az „Emlékezz rám” a Coco esetében – de kétségtelenül van bennük változatosság, a szokásos lassú daloktól kezdve a holdistennő és Fei-fei mostohatestvérének rap-párbajáig, ami egy pingpong meccs közben zajlik le (Kína legnépszerűbb sportja, ki tudja miért?).

A Lunaria – Kaland a Holdon könnyed, bájos és gyerekeknek tanulságos mese gyönyörű látványvilággal és nem túl emlékezetes dalbetétekkel – teljesen ártalmatlan szórakozás, amire idősebb korodban nem fogsz úgy tekinteni, mint a kedvenc Pixar- és Disney-meséidre. A Netflix animációs részlege előtt azonban még szép jövő állhat.

Szeretnénk jobban megismerni olvasóinkat, ezért kérünk Titeket, hogy az alábbi kérdőívre adott válaszaitokkal segítsétek további munkánkat. A kitöltés névtelenül zajlik és mindössze néhány percet vesz igénybe.