Számtalan műfajú, témájú szériába futhatunk bele manapság, és ha kellő figyelemmel válogatunk, zseniális darabokra akadhatunk. Mi is kell egy jó sorozathoz? Nagy vonalakban: érdekes történet, jól megírt párbeszédek, maradandó konfliktusok. Utóbbihoz pedig olyan emlékezetes karakterek is kellenek, akik finoman szólva nincsenek teljesen tisztában a morális értékrenddel. Manapaság nehéz olyan szériát találni, melyben ne lenne legalább egy olyan figura, akinek a céljai, indítékai érthetők, az eszközei viszont kellően megkérdőjelezhetők lennének. Az ő „tiszteletükre” lett összeállítva most ez a lista, rangsorolva. Mindössze annyi kritérium volt a válogatás során, hogy csakis élőszereplős sorozatok szerepelhetnek a listán (bocsi BoJack Horseman és Rick Sanchez), illetve egy sorozatot kizárólag egy szereplő képviselhetett. Az írás természetesen spoileres!

13. Negan (The Walking Dead; 2010-)

Rick Grimesnak fogalma sem volt, hogy kivel kezdett ki a hatodik évad vége felé. Azt hitte csupán, hogy egy újabb őrült zsarnokkal kell szembenéznie, de Negan szerencsénkre pár év alatt bőségesen rácáfolt erre az állításra. Ha nem is éppen a The Walking Dead legjobban sikerült évadaiban szerepel, Jeffrey Dean Morgan karakterének köszönhetően legalább elviselhetők voltak a látottak.

Negan ugyanis egyáltalán nem vette halálosan komolyan az apokalipszist.

Számára ez az átalakult világ csak egy zombikkal és kellő brutalitással teli játszótér, amiben az ellenség vagy halott, vagy neki dolgozik a túlélésért. Ennek a két dolognak az eléréséhez nem kell más, mint egy Lucille nevű ütő és egy álarcként funkcionáló pszichopata maszk. Ez az álarc azonban egy vereséggel lezáruló háborúban végleg lehull, és ekkor megismerjük sereghajtónk valódi énjét. Másfél szezonnyi idő van még hátra a sorozatból, Negan megváltása már régen elindult, meglátjuk, hogy mit hoznak ki belőle. Jeffrey Dean Morgannek már csak azért is fel kellett kerülnie erre a listára, hogy általa örök időkre véglegesítsünk egy filmes szabályt. Soha nem szabad az operatőrt ölni!

12. Jaime Lannister (Trónok harca; 2011-2019)

Más néven a Királyölő. Jaime-t az írók valóban a sárból rántották ki és emelték fel az aranyozott trónig, mármint ami a jellemét illeti. Egy vérfertőző, gyermekeket az ablakon kidobáló, lovagi címre egyáltalán nem méltó embernek ismerjük meg, akinek a változáshoz szintén egy sikertelen csatában kellett részt vennie. Utána következik az a kálvária, amit kevés westeros-i nemes bírt volna csak ki.

Megaláztatás, kézlevágás és még sok hasonló, egyéb nyalánkság kellett ahhoz, hogy az idősebbik Lannister örökös észhez térjen végérvényesen.

Olyan száznyolcvan fokos fordulatot írt le, amelyre kevés hasonló emberi példát lehetne felhozni. Nikolaj Coster-Waldau a szeme legkisebb rezdülésével el tudja hitetni velünk, hogy mennyire sajnálja a korábban történteket és azt, hogy mennyire szomjazza a megváltás lehetőségét. Annak ellenére, hogy a későbbiek során kényszerből néha vissza kellett fordulnia beképzelt énjéhez, legbelül mindig is az a testőr volt, aki nem engedte, hogy ártatlan emberek égjenek oda egy elmebeteg király parancsa miatt.

11. Omar Little (Drót; 2002-2008)

Éppen hogy csak lecsúszott a Top 10-ről a rossz korban született westernhős, ez a tény Omart viszont egyáltalán nem zavarja. Ugyanúgy fosztogatja a különböző kupakú drogokkal felszerelt bandákat, mint a 19. században a revolveres banditák a nincstelen parasztokat. A figurát valós személy, név szerint Donnie Andrews ihlette, aki a Drót elkészítésében is David Simonék nagy segítségére volt. Nevével ellentétben

ezt a hatalmas, magányos farkast valóban az utca nevelte fel, teljes mértékben ismeri a működését, viszonyait, szereplőit.

Röviden összefoglalva, tisztában van a játékszabályokkal. Omart senki nem tudja kordában tartani, olyan, mint egy veszett kutya, de szerencséjére ész is bőven kijutott neki. Bármelyik sarkon felbukkanhat, a céljai teljesen ismeretlenek. Egyvalamire lehet csak odafigyelni vele kapcsolatban, nem leszel a vadászatának a célja. Vagy ha mégis, akkor ezer százalék, hogy hallani fogod, „Omar coming yo, man!”

10. Benjamin Linus (Lost; 2004-2010)

A rejtélyes sziget titokzatos lakójának misztikus története. A második évad közepén bukkan fel először, de már akkor is mindent összehordott, azért, hogy a hőseink közül mindenkit megvezessen. Az idő elteltével Lindelof-ék folyamatosan rétegelték és egyre több mindent tudtunk meg a kezdetben önmagát Henry Gale-ként bemutató emberről. Szektavezérként különösen jól tudta megvezetni az embereket, de mindezt úgy tette, hogy még azután is lehetett bízni benne, hogy korábban gyalázatos módon sokak bizalmát kihasználta. Ezt hogyan érte el? Mindig volt egy apa, egy korán elveszített édesanya, vagy egy örökbefogadott lány, akik által Ben jellemére mégsem tudtunk teljes mértékben haragudni.

Michael Emerson egyszerre volt félelmetesen visszataszító és megnyerően szimpatikus.

Elképesztő alakítás egy sajnálatos módon kevésbé foglakoztatott színésztől. Ben Linus a sorozathoz méltóan sokunkat átvert, és ha bár arra a bizonyos megfojtásra örökké emlékezni fogunk, legnagyobb sajnálatunkra ugyan, de megérdemelte a megbocsátást a legvégén.

9. Dexter Morgan (Dexter; 2006-2013, 2021)

Miami, napfény, tengerpart. Ebben a környezetben tengeti mindennapjait Dexter Morgan, a hétköznapi srác, a kiváló vérelemző, a szerető testvér, a gondos apuka, férj és gyilkosokat ölő sorozatgyilkos. Tragikus múltját, nevelőapja etikai kódexének köszönhetően pszichopata hajlamait el tudta folytani és hasznosítani tudta a bűnözők ellen.

Hiba persze párszor becsúszott a gépezetbe, de Dexterre igazából kevesen voltak mérgesek.

A báránybőrbe bújt farkas helyett mindenki csak a jóakaratú, tettrekész embert látta benne. A ponyvai alapokra építkező történetszálak sokáig kifogástalanok voltak. A széria csúcspontja talán pont a félidőnél volt, de utána is tudtak merészeket húzni az alkotók, igaz kisebb-nagyobb hibák kíséretében. Bár 2021-ben Dexter visszatér egy tíz részt számláló kilencedik etap erejéig, de egyáltalán nem biztos, hogy felül tudja majd írni a finálé baklövéseit és meg tudja ismételni azt a csillogást, ami a korai időszakra még jellemző volt. Mintha a negyedik évad végével együtt valami más is abban a bizonyos kádban halt volna meg.

8. Lester Nygaard (Fargo; 2014-)

Egy igaz történet egy kezdetben gyenge akaratú, gyámoltalan férfiról. Egy véletlen, pszichopata gyilkossal történő kórházi találkozásnak köszönhetően jelleme gyökeres változásnak indul. Karakterjegyei nagyban hasonlítanak az eredeti film, William H. Macy által alakított főszereplőjére, de abban az esetben Jerry Lundegaard nem érkezett meg a lejtő legaljára, ellenben Lesterrel, aki valósággal dagonyázott benne. A hányatatott sorsú Hobbit trilógia után

öröm volt látni Martin Freemant egy ilyen szemétláda szerepben.

A Noah Hawley által írt szövegeket fantasztikusan sikerült életre keltenie az elején csetlő-botló, később a túlélésért bármit megtevő hatalommániás alakként. Inkább azonosulható áldozatként volt az elején bemutatva, de az első rész utáni események láttán a legminimálisabb szimpátiánkat is elvesztette. A további epizódok alatt szépen lassan kimutatta a foga fehérjét és örömmel vettük tudomásul, ha valami a számításain kívül esett. Lester a szomszédunkban lakó kisember is lehetne és akár mi is könnyedén eljuthatunk oda, ahová ő merészkedett. Mindössze fel kell tennünk magunkban az alábbi kérdést. Mi van, ha ők tévednek, és nekem van igazam?

7. Simon Adebisi (Oz; 1997-2003)

93A234-es számú fegyenc, Simon Adebisi. Elítélve ’93. május 2-án, elsőfokon, gyilkosságért. Ítélet: életfogytiglan. Már ennyi elég ahhoz, hogy a néző el tudja magában helyezni az etikai ranglétrán az életre magasról tevő Adebisi-t. Börtönéveit két szakaszra lehet osztani, a cél nélkülire és a céltudatosra. Előbbi semmi mást nem foglalt magában, ,,csak” ok nélküli gyilkolást, drogozást és megerőszakolást. A felsoroltak nem éppen egy barátságos cellatárs ismertetőjelei. Ozban (Oswald Állami Börtön) egyébként sem bánnak kesztyűs kézzel egymással az emberek.

A napi két halott fegyenc, őr vagy civil teljesen hétköznapinak számít ezen a helyen.

Ilyen szempontból antihősünk tökéletes lenyomata az ottani börtönéletnek. A második szakaszában Adebisi tulajdonképpen megvilágosodott és a rács mögé juttatott afroamerikai mozgalom vezetőjévé vált. Túlesett egy lelki és testi traumán egy lázadás során és kapott egy célt, egy hitet az életében. Elmondása alapján azt, hogy a népét jobb élethez juttassa. A közösségnek mindig nagyobb ereje van, mint az egyénnek. Ezt Adebisi is jól tudta, még akkor is, amikor egy szempillantás alatt szertefoszlott minden terve egy még nagyobb összeesküvés által.

Az írás hamarosan folytatódik. Szeretnénk kicsit jobban megismerni olvasóinkat, ezért kérünk Titeket, hogy az alábbi kérdőívre adott válaszaitokkal segítsétek további munkánkat.