Edgar Wright A Fistful of Fingers című westernfilmmel, a Spaced kultsorozattal és a Cornetto-trilógia első két darabjával (Haláli hullák hajnala, Vaskabátok ) a háta mögött állt neki elkészíteni jelenlegi alanyunkat, a 2004-ben elkezdődött, Bryan Lee O’Malley által írt és illusztrált képregény adaptációját, a Scott Pilgrim a világ ellent.  

Scott Pilgrim (Michael Cera) egy teljesen átlagos, nagyon népszerű, fiatal srác. Rockbandája mellett szabadidejét szívesen tölti korabeli lányokkal, egészen addig, amíg nem találkozik és visszavonhatatlanul bele nem szeret Ramona Flowersbe (Mary Elizabeth Winstead). Szerelmük beteljesedéséhez azonban rögös út vezet, mely során a főszereplőnknek mindenféle próba során le kell győzni a lány exeit.

Edgar Wrightnak a harmincas évei derekán egy olyan filmet sikerült lerakni az asztalra, amely jogosan lett egy teljes generáció abszolút kedvence. Képes volt arra, hogy egy részben sajátos univerzumot teremtsen, amelynek a felfedezése során

rengeteg zenei utalásnak, képregényes kikacsintásnak és videójátékos visszatekintésnek lehetünk szem -és fültanúi.

Egy őrült hullámvasút az egész, amiből nincs semmilyen kiút, illetve lehetőség a kiszállásra (ha csak nem döntünk úgy, hogy kikapcsoljuk a lejátszót). A musicalbetétek nagyon vadak és teljesen váratlan helyeken bukkannak fel, az önreflexív poénok kellő indokot adnak ahhoz, hogy el tudjuk helyezni magunkban a látottakat, az indie rock általi zenei aláfestések emlékezetesek, a karakterek sokszínűsége (Vega ex, Katayanagi ikrek) pedig teljesen szeretnivalóvá teszik Wright egyik legjobb dobását. A felsoroltak alapján könnyedén kijelenthető, hogy a film egyetlen percre sem veszi magát komolyan. Ezt nagyon jól teszi, ugyanis talán ez a legnagobb ütőkártyája.

Néha azért a jóból is megárt a sok, a Scott Pilgrim néhány pillanatában eléggé túlfeszíti a húrt. Az őrültségéből fakadó erőssége pár embernél kiverheti a biztosítékot, mondván, hogy a történet semmilyen, csupán az erőltetett, különféle utalások, kiszólások érnek valamit. Ha teljes mivoltukban ezek a vélemények nem is indokolatlanok, azt senki nem vonhatja kétségbe, hogy a film

minden egyes mozzanatával a geek kultúrának állít egy ledönthetetlen és megkérdőjelezhetetlen szobrot.

A technikai megvalósítás egyszerűen lenyűgöző és a maga idejében nagyon forradalmi volt (mára sem avult el egyáltalán). A mára retrónak számító játékok trükkjeinek a felidézése pazarul sikerült, egyáltalán nem lógnak ki a modern külsőségek mellett. A szereplőkkel kapcsolatos kiírások, az időnként felbukkanó buborékok és feliratok elővarázsolják a képregény jó értelemben vett eszetlen oldalait. A hangsúly természetesen a címszereplőn van, hiszen eléggé bensőséges betekintést kapunk Pilgrim belső világába, gondolataiba, lelki bajaiba. Ezek a dolgok mind megelevenednek előttünk, semmit nem bíznak az alkotók a képzeletünkre, a legnagyobb szerencsénkre.

A színészek teljesen méltóak ehhez a majdnem kétórányi kavalkádhoz. Michael Cera maga a megtestesült (valamilyen szintig nagyon sztereotip) geek, akinek teljes szívből tudunk drukkolni, hogy elérje hőn áhított vágyát. Mary Elizabeth Winsteadet nem lehet nem imádni és itt is bebizonyítja, hogy korunk egyik legjobb és legalulértékeltebb színésznője. Chris Evans, Jason Schwartzman, Anna Kendrick, Aubrey Plaza és a többi színész is remekelnek a vásznon, de érthető okokból kifolyólag, leginkább a főszereplő duóra emlékezünk.

Az egész film tulajdonképpen egy ezerszer látott tündérmese, amely utánozhatatlan stílusával felejthetetlen marad a nézői számára.  Annak ellenére, hogy történet szempontjából keveset markol, azt a csekélységet viszont hibátlanul prezentálja. A Scott Pilgrim képes arra, hogy reményt, önbizalmat adjon az embereknek. Sok bukdácsolásával, szerencsétlenségével együtt képes az önérzetünket feljavítani és mosolyogva vállon veregetni minket, mondván, hogy minden rendben lesz. Mi erre bólogatva adunk neki igazat, miközben a virtuális térben éppen legyőzzük az egyik legádázabb ellenségünket.

,,Úgy gondolom, hogy napjainkban, amikor nagyrészt a járványhelyzet miatt is különösen elidegenednek egymástól az emberek, még nagyobb szükség van arra, hogy az egykori mesék, mítoszok héroszait, ha kifigurázva is, de újra felfedezzük magunknak és küzdelmükből erőt meríthessünk ezekben a bolond időkben.’’

A Scott Pilgrim a világ ellen egy virtuóz, nagyon szórakoztató film, ami sok esetben szokatlan pillanatokkal van tele, ugyanakkor a maga módján még szép is tud lenni. Mindenképpen nézzétek meg, ha eddig nem láttátok! A cikk elkészültéért köszönöm Filmnomád és Ik4r0s segítségét. A sorozat következő alanya az ünnepekre való tekintettel a Karácsonyi lidércnyomás lesz Tim Burton tollából.

Szeretnénk kicsit jobban megismerni olvasóinkat, ezért kérünk Titeket, hogy az alábbi kérdőívre adott válaszaitokkal segítsétek további munkánkat. A kitöltés névtelenül zajlik és mindössze néhány percet vesz igénybe. Köszönjük, hogy időt szánsz rá!