Vannak, akik úgy vélik, Az arany iránytű története, és általában véve az egész Északi fény trilógia vagy Az Úr Sötét Anyagai trilógia – ki hogy ismeri – kortalan, és bárki élvezheti. Én ezzel nem feltétlenül értek egyet. Nem véletlenül kapta az ifjúsági regény besorolást. Kedves, aranyos kis történet, de alapvetően mégis csak egy gyermek szemszögéből íródott. Ebből adódóan pedig az elbeszélés is egyszerű. A felszínt nézve, csak kikapcsolódás céljából olvasva, a mondanivalója is inkább csak egy mesevilágot rajzol elénk. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy nem érdekes a története, mélyebben nem feszeget olyan témákat, ami miatt ellenállásba ütközne – ahogyan ez megtörtént Amerikában, miután a Katolikus Egyház anti-katolicistának titulálta –, és nem mutatná be, hogyan feszülnek még ma is egymásnak a teológiai és a tudományos nézetek.

Lélek, mint aranyos kis állatka

Ahogyan a fülszöveg is elmondja, Lyra Oxfordja és egész világa nem egészen olyan, mint az általunk ismert angol város és világ. Az egyik legszembetűnőbb különbség az, hogy az emberek lelke nem a testükben van, mint nekünk, hanem állat formájában – úgynevezett daimónként – mellettük él örök társként. Bár külön ölt testet, és látható is, ugyan úgy ragaszkodik gazdájához, mint a mi szellemünk. Amit az egyik érez, azt a másik is, legyen akár öröm, akár bánat. Ha megpróbálnak eltávolodni egymástól, vagy esetleg szánt szándékkal választják el őket, fizikai fájdalmat, magányt és végtelen szomorúságot éreznek. A daimónok nagyon ritkán szólnak a gazdájukon kívül máshoz, amivel megint csak a saját szoros kapcsolatukat hangsúlyozzák ki. Nagy hangsúlyt fektetnek arra, hogy bár látják – és ha úgy akarják, hallják – egymás lelki kivetülését, tisztes távolságot tartanak, és nem érintik meg a más daimónját. Minden embernek és minden boszorkánynak van daimónja. Ez alól csak az északon élő Páncélos Jegesmedvék (panserbjorne) kivételek, nekik ugyanis a páncéljuk jelenti ezt a fajta köteléket.

Miért is fontosak a tudományok?

Lyrat az Oxford beli Jordan-kollégiumban nevelik a tudósok, és tanítják különböző tudományokra, többek között csillagászatra, fizikára és matematikára, mert ha később kutatóként vagy tudósként szeretne tevékenykedni, ezekre lehet a legnagyobb szüksége. Egy nap beszökik az ejtőzőszobának nevezett helyiségbe – ahova nőként be sem tehetné a lábát az illem szerint –, és az események úgy hozzák, hogy kilesi nagybátyját, Lord Asrielt, a Kollégium vezetőjét, a Mestert, és tudósait, amint arról tanácskoznak, mi legyen az Északi úttal. Lyra ekkor még nem tudja, de ez az este jelentős számára, mivel későbbi kalandjai emiatt kezdődnek el. Ugyanis itt hall először a Porról, ami fontos szerepet játszik a kutatók, az egyház és az eltűnt gyerekek életében is.

Később egy kutató nő, Mrs. Coulter elviszi magával Londonba, mint asszisztensét, hogy felkészüljenek az Északi útra, ahova Lyra mindig is vágyott. Egy idő után rájön, hogy sose fognak elindulni, csak egy mutogatni való bábunak használja, ezért megszökik tőle. London utcáin bolyongva találkozik oxfordi ismerőseivel, a gyiptusoknak nevezett hajós néppel, akik magukkal viszik Északra, hogy megmentsék az elrabolt gyerekeket.

Útja során megismerjük Lyra múltját, megtudjuk, hogyan működik az arany iránytű (aletiomérter), találkozunk a Páncélos Jegesmedvékkel és a boszorkányokkal. Részletesen bejárjuk a helyszíneket, oldalak állnak a rendelkezésünkre, hogy ráhangolódjuk a tájra, a városok képére és hangulatára. Mind a helyszínek, mind az események logikusan vannak egymásra építve, rendszeresen egy-egy kis információt elcsepegtetve. Később pedig kiegészít egy újabbal, ezzel más megvilágításba helyezve a szituációkat.

Kollégiumi életében Lyra egy eleven, hebrencs kislány, aki minden csínytevésben benne van. Sőt, a legtöbb esetben ő az ötletgazda. A tanóráiról elszökik, úri hölgyhöz méltatlanul piszkosan, gubancos hajjal megy haza, miután elkötötte a gyiptusok hajóját. A többi kollégiumi gyerekkel “agyagkoloncokkal bombázták a téglavetők gyerekeit, ledöntötték rogyadozó agyagvárukat, aztán magukat a gyerekeket hempergették meg a létalapjukul szolgáló ragacsos masszában”. Mrs. Coulter kicsit finomít rajta, de igazán komoly, érett személyiség a gyimpusokkal együtt átélt északi kalandjai során lett. A neveletlen, vadmacska természetét levetkőzve, félelmeit legyőzve egy irányító szerepet kap.

Lord Asriel és Mrs Coulter tipikus vezéregyéniségek, akik tudják, mikor kell hízelegni, és mikor zsarnokként viselkedni. Mindenféle spoiler nélkül csak annyit mondva, szinte az ember szeme előtt lebeg, milyen lehetett a kapcsolatuk a múltban.

Több olyan szereplő felbukkan, akik bár fontosak Lyra életében, mint például a Jordan-kollégium Mestere, Iorek Byrnison (Páncélos Jegesmedve), John Faa, Farder Coram és Costa mama (gyiptusok), de egyiküknek sincs akkora jelentősége a történet során. Ők azok, akik csak segítenek beteljesíteni a jóslatot, de nem alakítják az események folyamatát.

Teológia és tudomány viszonyai

A teológia és a tudományok egymásnak feszülése nem egy újkeletű probléma. A történelmi tanulmányaink során többször láthattuk, hogyan csapnak össze az egyes oldal képviselői. A legfőbb ütközőpont az, hogyan látják a világot, mi a kiinduló pont. Míg az egyik a Bibliára és Istenre épít, a másik matematikával, megfigyelésekkel és kísérletekkel dolgozik. Bár alapvetően ellentétes a világnézetük, mégis hatottak egymásra. Igaz, az egyház csak a neki tetsző tanokat vette át, a többit eretnekségnek titulálta. A történelem során sokszor változott, mi számít nekik ellentmondónak, mit kell tiltani, és mit kell átvenni. Mára már szinte minden tudományos felfedezést elismernek, de mégis mindig akadnak nehezen emészthető elképzelések.

Magisterium szerepe

A Magisterium testesíti meg a keresztény egyházat, viszont ez csak egy szép máz, amit kifelé mutatnak. A fő tevékenységük az Áldozárok Testületének nevezett szervezet – szélesebb körben Átkosok – irányítása, akik gyerekeket rabolnak el és visznek Északra, hogy rajtuk kísérletezzenek. Céljuk, hogy a Port jobban megismerve hasznosítsák a hatalmuk megerősítésében.

A testület irányítója és kulcsembere, Mrs. Coulter, aki már az első megjelenésekor megmutatja, mennyire behízelgő tud lenni. A gyerekek önként követik, megbíznak benne, és kicsit még fel is néznek rá. Később Lyra-val is ugyan ezt a módszert alkalmazza egészen addig, amíg a kislány az elvárásainak megfelelően viselkedik. Mikor ellenállásba ütközik, egyből kimutatja a foga fehérjét, és előbukkan a kegyetlen vezető énje. Mrs. Coulter fensőbbsége abban is megmutatkozik, hogy képes eltávolodni a daijmónjától. Ezt kihasználva egyszerre tud jelen lenni és kémkedni, kutatni Lyra után. Az aranymajom meg is találja az aletiométert, hiába rejtette el gondosan Lyra.

A tudomány álláspontja

Eközben a tudomány képviselője, Lord Asriel, azért szeretne a Por után kutatni, hogy a többi dimenzióval összeköttetése legyen a világuknak, ugyanis ennek segítségével hidakat lehet képezni. A történet során többször „megláthatjuk” a Porban lévő várost az Auróra (Északi fény) fényében: Lord Asriel egy új emulzió segítségével fotón mutatja meg a tudósoknak; Lyra a saját szemével látja a gyiptusokkal való utazás során. Ezzel a felfedezéssel a kutatók, tudósok a hit alapjait kérdőjelezik meg az emberekben. Maga a felvetés, hogy több párhuzamos világ létezik, az egyház nézeteibe nem fér bele. Mivel befolyásos, nagyra becsült ember, a tudományos világ kiemelkedő alakja, sokan támogatják és hisznek benne. Ez pedig ismételten csak az egyház hatalmának gyengülését mutatná. Hogy ne folytassa kutatásait, Lord Asrielt már a történet legelején megpróbálják megmérgezni. Mikor Lyra ezt sikeresen megakadályozza, más módszerekhez folyamodnak.

Bár nem találkoznak személyesen a két oldal képviselői, mégis érezhető kapcsolat van közöttük. Már a karakterek múltjával is azt sugallja az író, hogy hatással vannak egymásra, egyik sem itt tartana a másik nélkül. A világot alapjaiban megváltoztató jövendölés pedig nem is létezhetne nélkülük.

Kereszténység nézete a történettel kapcsolatban

A valóságban az egyház azért titulálta anti-katolicistának a művet – főleg a film változatát –, mert szerintük egy nagyon eltorzult képet mutat be az egyházról. Azért valljuk be, mi sem örülnénk neki, ha egy gyermekrabló testület vezetésével vádolnának minket. Igaz, maga a történet fikció, ettől függetlenül viszont nagyon is valóságos az alap, hogy mennyire nem szívlelik az ellentmondó nézeteket. Talán annyira messzire nem mentek – nyíltan -, hogy üldözzék a tudomány embereit, de más indíttatásból, főleg eltérő vallási nézetek miatt öltek Isten nevében.

Bár Pullman egy erős kritikát fogalmaz meg ellenük, attól még a történet egyáltalán nem komor, Lyra kalandjaival tarkítva pedig egyenesen szórakoztató kikapcsolódást nyújt. A táj- és városleírások sokszor kicsit hosszabbak is a kelleténél, viszont így olyan érzést ad, mintha valóban ott lennénk, körülöttünk történnének az események, mivel a legapróbb részletet is látjuk. Az első résznek elég könnyed, már-már mesés hangvétele van, csak a vége felé enged arra következtetni, hogy a folytatás közel sem lesz már ilyen gyermeki.