Ha vasárnap, akkor a Kritizátor oldalán a kisebb-nagyobb szellemi munkát igénylő, de mindenképpen különleges és igényes filmek ideje jön el. Lássuk is az amerikai sci-fit, európai thrillert és ázsiai horrort egyaránt tartalmazó újabb ötösfogatot! Cikksorozatunk első részét itt, a másodikat pedig itt találjátok.

K-PAX (2001)

Kevin Spacey egy Robert Portman nevű zavart, de ártalmatlan fickót alakít, akinek mentális állapotát a Jeff Bridges által alakított Dr. Mark Powell pszichiáter igyekszik feltárni. Vagy elképzelhető, hogy valójában a K-PAX bolygóról származó fejlett életforma, Prot bújt Robert bőrébe? Egyáltalán, milyen eszközei vannak egy pszichiáternek, tág értelemben a tudománynak az igazság felderítésére? Hogyan tudnánk reagálni, ha ténylegesen találkoznánk egy olyan intelligenciával, ami a megszokott földi gondolkodásunkhoz nem tud illeszkedni? Ilyen szempontból mennyivel vannak jobb esélyei egy sérült embernek, mint egy űrlénynek? Rengeteg ilyen kérdést fel lehet tenni, a film válaszai pedig az űr jótékony homályába burkolóznak.

Goksung (2016)

Egy kis faluba egy ismeretlen öregember érkezik. Nem sokkal ezt követően megindulnak a pletykák az idegennel, valamint a jövetele óta történt különös halálesetekkel kapcsolatban. Mi köze ehhez a gyanús jövevénynek? Érdemes-e könnyelműen elfogadnunk a legkézenfekvőbb választ? A magyar címen Kokszongi siratóként ismert dél-koreai horror a műfaj sokat látott szerelmeseit is meg tudja lepni fordulataival. Még ennél is jelentősebb eredménye, hogy a film felépítése, a rendezés profizmusa és atmoszférateremtése nem mindennapi élményt képes nyújtani, így a film garantáltan a megtekintés után is velünk marad.

Eyes Wide Shut (1999)

Stanley Kubrick filmje a Harford házaspár, Alice és William életébe enged bepillantást. Azt viszont már nehéz eldöntenünk, pontosan mit is láthatunk. A modern, élveteg élet felszínességét kritizáló dráma? A férfi-nő kapcsolatot bemutató, elfojtott tudatalatti gondolatokat felszínre hozó pszichológiai thriller? Összeesküvő körök leleplezése? Egyáltalán, meddig terjed a valóság, és hol kezdődik az erotikus rémálom? Kubrick mesteri rendezése, valamint Nicole Kidman és Tom Cruise játéka mindenképpen emlékezetessé teszi az egészet. Bármi is legyen a műfaji besorolás, akármilyen mondanivalót is látunk bele, egy biztos: érdemes megnézni. 

Cet obscur objet du désir (1977)

A magyar fordításban A vágy titokzatos tárgya címen ismert alkotás Luis Buňuel filmje, és ezzel talán mindent el is mondtunk róla, amit tudni érdemes. Buňuel itt sem hazudtolja meg magát, álom keveredik ébrenléttel, képzelet a valósággal. Ha valakinél, nála nem számít a koherens értelmezési keret, sokkal inkább az általa keltett érzelmek, indulatok, gondolatok. A vágy titokzatos tárgya, Conchita szándékosan megfoghatatlan, éteri jelenség. Az érte megszállottan rajongó, dúsgazdag Mathieu rajongása viszont teljes mértékben átélhető, az ő helyzetét a nézi is a sajátjának tudja érezni. A film teljes megfejtése reménytelen vállalkozás. Buňuel-hez hasonló zseni kell ahhoz, hogy ez ne a frusztráltság élményét keltse a nézőjében, hanem furcsa módon valamiféle nem egészen evilági, költői szépséget adjon át.

Una pura formalità (1994)

Az éjszaka közepén az Onoff nevű főszereplő bőrig ázva a rendőrségen találja magát. Nem tudja, miért került oda, lényegében semmire nem emlékszik. Ilyen állapotban kellene valahogy tisztáznia magát a rendőrfelügyelő elsőre homályos vádjai alól. A film annak ellenére is végig izgalmas és feszült, hogy végig erre a kihallgatásra épül a történet. Ahogyan az igazság egyre több részletére derül fény, úgy kénytelen Onoff is újragondolni saját életét, és vele együtt a néző is gyakran teljesen új megvilágításban lát dolgokat. Hogy ez a megvilágítás pontosan milyen fényt vet Onoffra és az egész Kafkához méltó szituációra, és hogy a film megtekintése után mit gondoljunk Onoff és a felügyelő figurájáról, azt természetesen mindenkinek magának kell eldöntenie.