Tovább folytatódik kalandos utunk az Orgyilkos osztály legújabb számában, ami immár az ötödik. Marcus ezúttal ‘átadta’ a stafétát Sayanak, hogy ő legyen a történet főszereplője. A nagy kérdés csak az, hogy a jakuza lány fenn tudja-e tartani annyira az olvasó érdeklődését, ahogy azt korábban nihilista pasija tette. Az előző kötet eszeveszett gyilkolása után nagyon nehéz lesz megugrania a lécet az újnak.

Ahogy a bevezetőben is említettem, a Halj meg a kedvemért nagyon magasra tette a lécet. Ott ugyanis olyan őrült, gátlástalan gyilkolást kaptunk, amit a legjobb akciófilmek is megirigyelnének. A Haláltanok Királyi Iskolájának első éves tanulóinak Lin mester parancsára végezni kellett oda nem való társaikkal, ez pedig nem kevés fordulatot hozott a történetben. A Körhinta pár hónapot ugrik az időben, mivel a nyári szünetet kihagyja, és rögtön a gólyabálon találjuk magunkat. Megismerkedünk új szereplőinkkel, akikből rögtön négyet is kapunk Remender jóvoltából. Ők Quan, a vagány, magát Elvisnek képzelő, amerikai-vietnámi szülők gyereke, aki minden csajjal flörtöl, Helmut, az NDK-s gyilkológép és Dungeons and Dragons kalandmester, Tosahwi, aki az újak közül a legjobban hasonlít Marcusra, mind vérmérsékletben, mind világlátásban. Valamint Zenzele, a rejtélyes afrikai leányzó, aki minden bizonnyal fontos szerepet fog játszani a továbbiakban.

A Körhinta viszont a szereplőváltás miatt csúnyán elhasal. Konkrétan a feléig nem akartam elhinni, hogy egy szappanoperába illő, intrikától és lágy tinis bulikától túlfűtött történet lett az Orgyilkos osztályból. Zenzele-n és Saya-n kívül mindenki amolyan díszletként jelenik meg és csak kicsit járulnak hozzá ahhoz, hogy bármit is hozzátegyenek a sztorihoz. Barátkozás és ismerkedés, nyalizás az idősebbeknek és némi összetűzés jellemzi az öt számot magában foglaló kiadványt. Valamiért Remender nem tud mit kezdeni a szereplőivel és ezáltal tényleg egy picikét durvább, maximum 16+-os tini sztorivá válik az egykor brutális gyilkosságokkal teletűzdelt történet.

Egyedül az utolsó előtti fejezet az, ami hozza a már megszokott színvonalat. Itt egy elég durva rajtaütésnek lehetünk szemtanúi, amit a már megszokott átlós panelekbe foglalva olvashatunk. Elvégre kellett valami durvulás is, hiszen nem hiába van ott a címben, hogy orgyilkos. A Körhinta mindkét legjobb pillanata Helmuthoz köthető. Ezek közül az egyik az általa mesélt D&D kaland, valamint a kolbászokkal megfűszerezett szellentés története. Utóbbi főleg a primitív humorfaktora miatt, míg előző fantasztikus festményekre emlékeztető rajzolása miatt emlékezetes. Hiába tehát a kötet végi gyilkolás, az egész kiadvány egy olyan epizód, amiben nem történik szinte semmi, hogy a végén pár csavarral tartsa fent a figyelmet.

Leginkább a kötet utolsó fejezete, valamint Saya sorsa az, ami érdekel. De arra is kíváncsi vagyok, hogy Zenzele vagy esetleg Helmut milyen múlttal rendelkezik, hiszen tudjuk, hogy a Királyi diákja nem arról híresek, hogy tökéletes gyerekkort szánt nekik a Jóisten. Szívesen írnék többet Remender és Craig legújabb magyarul is olvasható történetéről, de sajnos csalódottságomat ennél jobban nem tudom szavakba önteni. Bár azt mindenképp meg kell jegyezni, hogy az előző rész feszes történetét valóban nehéz lett volna tartani vagy akár megugrani. Ennek ellenére bízok benne, hogy a következő történet már összeszedettebb lesz, és sokkal többet kapunk a megszokott Orgyilkos osztály esszenciából.

Ha kedvet kaptál a Körhintához, akkor te is megrendelheted a Fumax webshopjában.