A Pixar nem igazán tudta megtalálni a hangját az elmúlt 1-2 évben. A hihetetlen család 2 és a Toy Story 4 bár anyagilag sikeresek voltak, sokak szemében csak fantáziátlan folytatásoknak tűntek, az Előre! pedig bár érdekes és fontos témákról szólt, mégsem tudott mély nyomot hagyni. Mintha a „lámpás” stúdió kezdené elveszíteni a varázsát, és lassan, de biztosan beáll a sorba a többi animációs cég mellé. És akkor jött Pete Docter (Szörny Rt., Fel!, Agymanók), aki simán megrendezte nekünk 2020 egyik legjobb filmjét a Lelki ismeretek képében.

Joe Gardner zenét tanít egy New York-i iskolában, de közben arról álmodik, hogy megmutassa magát a jazz világában. A nagy lehetőség pedig egy napon az ölébe hullik, amikor egy volt tanítványa azzal hívja fel őt, hogy este fellép a jazzlegenda Dorothea Williams-szel, és szükségük lenne egy zongoristára. Joe izgatottan készül az estére, azonban egy ballépés miatt beleesik egy csatornanyílásba, és elveszíti az eszméletét. Amikor magához tér, egy ismeretlen helyen találja magát, ahol idős emberek lelkei veszik körül: minden jel arra utal, hogy Joe meghalt. Mivel képtelen belenyugodni abba, hogy az élete idő előtt véget ért, Joe kétségbeesetten próbálja megtalálni a visszautat a testébe, és ezzel egy olyan utazásra indul, ami után teljesen más szemmel fog tekinteni az egész létezésére.

A Pixar filmjeinek mindig is az adta a varázsát, hogy bár elsősorban a gyerekeket célozzák meg, azért a szüleik is élvezhetik őket. De most a Lelki ismeretek esetében érzem először azt, hogy ez az animációs film kizárólag a felnőtteknek készült. Ez persze nem jelenti azt, hogy a fiatalabb korosztály ne tudná élvezni a filmet, csak hát egy 8-10 éves gyereknek semmit nem mond az életközépi válság, és valószínűleg ritkán tűnődik el olyan dolgokon, mint hogy „mi az életem célja”, vagy „mi marad utánam a világban, ha én már nem leszek?” Sok mindenért lehet szidni a Disney-t (hogy őszinte legyek, én sem zártam túlzottan a szívembe az egeres stúdiót), de hogy egy alapvetően profitorientált cég egy olyan animációs filmmel álljon elő, amiben a franchise- és merchandise-potenciál minimális, és a gyerekek helyett inkább a felnőttek jelentik a fő célközönségét, azért mégis csak bátor húzás.

Persze mindez mit sem érne, ha a sztori és a karakterek nem lennének jól megírva. Bár maga a tényleges történet néhol kiszámítható (pl. van benne egy fordulat, amit több Disney- és Pixar-filmben elsütöttek már), a célját eléri, és amúgy is sokkal fontosabbak a kérdések, amiket felvet, és hogy erre milyen válaszokat adnak a szereplők. És ez az, a jellemábrázolás, ami a Lelki ismeretek igazi erőssége. Talán soha nem volt még egy olyan Pixar-hős, akivel a felnőtt nézők annyira együtt tudtak volna érezni, mint Joe Gardnerrel. Hiszen előbb-utóbb mindenkiben felmerülnek olyan kérdések, hogy mit értem el eddig az életemben, vajon a helyes úton járok, és hogy ha egy bizonyos ponton máshogy döntök, akkor most boldogabb lennék?

Nem mehetek el szó nélkül a másik főszereplő, Huszonkettes mellett sem, aki még soha nem járt a Földön, és olyan nagy emberek vallottak kudarcot a tanításával, mint Gandhi, Abraham Lincoln, vagy Teréz anya. Az ő karaktere egy másik nagyon fontos kérdésre adja meg a választ: nem baj, ha nem te leszel a következő Nobel-díjas tudós, olimpiai bajnok sportoló, vagy a világot bármilyen formában megváltoztató személy, hiszen mint ember, te is értékes vagy, és van értelme az életednek. Ez talán az egész film legfontosabb üzenete, ami minden egyes mellékszereplőre is igaz (a borbélynál és a szabónál játszódó jelenetek különösen emlékezetesek ebből a szempontból).

A látványvilágot most sem érheti panasz, ahogy ezt már a Pixartól megszokhattuk. Az emberi szereplők még soha nem voltak ilyen részletgazdagok, az újdonsült lelkeket terelgető ún. Jerryk (na és persze Terry) különösen érdekesek voltak, hiszen alapvetően kétdimenziós karakterek egy háromdimenziós térben. New York szinte fotorealisztikus részletességgel van ábrázolva, a lelkek világának díszletei pedig egészen álomba illőek lettek. Ezt remekül kiegészítik Trent Reznor és Atticus Ross különleges filmzenéje, valamint Jon Batiste jazz-betétjei.

2020 egy minden szempontból embert próbáló év volt, ami sokakat arra késztetett, hogy átértékeljenek bizonyos dolgokat az életükben. Éppen ezért nem is jöhetett volna jobbkor Pete Docter filmje, és biztos vagyok benne, hogy a Lelki ismereteknek ott van a helye a Pixar legjobb alkotásai között.