A decemberi, Rue-val foglalkozó Eufória-különkiadás után több, mint egy hónapot kellett várni arra, hogy viszontlássuk egy másik közönségkedvenc szereplőjét az HBO sikersorozatának, és újra kapjunk egy kicsit Sam Levinson víziójából (ha már a második évad még mindig kéreti magát a vírushelyzet miatt). Ami ezúttal nem is csak a sajátja.

A második rész Jules-ról szól – nem csak, hogy róla szól, de az őt alakító Hunter Schafer még az írói munkálatokban is tevékenyen részt vett. A rész követi Rue epizódjának koncepcióját: a történet kerekeit nem gördíti előre, ellenben jócskán elmélyíti egy – nem mellesleg alapból is pazarul megírt – karakter jellemét. Ez annyiból izgalmasabb is, mint Rue epizódja, mivel a teljes első évad egyébként is Rue narrálása alatt zajlott, az ő gondolataival, feltételezhetően csak olyan dolgokat bemutatva, amivel ő tisztában van (vagy később az lesz a sorozat alatt). A mostani rész az első, ami teljes egészében egy másik nézőpontból mutatja be az eseményeket.

Míg Rue lélekrajzát egy bárban kaptuk meg, addig Jules-nak egy pszichológussal való beszélgetése adja az epizód velejét. Lényegi különbség, hogy Rue epizódja sokkal statikusabb és szárazabb volt Jules vizuálisan sziporkázó (Rév Marcell tehetségét ismét megcsodálhatjuk), mozgalmas és kaotikus, a főszereplője elméjének és képzelőerejének szárnyalását prezentáló második résznél. Hunter egyértelműen a saját jellemét, problémáit, gondolatait, a nőiességről, transzneműségról való véleményét, saját magához fűződő viszonyát írta bele ebbe a részbe. Szinte már túlságosan is tömény, tehát érdemes nagyon figyelni nézés közben, hogy ne maradjunk le semmilyen információról.

Ennyire még sosem vált eggyé színész a karakterével a sorozaton belül – és emiatt kénytelen vagyok újra és újra kiemelni minden írásomban, hogy mennyire természetes, és mennyire híján van minden mesterkéltségnek és hatásvadászatnak az Eufória, és milyen könnyen azonosulható szereplőket mozgat. És mennyire nem véletlen, hogy ilyen népes rajongótáborra tett szert a második évada előtt!

Hunter pedig ismét bebizonyította, hogy remek színészi vénával van megáldva. Első ízben pedig azt, hogy az íráshoz is ért. Ennek kapcsán érdemes megemlíteni Hunter Schaferről, hogy mind a színészetet, mind az írást a sorozat keretein belül gyakorolta először. Széles közönség előtt a neve az Eufória kapcsán lett ismert, ezelőtt modellkedéssel foglalkozott és művészeti iskolában végzett, aminek köszönhetően rajzolni is remekül tud. Ennek fényében nem meglepetés, hogy alkotói tehetségét más formában is megcsillogtatta.

A Fuck Anyone Who’s Not a Sea Blob névre keresztelt rész, amellett, hogy hiánypótló abban a tekintetben, hogy eddig nem látott mélységekben tárult fel Jules személye és érzelemvilága, a nézőpontja miatt olyan meglepetést is tartogat, ami más mederbe tereli a karakter megítélését. Remekül megírt dialógusok, rendezés, operatőri munka – a sorozat továbbra magabiztosan lépdel a kultstátusz felé vezető ösvényen.

Az Eufória második különkiadását megtaláljátok az HBO GO műsortárában.