Egyszer minden jónak vége szakad, és ez erre a cikksorozatra is igaz. Sok jó animét végigjártunk közösen, amelyek nagyban meghatározták a fiatalkorunkat és a műfajhoz való kötődésünket. A finálé előtt összeszedtem pár olyan művet, amelyek nem kaptak saját cikket, de nem mehetünk el mellettük szó nélkül. Íme, pár említésre méltó darab, melyekre mind jó szívvel emlékezünk.

Egy hosszú és nehéz út veszi kezdetét – Dragon Ball

Akira Toriyama történetét úgy gondolom, senkinek sem kell bemutatni. A franchise címe még az animéktől távol állók számára is ismert. Toriyama shounen műfajú mangája 1984-ben látta meg a napvilágot és 1995-ig futott, összesen 42 kötetet és 520 fejezetet foglalva magában. Természetesen ez csak az alap manga. A szerző megszámlálhatatlan melléktörténetet és folytatást készített Son Goku történetéhez, amely már az első hónapok alatt hatalmas rajongótáborra tett szert Japánban. A Toei Animation nem is hezitált sokat, szinte azonnal rá is raboltak az mozgóképes megvalósítás jogaira és 1985-ben, az őszi szezonban be is mutatták a premiert.

A történet alapkoncepciója Son Gokuval, a remeteként élő kisfiúval indít, aki nomád körülmények között tengeti mindennapjait a hegyekben. A fiúnak, aki mellesleg kivételesen tehetséges harcművész birtokában van egy kristálygömb, amit nagy becsben tart, félti és vigyáz rá. Egy nap betoppan életébe Bulma, a fiatal lány, aki pont ilyen gömböket keres szerte a világban, hisz nem ez az egyetlen, ami Gokunál van. Még maga főhősünk sem tudja, mekkora erő lakozik ezekben a kristályokban. Aki megszerzi őket, megidézheti vele Shen Longot, az Égi Sárkányt, aki teljesíti egy kívánságukat. Így már érthető, miért is vágyik mindenki erre a hatalomra, hiszen kivételes erő lakozik bennük. Bulma nem szándékozik erővel elvenni Gokutól a kincset, inkább ravaszul ráveszi, hogy tartson vele hosszú útján, hogy begyűjtsék közösen az összeset.

Innen indul hát a történet, melyhez nagyon sok folytatás és speciális rész készült építve ezzel a mai napig azt a franchiset, amely mára már az egész világot bejárta, és amely azóta is a műfaj alapkövének számít, hiszen sok más anime merített ötletet belőle. A történetben nagyon sok karakterrel találkozunk, mind egyedi és stílusos. Az anime alternatív, itt-ott igen hajmeresztő világát a japán és kínai mitológiai elemek teszik még színesebbé, melyeket a szerző nagyon ügyesen épített be saját történetébe. Ezeket vegyítette a shounen műfaj sajátosságaival, mint például a harcművészet, a különleges erő, az ember-természet kapcsolat, a barátság ereje és az arénaharcok.

Hazánkban 1997-ben került a sorozat az RTL Klub műsorára, majd a közvetlen folytatása, a Dragon Ball Z 1998-ban került képernyőre. A sorozat a levetítése után sokáig hallgatott magáról Magyarországon, mígnem 2014-ben a Viasat 6 ismét a műsorára tűzte a szériát, sőt mi több, nem állt meg a csatorna a Z szinkronos vetítésénél, hanem rendesen a szárnyai alá vette a sorozatot és mind a Dragon Ball GT és a Super is kapott magyar szinkront.

A Dragon Ball grandiózus történetéről és világáról egy konkrét szakdolgozatot lehetne írni, azonban úgy gondolom, hogy az anime popularitása és hatalmas terjedelme egy későbbi, speciálisan ezzel foglalkozó cikknek remek alapot szolgáltathat. Addig keressétek csak a gömböket! 😉

Sohasem adom fel – Naruto

A 2000-es évek elején valami berobbant a japán televíziózás történetébe. Valami, ami igencsak felforgatta a shounen történetek állóvizét, és ez nem más, mint a Naruto. Masashi Kishimoto mangájának anime adaptációja 2002-ben került a TV Tokyo képernyőjére és a 2007-es év közepéig futott. Azonban ez csak az alap széria. Kishimoto mangája 1999-ben látta meg a napvilágot, és nem túlzás azt kijelenteni, hogy nagyban felfrissítette a műfajt a maga sajátos módján.

A történet főszereplője Naruto, az ifjú ninja-tanonc, akinek eltökélt szándéka, hogy egyszer Ő lesz falujának vezetője, noha képességei ezt nem igazán támasztják alá. Kétbalkezes, együgyű és rendkívül pimasz, ráadásul lakhelyén, Konoha-ban általános megvetésnek örvend. Hiába próbálkozik erősebbé válni, ez sehogy sem akar sikerülni. Egy nap, egy csúfos bukással végződő vizsga után elhatározza, hogy azért is megmutatja a világnak, ő méltó rá, hogy igazi ninja lehessen. Ellop egy féltve őrzött tekercset, amelyben különféle tiltott technikák leírásai vannak elrejtve és bőszen edzeni kezd az erdőben. Azonban tette lelepleződik, Iruka sensei, Naruto oktatója a nyomába ered, ám összeesküvés áldozatai lesznek. Naruto megmenti Iruka életét, tökéletesen használva egy felsőbb szintű ninja technikát, így kiérdemli falujának fejpántját, és ezzel hivatalosan is elkezdődik főhősünk ninja útja.

A történet alapja nagyvonalakban ennyit tesz, azonban ha kitérnénk, minden egyes apró részletre, hogy mi miért történik, akkor estig itt ülhetnénk. Sokak számára nem jelentene ez sem kihívást, hiszen Naruto sztorija egy végtelenül izgalmas és érdekes világot tár elénk. Kishimoto sokat merített Toriyama munkásságából és azokkal zseniálisan hajtotta saját malmára a vizet. Műve bemutat számunkra egy komplex, ninja-központú társadalmat, melynek a harc, a versengés és a csapatmunka fontos alapkövei. Toriyama-hoz hasonlóan itt is rengeteg érdekes és egyedi karakterrel, főgonosszal és mellékszereplővel találkozunk, akik a történet előrehaladtával egyre jobban és jobban kibontakoznak előttünk. Kishimoto habár sok elemet használt föl Toriyama Dragon Ball-jából, mégis igyekezett úgy differenciálni saját művét, hogy még véletlenül se lehessen azt Son Goku klónnak csúfolni.

A Narutoban nagyobb hangsúly van fektetve a barátságra, a csapatmunkára és a végtelen kitartásra, így még bonyolultabb a két művet összehasonlítani. A szerző határtalan fantáziáját kihasználva felépített egy kvázi végtelennek tűnő világot, ahol minden szereplő egyedi, más-más képességekkel és személyiséggel, talán ebben rejlik a Naruto varázsa.

Magyarországon a széria indulása nem indult épp zökkenőmentesen. Hazánkban 2007-től kezdte a Jetix gyerekcsatorna sugározni az eredeti szériát egy borzalmasan elhanyagolt és egysíkú szinkronnal, vágott verzióban melynek folytán nem csoda, hogy nem kapott nagy népszerűséget itthon a sorozat. Azonban 2008 telén az Animax ismét felkarolta, kapott egy hellyel-közzel korrekt szinkront, és a nézők is részesei lehettek Naruto vágatlan kalandjának. 2007-ben Kishimoto története az alap széria megannyi filler része után hivatalos folytatást kapott Naruto – Shippuuden néven, amely immáron évekkel később feszi fel a vezérfonalat. Mindezek mellett a sorozathoz sok speciális rész és mozifilm is készült, tovább bővítve az egyébként is rendkívül szépes világot. És elég, ha csak annyit mondok, még koránt sincs ezzel vége a ninja utunknak…

Így lettem Halálisten – Bleach

Úgy tűnik elkerülhetetlen, hogy ez a felsorolás a shounen műfajhoz álljon közelebb, de talán ez nem is meglepő, hiszen ebből a stílusból fiatalként kaptunk az arcunkba rendesen. Ezek közé a történetek közé sorolható a Bleach is, mely hasonlóan a Dragon Ball-hoz, vagy a Narutohoz olyannyira részletes és komplex, hogy nehéz róla egzakt véleményt fogalmazni.

Történetünk főszereplője Kurosaki Ichigo, a középiskolás fiú, aki nem mindennapi képességekkel rendelkezik. Ő maga ugyanis látja a szellemeket és képes kapcsoltba lépni velük, habár számára ez olyan, mint az írás és az olvasás, szóval teljesen természetes. Egy nap megtámadja családját egy gonosz lélekfaló szellem és ekkor lép színre Kuchiki Rukia, a Halálisten, aki felveszi a harcot a démonnal, azonban ereje kevés hozzá, ezért Ichigo segítségét kéri és átruházza rá saját képességeit, hogy Ő nézzen szembe az ártó szellemmel. Így lesz Ichigo-ból helyettes Halálisten, ám a bonyodalmak ezzel nem érnek véget.

Kubo Taito mangaka története abban az érában született, amikor a „Halálisten-sztorik”, a párhuzamos univerzumok témája és a szellemes történetek a fénykorukat élték. Manapság sem áldozott le a hasonló gondolatmenetet alapul vevő shounen-eknek, viszont a Bleach ebben a kategóriában igen kiemelkedőnek bizonyul. Az anime (természetesen a filler részektől eltekintve) igen szorosan kötődik az alapjául szolgáló mangához.

A sztori egy olyan világba kalauzolja el nézőjét, ahogy a párhuzomos univerzumok (pontosabban létsíkok) egymás mellett működnek folyamatosan és ezek között ugrálgatunk folyamatosan. Ez természetesen a kezdetekre igaz inkább, hiszen ahhoz, hogy fel tudjuk dolgozni az egész folyamatot nekünk is ugrálgatnunk kell a Halálistenek világa és a földi világ között. E között a két sík között képez Ichigo egy hidat, a félig ember, félig Halálisten, aki Rukiát hivatott helyettesíteni addig, amíg az vissza nem nyeri teljesen az erejét. Azonban erre nem kerül sor, hiszen Rukiát elkapják és börtönbe vetik a Halálistenek világában, mert felelnie kell a bűnéért, hogy átruházta egy halandóra saját erejét.

És természetesen mi sem jobb ötlet, mint kiszabadítani Őt. Innentől fogva Ichigo karaktere és ereje a történet folyamán folyamatosan fejlődik, és az amúgy sem gyenge jelleme még sziklaszilárdabbá válik. Vele együtt a történet előrehaladtával megismert barátok és társak ereje is napvilágot lát. Számomra ezért is volt érdekes nézni anno a Bleachet, mert mindig tartogatott olyan meglepetést egy-egy karakterről, amelyet addig nem is gondoltam volna. Barátból ellenség, ellenségből barát. A gyengéből erős, az erősből gyenge. Elég tipikus shounen műfaj jellemzők, melyeket rendkívül jól használt ki Kubo, miközben megalkotta a Bleachet.

A történet kvázi hétköznapi embereket mutat be, akik később egyre erősebbé és erősebbé válnak, így nézőként könnyű közel kerülni hozzájuk és azonosulni velük. A feszültséget csak fokozza, hogy ezeknek a „hétköznapi” embereknek magasabb szintű entitásokkal, istenekkel kell szembenézniük, így egy-egy győzelem igencsak katartikus hangulat kíséretében jut el hozzánk. Hazánkban 2008-tól vette műsorára az Animax és az anime 366 részéből eddig 167 került szinkronizálásra. Talán egyszer lesz mód rá, hogy folytassák a további munkálatokat, hogy a magyar közönség részese lehessen a saját nyelvén az egész történetnek.

A fához szegezett kutyadémon – Inuyasha

Be kell vallanom, hogy egyik nagy hiányosságom az, hogy az Inuyasha-t sohasem kísértem végig teljes egészében. Mégis úgy érzem, helyet kell kapnia a felsorolásban, hiszen sokunk fiatalkorát határozta meg ez a sorozat, melynek 167 részéből a magyar közönség 113-at láthatott magyar szinkron kíséretében az RTL Klubon és az Animax-en egyaránt. Tekintve, hogy jómagam nem vagyok (még) része a teljes történetnek, így csak azok alapján véleményezném az animét, amit én is megtapasztaltam belőle.

A cselekmény, ahogy haladunk előre igen összetettnek és bonyolultnak bizonyul. A történet hidat képez a 15-16. századi és napjaink Japánja között. Inuyasha, a félszellem épp ellopni készül a felettébb értékes kincset, melyet csak úgy neveznek, hogy a Négy Lélek Ékköve. Kikiyo, a papnő azonban nyílvesszőjével egy fához szegezi Inuyasha-t. Kikiyo súlyosan megsebesül és húgához fordul, hogy testét égessék el, az ékkővel együtt. Itt váltunk a jelenkori japánra, ahol Kagome, a középiskolás lány betéved a családi szentélybe. Hirtelen megjelenik egy százlábú démon, és magával rántja a lányt a helyszínen található kútba, amelynek végén Kikiyo halála után 50 évvel találja magát. Egy helyi falu papnője, Kaede felismeri nővére, Kikiyo reinkarnációját Kagome-ben és a testében hordozott ékkövet. Ekkor ismét rátámad a százlábú démon. Kagome segítségül hívja Inuyasha-t, aki legyőzi a támadót azonban Kagome ellen fordul, de Kaede egy nyaklánc segítségével megszelídíti a kutyadémont. Az ékkő szilánkokra törik és azok szétszóródnak egész Japánban.

Nagy vonalakban ez lenne a történet, innen indul Inuyasha és Kagome közös kalandja. Ha jobban belegondolunk ekkor ez tulajdonképpen egy japán tündérmese, sok színes és érdekes karakterrel, tele varázslattal és földöntúli lényekkel. Társaihoz hasonlóan az Inuyasha is rengeteget merít a japán mesékből és mítoszokból, az azokban fellelhető karaktereket és történeteket használja arra, hogy saját világát megalkossa. Az alap mű Rumiko Takahashi mangaka ceruzája nyomán jutott el a mangaolvasókhoz 1996-ban, anime adaptációt azonban csak 2000-ben, az őszi szezonban kapott a Kyoto Animation gondozásában.

Az animéről annyit bizton el lehet mondani, hogy remekül kihasználja a japán mondakör változatosságát és sokszínűségét. Abba korba repít el minket, ahol ezek a történetek születtek. Az anime történelmi ábrázolása nagyon is helyénvaló, Kagome utazásai a jelen korunk és a múlt századi Japán között remek párhuzamot képes teremteni a két világ között, valamint arra is felhívja a figyelmet, hogy a múlt régi csodái és varázslatai a mai modern korban egyre inkább csak feledésbe merülnek, ahogy mind jobban belemerülünk a jelenkor mókuskerekének körforgásába.

A célom az, hogy jó legyek – Pokémon

Igen, ismét itt tartunk. Felteszem a kérdést, vajon helyénvaló lenne, ha kimaradna a felsorolásból egy olyan sorozat, amely nagyban meghatározta az Y és Z generáció gyerekkorát? Én úgy gondolom, hogy mindenképp meg kell említenünk a Pokémont, mert sokunk számára ez jelentette a gyerekkor, azt a kort, amire szüleink csak úgy emlékeznek, hogy „Már megint ezt a baromságot nézed?”

Tény, hogy a magamfajta fiatalok jobbára az animével találkoztak először, azonban nem ez az alapja ennek a dollár milliárdokat érő franchise-nak. A Nintendo exklúziv címének számító Pocket Monsters RPG videojáték 1996-ban indult útjára és sokak kedvence lett egyből. A játékban kvázi össze kellett gyűjteni ezek a kis „zsebszörnyeket”, majd megmérkőztetni őket egymással, de ez csak nagyon vékonyka leírása az RPG-nek, amely Satoshi Tajiri és Ken Sugimoto munkáját dicséri. Az anime adaptációra sem kellett sokáig várnia a rajongóknak, mert 1997-ben el is indult a sorozat és 2002-ig mindösszesen 276 részt élt meg.

1997-ben elindult a manga adaptáció is és a brand egyre csak növekszik és növekszik. Nem hazudok, konkrétan a világ egyik legértékesebb márkája a Pokémon, értékét mindössze csak becsülni lehet, de elemzők szerint ez a szám meghaladja a 100 milliárd dollárt. Csak összehasonlításképp: a Star Wars franchise 70 milliárd, az MCU (Marvel Cinematic Universe) 40 milliárd, a Dragon Ball pedig 30 milliárd dollár körül mozog értékben.

Az anime főszereplője Ash Ketchum (az eredeti műben Satoshi), aki a legjobb Pokémon trainer akar lenni a világon. Minden újdonsült mestertanoncnak választani kell egy kezdő pokémont, aki segíti elindítani hosszú útján. Ash persze rögtön a kiválasztás napján elalszik, és le is marad a pokémonok kiosztásáról. Oak professzor (eredetiben Ookido), az elismert pokémon kutató azonban felajánl neki egy különleges pokémont, de figyelmezteti, hogy nem könnyű vele az élet, nagyon makacs és öntörvényű. Nos, mivel nem halaszthatja el a lehetőséget, főhősünk belemegy az ajánlatba, és meg is kapja Pikachut, az elektromos egér pokémont, így a kaland kezdetét is veszi.

Útja során rengeteg ellenséggel és baráttal találkozik, köztük Misty-vel (eredetileg Kasumi) és Brock-kal (Takeshi), közösen veszik fel az agyafúrt Rakéta Csapattal a harcot, hogy megmentsék drága kedvenceiket. Városról városra járva keresik fel a pokémon edzőtermek vezetőit, hogy összegyűjtsék a termek jelvényeit, hogy nevezhessenek a Pokémon Ligába, a végső arénaharcra, amelynek végén a bajnoki cím várja őket.

Számos játék, manga, mozifilm, spin-off sorozat, kártyajáték, gyűjtögethető plüssök és ajándéktárgyak hirdetik ezt a márkát. Mi ez, ha nem világuralom? Mi gyerekként az anime által ismertük meg ezt a brandet. A sorozat világa szó szerint végtelen, mindig tartogat valami újat és grandiózust. Ha említeni lehetne olyan dolgot a világban, amit a letehetetlen jelzővel illetnénk, akkor az a Pokémon lenne. A sorozat egyébként remekül dolgozza fel a játékok hangulatát és lényegét, rengeteg új és érdekes karakterrel szélesítve a palettát. Ez az alternatív univerzum hatalmas, részletes és egyedi. Idehaza az RTL Klub reggeli gyerekeknek szóló műsorában mutatta be az animét 2000 augusztusában, és hamar a nézettségi toplistára került.

Elindult a magyar Pokémon őrület, nem sokkal a bemutatót követően be is jöttek a különféle gyűjthető tárgyak és játékfigurák is. Persze hatalmas vita övezte itthon ezt a sorozatot is, hogy vajon milyen hatással van a fiatalok fejlődésére. Az ORTT (Országos Rádió és Televízió Testület) keményen vizsgálni kezdte a sorozatot, azonban az anime tiltását legyőzték a különféle vállalati érdekek, például a bannolás következményeképp felmutatott bevételkiesés, amit a Hasbro Magyarország realizálhatott volna. A későbbiekben azonban a társaság ilyen-olyan okok miatt mégis büntetést szabott ki a TV csatornára, azonban ez egy másik történet. (Forrás: hu.toonsphere.com). A sorozat hazai hányadtatásának ellenére mindvégig a köztudatban maradt és a márka erejét nem sikerült megtörni.

A végére pár záró gondolat. Tény, hogy ez az igencsak hosszúra sikerült cikk nem tekinthető teljes értékű kritikának ezen animék tekintetében. A felsorolás azonban szükséges, mert nem lehet ezt a cikksorozatot úgy lezárni, hogy ne tennénk említést azokról, akik nem kaptak teljes értékű kritikát komplexitásuk és terjedelmük miatt. Kedves Olvasók! Eszetekbe jutott még olyan anime, ami lemaradt és mindenképp meg kell említeni? Vagy szívesen látnátok kedvenceitekről átfogóbb cikket és kritikát? Ne habozzatok jelezni komment formájában, és olvassátok el oldalunk Yu Yu Hakusho, Sailor Moon, Nana, Death Note vagy épp Cowboy Bebop kritikáját Addig is készítsétek a puskát, mert a záró cikkben medvevadászatra indulunk!