Az elmúlt évtizedben megtörni látszott a Disney és a Pixar hegemóniája a rajzfilmek világában, amiben nem kis része volt a Derült égből fasírtért,  A Lego kalandért és a Pókember: Irány a Pókverzum!-ért felelős Phil Lord és Chris Miller alkotópárosnak. Ezúttal Micheal Rianda és Jeff Rowe rendezőkkel álltak össze, akik korábban a szintén zseniális Gravity Falls sorozaton dolgoztak. A közös munka eredménye pedig, amit a Sony és a Netflix támogatásával tető alá hoztak, simán az utóbbi évek egyik legjobb animációs filmje lett.

Katie Mitchell nem egy átlagos tizennyolcéves lány, Gyermekkorától kezdve nagyon érdekli őt a filmkészítés, és van egy viszonylag sikeres YouTube-csatornája is, ahol megosztja a filmjeit. Az édesanyja, Linda, és a dinoszauruszrajongó öccse, Aaron támogatják őt ebben, ellentétben az apjával, a modern technikát minden formában elutasító Rickkel, akinek kétségei vannak, hogy képes lesz-e biztos megélhetést szerezni a hobbijából. Emiatt rengeteg nézeteltérésük volt az évek során, és amikor Katie-t felveszik egy kaliforniai filmiskolába, úgy érzi, hogy a lánya véglegesen el fog távolodni tőle. Rick kieszel egy tervet: a repülőút helyett kocsiba pattannak az egész családdal, és átszelik Amerikát, hogy az út során újra közelebb kerülhessenek egymáshoz. Azzal viszont senki sem számolt, hogy pont a kirándulás ideje alatt fog egy mesterséges intelligencia hatalomra törni, és fogságba ejti az egész emberiséget. A Mitchell család viszont csodával határos módon megmenekülnek, így rájuk hárul a világ megmentése.

A diszfunkcionális családot újra összekovácsoló utazás, a robotapokalipszis, és a 21. századi ember technológiától való függése külön-külön is unalomig ismert toposzok, amiket már számos filmben láthattunk. De A Mitchellék a gépek ellen készítői olyan kreatívan nyúlnak ezekhez a témákhoz, hogy egy percre sem ül le a cselekmény, végig leköti a néző figyelmét. Ezt pedig úgy érték el, hogy a humor mellett a drámának is komoly szerep jutott a filmben. A fenyegető veszély, hogy a Mitchell család szétesik, két szinten jelentkezik: egyrészt a gépek felől, akik az életükre törnek, másrészt afelől, hogy a generációs szakadék áthidalhatatlanná válik, és így az érzelmi kapocs is megszűnik a szülők és a gyerekek között. Katie és Rick kapcsolata adja a történet gerincét, és a film igazán megható pillanatait is nekik köszönhetjük. Nagyon régen láttam már egy ilyen jól felépített apja-lánya kapcsolatot mozgóképen.

De persze a dráma mellett bőségesen jutott hely a humornak is, ami a finom, rejtett utalásoktól kezdve a térdcsapkodós, könnyesre nevetős helyzetkomikumig terjed. De ami ezeknél is fontosabb, az a jellemkomikum, ami a remekül megírt karaktereknek köszönhetően működik igazán. Katie mindent megtenne azért, hogy végre-valahára kiszakadjon otthonról, de lassan rájön, hogy a családjára mindig számíthat, bármekkora is legyen a baj. Rick igazi ódivatú apuka, akinek még egy mobil kezelése is problémát okoz, de képes bármit megtenni azért, hogy összetartsa a családot. Linda első ránézésre egy kedves, támogató anyukának tűnik, de jaj annak, aki bántani akarja a gyerekeit, mert akkor egy kegyetlen anyatigrissé változik. Habár Aaront semmi más nem érdekli a dinoszauruszokon kívül, végül ő is bebizonyítja, hogy értékes tagja a csapatnak. És akkor még nem is beszéltem a Mitchell család kutyájáról, akinek ugyan az intelligenciája egy vekni kenyérrel vetekszik, de akárhányszor jelenik meg a képernyőn, mindig ellopja a showt.

Ami még különlegesebbé teszi A Mitchellék a gépek ellent, az a technikai megvalósítás. A Pókverzumhoz hasonlóan itt is az alapvetően háromdimenziós animációra ráhúztak egy kétdimenziós réteget, aminek a segítségével különböző plusz effekteket adtak hozzá a filmhez, valamint az akciót és a mozgást sokkal látványosabbá tudták tenni. A karakterek kinézete szerencsére nem a Disney-féle „cuki” designt követi, hanem kellően egyedi és stilizált. Az aláfestő zenék és a háttérben felcsendülő dalok jól illenek az adott jelenetekhez, és nem egyszer még a poénokhoz is hozzátesznek.

Nem túlzok, ha azt mondom, hogy A Mitchellék a gépek ellen eddig simán az év egyik legszórakoztatóbb filmje, ami nagyszerű kikapcsolódást nyújt kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Az animációs filmek rajongóinak pedig egyenesen kötelező darab, hiszen A Lego kaland és a Pókverzum után újra egy olyan alkotást nézhetünk meg, ami innovatív módokon használja ki a médium sajátosságait, és amin látszik, hogy a készítők szívüket-lelküket beletették ebbe a filmbe.