37 éves lett Mijamoto Usagi , a szamuráj nyúl története, Stan Sakai a „sorozat atyja” a töretlen népszerűségnek köszönhetően csak úgy ontja magából a jobbnál-jobb folytatásokat. Az Usagi Yojimbo (magyarul Nyúl Testőr) 2006-ban a Vad Virágok Könyvműhely második kiadványa volt, amikor is felfutottak a távol-keleti tematikájú kulturális termékek. Itthon az előző év decemberében jelent meg a 21. kötet és ennek a jeles számnak az alkalmából a kiadó újra megjelentette a sorozat első kötetét.

Stan Sakai világhírű képregény(könyv)-sorozatának első része alapvetően egy komoly szamuráj történet, amely azonban az érdekes cselekmény vezetése miatt a fiatalabb érdeklődők figyelmét is felkeltheti. A történet kezdetén a XVII. század végén járunk Japánban, az éppen véget ért polgárháború korában, ahol a sógun, a hatalmát még nem tudta megszilárdítani és emiatt kaotikus állapotok uralkodnak az országban. Ebben a világban ismerjük meg a címszereplőt, Mijamoto Usagit. A főhős miután az adacsigaharai csatában elvesztette az urát, róninként vándorol az Edo-kori Japánban. Helyesebben egy úr szolgálata helyett inkább a harcosok zarándokútját választotta (musa sugjó), amelynek során a képességeit tökéletesítheti. A vándorlása során a kiváló kardforgató számtalan barátra és ellenségre talál, akik révén hol humoros, hol drámai, (legtöbbször) harcokkal teli kalandokat él át.

Sakai műve mindössze egyetlen elemében különbözik a hagyományos szamuráj-sztoriktól: a címszereplő, a nevéhez hűen nem más, mint egy nyúl, és így már az sem meglepő, hogy az őt körülvevő világban fajtársakkal, továbbá pandákkal, disznókkal, rókákkal, oroszlánokkal, orrszarvúkkal vagy akár kígyókkal hozza össze a sors. És persze van jó pár beazonosíthatatlan, állatszerű élőlény is. Az első kötet tíz fejezettel vezeti be a nyúl-szamurájt az olvasók számára: rövid és önállóan is élvezhető történeteket kapunk, amelyek többnyire csak a főhős alakján keresztül kapcsolódnak egymáshoz. (Habár már most találunk visszatérő karaktereket, és olyanokat is, akiket majd a későbbiekben látunk viszont.)

Mivel az egész sorozat hátterében a Mijamoto Usagi vándorlása áll, ez a legkézenfekvőbb a kalandok elbeszéléséhez: Usagi a legkülönfélébb fogadókban, falukban fordul meg, ahol mindig valamilyen saját magát, vagy az aktuális közösséget érintő konfliktushelyzetbe kerül és persze ezekből a kalandokból ismerjük meg a címszereplő múltját is. Főhősünk mestere Kacuicsi, a világnak hátat fordító, mogorva szamuráj. Usagi tőle tanulja meg a kardforgatás mesterségét, továbbá azt, hogy egy szamuráj nem a kardjával, hanem a világhoz való viszonyával azonosul. Emiatt oktatja tanítványát művészetekre, kultúrára, sőt stratégiára is, hiszen még ebben a kegyetlen világban sem mindig az erő a legfontosabb, amellyel a konfliktusokat képes megoldani.

És Usagi rengeteg kortársával ellentétben, ebben kiemelkedő: bár rengetegszer rántja elő a kardját, mindig csak akkor, ha szükséges. A kötetben, ha úgy alakul, elbánik egy kobolddal, harcol nindzsákkal, megszabadít egy falut egy erőszakos bandától vagy éppen az azt fenyegető rémtől. Összetűzésbe kerül egy vak kardforgató disznóval, ha az igazságérzete azt diktálja. És még a régi szerelem is keresztezi az útját. Tehát az egyes fejezetekben mindent megtalálunk A fejvadász szórakoztató humorától A lótolvaj végzetszerűségén át az Egy nyugodt ebéd könnyed, illetve a Hazatérés drámai küzdelmiéig, és mindezt áthatja Usagi igazságérzete, szamurájmentalitása, és a bushido szellemisége.

Az alapkoncepció végtelen egyszerű egy felnőtt-történet állatszereplőkkel való elmesélése. Bármennyire is „erőszakos” helyenként a cselekmény, meglepő módon nem vérzivatar fogadja az olvasót, a harcok ábrázolása kifejezetten visszafogott, ami abszolút elfogadható/elfogadtatható a fiatalabb korosztály számára is. A történetek írásánál Stan Sakai mindig alapos kutatást végez a japán történelemben, hagyományban és mítoszokban. Az első kötetben lépten-nyomon beleütközünk olyan karakterekbe, akiket Sakai valamely történelmi személyiségről mintázott. Esetleg a japán kultúra jól ismert eseményeinek, személyeinek állít emléket. Többek között ezeknek is köszönheti Sakai, hogy rengeteg díjat bezsebelt az évek alatt az Usagi Yojimboval.

Stan Sakai az Usagi-univerzum „egyeduralkodója”, ennek a világnak minden rezdülésében benne van, ahogy az egész alkotási folyamatot dirigálja. Ő egyedül írja a történeteket, rajzolja a képregényt, illetve színezi is, ha arról van szó. A finom vonalakkal dolgozó alkotó rajztechnikája a történethez illeszkedve inkább a karakterekre összpontosít: a képekért is felelős Sakai gondosan kidolgozott figurákkal népesíti be a képregény (állat)világát, a háttér esetenkénti elhagyásával, vagy csak vázlatszerű megmunkálásával inkább a szereplőkre hívja fel a figyelmet. Sakai speciális eszközökkel, old school módon alkot, kerülve a digitális megoldásokat. A panellezés tekintetében az alkotó követi a szereplők hangulatvilágát, hol közepes, hol óriás panellekkel dolgozik.

A Vad Virágok Könyvműhely verziója úgy méretében, mint borítójában és tartalmában hűen követi az eredeti, 1987-es kiadványt. A japán nevek és kifejezések magyarosítva olvashatók. A fejezetekben az előforduló japán kifejezéseknél mindig megtaláljuk a magyar megfelelőt. Az Usagi Yojimbo egy kortalan képregény, alkalmas gyerekek számára, de érdekes lehet felnőttek számára is. Az érdekes cselekmény mellett, ami különösen vonzóvá teszi, az a Kelet és Nyugat sajátos találkozása az oldalakon, ami által mind a mangák, mind a nyugati képregények rajongóinak érdeklődésére számot tarthat.

Óriási köszönet a Vad Virágok csapatának kiváló munkát végeztek, ismét. Ha kedvet kaptatok a Stan Sakai művéhez, akkor megrendelhetitek ti is a Vad Virágok Könyvműhely webshopjából. A cikk megírásához köszönöm a segítséget  Ik4r0s-nak.

A cikk megírásához felhasználtuk Galambos Attila Qubiton megjelent cikkét.