Film

A név kötelez – A Gucci-ház kritika

Vannak olyan nevek, amelyekhez az idők során bizonyos jelzőket társítottak. Ezek hol pozitív, hol pedig inkább negatív vonatkozásúak, viszont általuk az a bizonyos név egyfajta fogalmat képvisel. Ugyan adott esetben ezek lehetnek akár konkrét személyek vagy földrajzi helységek is, azonban általában inkább tárgyak szoktak lenni. Habár az is igaz, hogy olykor egyes tárgyak nevei meg szoktak egyezni bizonyos személyek neveivel is. Természetesen ez sem feltétlenül véletlen, mivel a gazdasági vagy a tudományos élet egyes szereplői gyakorta neveznek el dolgokat saját maguk vagy éppenséggel egy számukra fontos személy után. Az egyik ilyen meglehetősen közismert név a Gucci, amely Guccio Gucci után kapta a nevét és tulajdonképpen a gazdagság és a kifinomultság egyik jelképének számít.

Ugyan a Gucci-ház nem a kezdetektől fogva mutatja be a híres divatmárka történetét, hanem csak egy bizonyos időszakra összpontosít, ami legalábbis az előzetesek alapján meglehetősen érdekesnek tűnik. Persze mivel ez egy történelmi jellegű alkotás így viszonylag könnyen utána lehet járni a dolgoknak. Ráadásul az egész egy 2004-ben megjelent nagyjából azonos című könyv alapján készült. Habár maga a Gucci család meglévő tagjai már kifejezték nem tetszésüket mind a könyv, mind pedig a film irányában is, méghozzá arra hivatkozva, hogy állításuk szerint mindkettő sok pontatlanságot tartalmaz. Ám az sincs kizárva, hogy így ebben a formájában csak kellemetlen számukra ez az ügy.

Minden esetre a történet röviden arról szól, hogy a 80-as évek környékén adott egy törtető, fiatal, csinos lány, név szerint Patrizia Reggiani (Lady Gaga), aki egy előkelő partin összetalálkozik a némileg csendes és visszahúzódó Maurizio Gucci-val (Adam Driver). Természetesen a nő igyekszik behálózni a férfit, hogy általa szert tegyen a családja vagyonára és hírnevére, ami ha nem is feltétlenül zökkenőmentesen, ám végül is sikerül neki. Csakhogy a Gucci családban szinte folyamatos az egymáselleni áskálódás. Ráadásul éppen egy kisebb örökösödési vita is zajlik. Így az események rövidesen tragikus fordulatot vesznek.

Amit a leginkább érdemes kiemelni az a színészi játék, bár a film eleve nagy és ismert nevekkel operál. Köztük a két a veterán színészlegenda Jeremy Irons és Al Pacino, akik a két idősebb Gucci fivért Rodolfo-t és Aldo-t alakítják. Mellettük ott van még Jared Leto, aki a kissé infantilis és némileg beképzelt Paolo Gucci-t játsza meglehetősen szórakoztató módon. Illetve egy rövidebb szerep erejéig felbukkan még Salma Hayek is, de a többi mellékszereplő is jól el lett találva. Ám a film igazi fénypontja az Lady Gaga és Adam Driver párosa.

Adam Driver az utóbbi időben elég felkapott színész lett és valószínűleg rövidesen Oscar díjat is fog majd kapni. Bár feltehetően nem Maurizio szerepéért, mivel a karakter elég egydimenziós és csak a film végére válik valamelyest árnyaltabbá. Lady Gaga viszont valósággal lubickolt az erősen törtető és némileg őrült Patrizia szerepében. Ráadásul helyenként olykor még a bájait is megmutatja a közönség bizonyos tagjainak legnagyobb örömére. Ugyanakkor messze az ő karaktere volt a legösszetettebb és a legkidolgozottabb, ami a történet ismeretében valahol érthető is.

Azonban hiába a neves színészgárda és az amúgy érdekes történet, valahogy a cselekmény mégsem igazán akar összeállni. Vagy legalábbis nem feltétlenül aszerint működik, ahogyan kellene. Pedig a majd két és fél órás játékidő erre bőségesen adna elég keretet, ám furcsa módon a film bizonyos része összecsapottnak, míg más részek pont hogy inkább túlnyújtottnak tűnnek. Személy szerint bennem az is felmerült, hogy ez az alkotás film helyett akár egy mini sorozat is lehetne, úgy talán valamivel jobban tudna működni. Bár a végeredmény így sem nevezhető rossznak, ám az előzetesekhez képest fogalmazzunk úgy, hogy nem igazán használta ki a benne rejlő lehetőségeket.

VÉGSZÓ

A Gucci-ház egy tipikus egyszernézős film. Aki megnézi az feltehetően nem bánja majd meg, de azok sem veszítenek vele semmit, akik inkább kihagyják.