Film

Doctor Strange a vadnyugaton – The Power of the Dog kritika

Benedict Cumberbatch karrierjét minden bizonnyal sokan kísérik figyelemmel. Ha pedig egy western műfajú alkotásban tűnik fel, az a manapság ritkábban előkerülő műfaj miatt is külön figyelemre adhat okot. De nagy kérdés, hogy a Netflix új filmje megérdemli-e ezt a figyelmet.

A The Power of the Dog Montana államban játszódik, 1925-ben. A főszereplő testvérpár, Phil és George Burbank (Cumberbatch és Jesse Plemons) itt igazgatják birtokukat. Egy szép napon találkoznak a fogadót vezető Rose-al (Kirsten Dunst) és gyermekével. A film ezen találkozás sorsfordító következményeinek krónikája. Fontos továbbá leszögezni, hogy a hagyományos western-kellékek kevésbé hangsúlyosak. Itt nincsen lövöldözés, igazságosztó párbajhős vagy kegyetlen banditák. Ez a film az apró, de mégis jelentős gesztusok filmje. Sokkal inkább dráma, mint tipikus western.

Jane Campion rendező filmjén érződik a tudatosság. Nézőként teljes mértékben átjön, hogy szakmája hozzáértő művelőjéről van szó, aki tudja, mit és miért csinál. Sok ügyes beállítással, a táj szépségének remek kihasználásával találkozhatunk. Ezen felül a drámai feszültségkeltés is remekül működik. Minden bizonnyal a rendezői koncepció része a szereplők jellemének visszafogott felrajzolása is. Már-már balladai homályba burkolózik a karakterek pontos motivációja kulcsfontosságú döntéseik kapcsán is. Ezek magyarázatára sokszor csak kicsi, elegáns utalásokat kapunk a direktortól.

Sokan vannak, akiknek ez a komótos, művészi mesélési stílus elnyerheti a tetszését. Számomra viszont sajnos ebben az esetben nem működött. Van ugyanis ennek az elbeszélésmódnak egy nagy veszélye: ha a néző előbb elkezd unatkozni a történeten, mint hogy a szereplőkhöz való kötődés kialakulhatna. A The Power of the Dog egy olyan film, ami remekül működik, ha téged épp valamiért korán magával ránt. Ha viszont nem, akkor az egyébként nem kifejezetten kimagasló 2 órás játékidejét is rettenetesen hosszúnak fogod érezni.

Sajnálatos módon én ennek az áldozatává váltam. Egyszerűen bár érzem, hogy technikai szempontból tényleg magas minőségű alkotással van dolgom, és látom miért tetszhet sokaknak, számomra túl lassúnak bizonyult. Nem ragadott magával. Nem tudtam alámerülni a karakterek lelkének mély bugyraiba. Noha a színészgárda teljesítményére nem sok panasz lehet, a komótos tempó miatt az ő teljesítményük sem tartja fenn a figyelmet elegendő ideig.

A The Power of the Dog egy formailag igényesen összerakott művészfilm. Tempója miatt viszont egyértelműen nem lesz mindenki kedvence. A lélektani drámák rajongói előnyben, hagyományos western-élményt viszont máshol keressünk.