Az eredettörténetek kérdése mindig is egy kényes ügynek számított. Egyfelől egy eredettörténet ritkán készül el a közönség kívánságára és inkább tekinthető egy afféle alkotói kényszer per pótcselekvésnek. Másfelől viszont adott esetben érdekes lehet látni, hogy bizonyos dolgok miből és hogy miként keletkeztek. Emellett egy eredettörténet képes lehet akár új megvilágításba is helyezni egy adott franchise-t. Ugyanakkor az is igaz, hogy az eredettörténetek módszerét általában akkor szokták alkalmazni, amikor az adott széria valamilyen válság helyzetbe kerül. Lásd például az Assassins Creed videojátékok. Márpedig a Kingsman széria is egyfajta ilyen válságba került, noha nem feltétlenül az alkotás minőségével lettek problémák, hanem inkább folytatólagosság fenntartásával. Így alkotó oldalról valahol érthető és részben időszerűnek is volt mondható bemutatni a szervezet megalakulásának történetét, ami egyébként szintén áldozata lett a vírus miatti premier csúsztatásoknak.

Magáról a film történetéről nehéz beszélni, mert egyfelől faék egyszerű, vagyis adott a jófiúk csapata, akik igyekeznek megmenteni a világot meg vannak a rosszarcok, akik azon vannak, hogy elpusztítsák per uralmuk alá hajtsák az emberiséget. Egy kis csihipuhi aztán jöhet is a végefőcím egy cliffhangeres stáblista utáni jelenettel. Ugyanakkor a film cselekmény szintjén valamennyire mégiscsak összetett, vagy legalábbis több mindenről is akar szólni, amivel alapvetően nincsen baj, viszont emiatt a film helyenként eléggé zsúfoltnak tűnik pedig majd két és fél óra játékidővel rendelkezik. Illetve az alkotók nem igazán tudtak dőlőre jutni, hogy végülis milyen típusú filmet szeretnének készíteni.

Ugyanis a Kingsman kezdetek egyszerre akar egy látványos akciófilm, egy a valóságtól kicsit elrugaszkodott kémfilm némi alternatív történelemmel és egy családi drámával egybekötött komoly háborús alkotás is lenni. Noha ez papíron lehet, hogy jól hangzik és bizonyos elemek kétségkívül jól működnek benne. Például az alternatív történelmi szálas részek kifejezetten érdekesek. Valamint az első világháborús hadszíntereken játszódó jelenetek is meglehetősen erősek. Különösen egy bizonyos jelenet, amit ugyan spoileres lenne elmondani, de ott határozottan képes elszorulni az ember torka a látványtól.

A színészek terén nem igazán lehet panasz, mivel olyan nagy nevek is tiszteletüket teszik, mint Ralph Fiennes vagy Charles Dance vagy a lassan szinte minden jelentősebb franchise-ban felbukkanó Djimon Hounsou. Bár aki igazán meglepő alakítást hoz, az a Conrad Oxford-ot játszó Harris Dickinson. Gemma Arterton karaktere is meglehetősen érdekes figura csak sajnos nem kap elég hátteret. Azonban, ami a negatív oldalt oldat illeti ott már inkább vannak bajok és nem is feltétlenül a színészekkel, hanem magukkal a karakterekkel. Mert Rasputyin (Rhys Ifans) még úgy ahogy rendben van. Talán még Daniel Brühl karaktere. De maga a főgonosz egy annyira semmilyen figura, ráadásul az alkotók igyekeztek valamiféle misztikumot is építeni köré, amit a közönség végül inkább ráhagy, mintsem meglepődik rajta.

Viszont ami továbbra is működik a filmben az a szériára jellemző kreatív és jól megkoreografált akciójelenetek. Mert ugyan a Kingsman világa lehet hogy helyenként kissé elrugaszkodott a földtől, ám az akciójelenetek teljesen hitelesek és hellyelközzel valóságosnak tűnnek, vagy legalábbis némi gyakorlással megcsinálhatónak. Ilyen szempontból a film csúcspontja a Rasputyinnal való leszámolás. Bár az is igaz, hogy ezek az ügynökök helyenként meglehetősen sokat bénáznak, amit persze rá lehet fogni arra, hogy messze nem annyira képzettek, mint későbbi társaik. Emellett a film számos eastereggel szolgál a széria rajongóinak és viszonylag eredményesen bemutatja, hogy miként is épül fel ez a leendő szervezet. A stáblista utáni jelenet pedig egyértelművé teszi, hogy az alkotók hosszabb távon is terveznek ezzel a szériával.

VÉGSZÓ

A Kingsman kezdtek egy látványos és izgalmas akciófilm, meglehetősen erős drámai pillanatokkal. Azonban helyenként érezhetőek már a kifulladás jelei és tudván, hogy milyen a pillanatnyi mozis felhozatal nem biztos, hogy olyan eredményes lesz, mint az elődei vagyis a film szempontjából nézve inkább utódai.