Az 1800-as években épül egy elátkozott ház, ami foglyul ejti a benne lakók lelkét. Három külön generációt nézünk végig, ahogy feláldozzák lelküket, életüket, vagy akár családjukat a pénzéhség és hatalomvágy oltárán. Vajon megszabadul a világ az átoktól, vagy mindenki odavész? Ilyen volt a Netflix  2022-es siker- és művészfilmje a The House.

Alig kezdődött el az év és a Netflixnek máris sikerült valami igazán jót és nagyszerűt elhozni a nézők számára. Úgy fest, hogy ahogy telik az idő, a streaming szolgáltató a gagyi remakek és kiszámítható sorozatok után a minőség jelképe lehet. Mi sem jobb példa erre a The House című stop-motion animációs stílusban készült filmnél. Egy igazán mély jelentéssel bíró, hátborzongató és tanulságos történetbe kapunk betekintést a másfél órás játékidőn belül. Művészi alkotás révén, jelentése nem definiálható igazán, és mindenkinek más tartalmat rejt, akár egy festmény vagy egy vers. Ennél fogva az én szavam sem több egyszerű spekulációnál és spoilereket tartalmaz. Kérlek, kritikámat ennek tudatában olvasd tovább!

And heard within. A lie is spun

A film három részre van felosztva, melyek kronológiai sorrendben követik egymást. Az első történetünkben egy gazdag családból származó, közemberré süllyedt férfi tragédiáját nézhetjük végig, főleg idősebbik lánya Mabel szemszögéből. Tehetősebb rokonai lesajnáló magatartása miatt, Raymond arra vágyik, hogy megmutathassa mennyivel nagyobb mindenkinél. Egy részegebb estén lepaktál az ördöggel, aki egy teljesen új házat ajánl neki a régiért cserébe. A férj és felesége annyira beleszeret az új csicsás holmikba, hogy elfelejtenek foglalkozni gyermekeikkel. Raymond az új ház ablakából nevetve nézi végig régi házuk elbontását és az új kandallóba égeti el régi bútorait.

Ez a történet véleményem szerint azt kívánja közölni a nézővel, mekkora probléma az, ha valaki törölni akarja a régi önmagát és elfelejtené múltját. Hiszen az addigra kiforrott személyisége csak a múlt formáló hatásának köszönhető. Továbbá rávilágít arra a korunkban rendkívül jelentős gondra, hogy a tárgyainkon keresztül akarjuk kifejezni magunkat, ami szintén megöli a valódi személyiséget. Ezt véleményem szerint nagyon érthetően és hatásosan mutatták be azon keresztül, hogy a házaspár a történet végére átalakult bútordarabokká, és a régi tárgyaikból rakott tűzben lelték halálukat.

Then lost is truth that can’t be won

A második történet központi szereplője egy patkány, (Ez nem metafora, hanem anatómiailag értendő.) aki minden pénzét feláldozta azért, hogy felújítsa a házat, ezáltal hatalmas adósságokba verve magát. Azonban a ház falait belülről emésztik a férgek és egyéb komoly bajok vannak vele, már építészetileg is. Főszereplőnk spórolni akar rajta, és ezért próbálja az igazán mély problémát elfedni pár szemfényvesztő külsőséggel, mint LED lámpák, kerámiák, mellszobrok vagy egy hasztalan grillsütő. A házba önkényes lakásfoglalók érkeznek, akik küllemre is hasonlítanak a falakban élő csúszó-mászókra. Végül kiderül, hogy a főszereplő, aki rá akarja sózni másokra a házat épp olyan romlott belül, mint a ház és hogy a társadalom számára pont olyan hatással van, mint a férgek vagy a lakásfoglaló banda a házra. Így a rész végére egy lesz a kártevők közül, és felzabálják a házat.

A történet megmutatja, hogy mekkora baj is az, ha valaki a problémáit inkább elfedni akarja, mint megoldani. Rávilágít arra, hogy mennyire fontosak a belső értékek, és mennyire nagy gondot jelent azok hiánya. Továbbá érzékelteti a nézővel, hogy mekkora csalódás is, hirtelen rájönni a hazugságokkal és értéktelen tárgyakkal takart rusnya valóságra.

Listen again and seek the sun

Harmadik, egyben utolsó történetünk egy olyan jövőbe repít minket, ahol mindenki macska és egy hatalmas víztömeg elárasztotta a világot. A ház körül minden víz alá került és a vízszint lassan emelkedik. Főszereplőnk Rose, a ház akkori tulajdonosa bérházként használja az akkorra lelakott házat, és két bérlőjével él ott. Azonban ő is a ház varázsa alá esett. Minden erejével próbálja felújítani a házat, ami az ő szemében tele van lehetőséggel. Viszont ezen elvakult rajongásának köszönhetően nem látja, hogy a háznak nincs jövője. Ez a rész úgy kezdődik, hogy pénzt követel a bérlőktől, akik hallal és kedves kis kristályokkal fizetnek, amik ebben az apokaliptikus világban fényévekkel többet érnek a pénznél. Még ha tudnának is pénzel szolgálni, nem tudná arra használni, hogy felújítsa a házat, bármennyire is szeretné. Ekkor belép életükbe Cosmos, aki egy alternatív életutat mutat Rose-nak és felnyitja a szemét. A becsesnek vélt házat, egy hajóvá alakítja, és vízre teszi, ezzel felszabadítva Rose-t az átok alól.

Az utolsó történetnek teljesen más vége van, mint az előző kettőnek. Sokkalta optimistább, és boldogabb. Itt a főszereplő még időben rájött a tanulságra, ezzel megmentve az életét. Az üzenet a befejező rész mögött véleményem szerint az, hogy a pénz folyamatos hajtása, és a saját igényeid félretétele a pénzért, negatív hatással van rád, mint egyén és elüldözi az ember mellől azokat, akik igazán fontosak az életében.

Pusztán eszköze voltam a dallamnak

Sok szimbólum van, aminek komoly jelentése van a filmben, ezek közül párat szeretnék megemlíteni. A házak nagy szerepet játszanak a filmben, a legfontosabb ezek közül az elátkozott ház. A film során végig párhuzam vannak a ház tulajdonságai az adott birtokos tulajdonságaival. Az első történetben kívül fényűző, de belül zavaros és üres volt akár csak Raymond. A második történetben belülről rohadt, és a hibáit küllemmel akarta elfedni, akár csak a lakásfejlesztő. Az utolsó történetben, pedig le volt épülve, akár csak Rose a folyamatos hajtásban.

A fényeknek, különösen a fények szemfényvesztő hatásának van fontos szerepe a történetben. Akár csak a ház ennek is szerepe van az összes részben, de főleg az első kettőben, ahol a fények valóságos transzba ejtik a szereplőket és a szemfényvesztés egyfajta szimbóluma ez által.

A pénz kapja talán a legfontosabb szerepet a filmben, de akár mondhatnám azt is, hogy a legjelentéktelenebbet. Minden történet mondanivalójában benne van, hogy mennyi minden többet ér a pénznél és a vagyonnál, valamint általánosan levonható tanulság az egész filmet tekintve, hogy nem a pénz a valódi érték. Sokkal fontosabb, az egészség, a család, vagy akár a saját életünk és ez rendkívül tetszett és egy releváns üzenet a mai világban.

Összegzés

Összességében, azt tudom mondani a filmről, hogy rendkívül elgondolkodtató és hátborzongató egyszerre. A nyomasztóságát külön köszönheti a stop-motion animációs  stílusnak, aminek hála rendkívül realisztikus képeket láthatunk. Egy igazi klasszikus és valóban művészi módszer, ami manapság elég nagy ritkaság és egy igazi kincs. A 13-as korbesorolással nem tudok egyet érteni, főleg az olykor-olykor megjelenő trágár szóhasználatnak. Üzenetét tekintve nagyon releváns és remek beszélgetésindító lehet egy baráti társaságban, vagy egy családi beszélgetésnél. Néhol a látványvilág kifejezetten átmegy már undorítóba, így nem az ebédlőasztal a legjobb hely ezt kibeszélni, viszont ezen kívül csak ajánlani tudom.