A Naughty Dog 1986-os alapítása óta számtalanszor bebizonyította, hogy mestere a PlayStation platformra fejlesztett játékoknak. A fejlesztő nevéhez olyan neves címek kötődnek, mint a Crash Bandicoot, a The Last of Us, illetve az Uncharted franchise. Azonban a stúdió nemcsak a játékok megalkotásában, hanem a köré írt zseniális és kreatív történetek megírásában is jeleskedik. A Sony pedig úgy döntött, hogy platformjának egyik legnagyobb címét viszi idén vászonra a nagyközönség elé. Az Uncharted széria története és játékmenete rengeteg potenciált tartogat magában. A kérdés az, hogy a filmadaptáció mennyire használja ki ezeket a grandiózus lehetőségeket.

Nathan Drake (Tom Holland) fiatal koktélmixerként tengeti mindennapjait, közben ímmel-ámmal eltulajdonít random emberektől kisebb csecse-becséket. Egy alkalommal azonban kiszúrja őt a tapasztalt kincsvadász Victor Sullivan (Mark Wahlberg). A fiúnak rendkívüli tehetsége van tolvajláshoz, így ez az ígéretes tehetség sokat segíthet Sullynak a következő melóban. Magellán mesés kincsének megszerzése sok kalandort mozgat meg, köztük párosunkat is. Azonban a nagyhatalmú Moncada-ház és feje, Santiago Moncada (Antonio Banderas) is igényt tart a kincsre. A kincsvadászat kezdetét veszi.

Íme a Sony legbecsesebb kincse

Jómagam nagy rajongója vagyok az Uncharted szériának. Pár alkalommal sikerült végig játszanom ezt a páratlan franchiset, melynek eddig megjelent 5 része mind játszható PS4 és PS5 platformon egyaránt. Az utóbbi platformra a 4. és 5. rész kapott egy szép ráncfelvarrást, hogy az 5. generációs PlayStation konzolok adottságait a lehető legjobban kihasználja. A játékok varázsa a látványban, a rendkívül érdekes és egyedi karakterekben és a lehengerlő történetben keresendő. A játékmenet sok izgalmas felfedezni valót, puzzle kihívást és tűzharcot tartogat magában, nem beszélve a játék védjegyének számító kúszós-mászós jeleneteiről.

A franchiset minden igazi PS játékos ismeri és fel is csillant a szemünk azonnal, amint meghallottuk, hogy a Sony filmadaptációt készít belőle. Jobb alapanyagot nem is találhattak volna, hisz a játékok története már önmagában lehetővé teszi egy több órás produkció megszületését. De mitől lehet jó egy videójáték filmadaptációja? Véleményem szerint elsősorban a játék hangulatát kell megpróbálni visszaadni, de ez a pont csak azoknak releváns, akik játszottak az adaptáció alapjául szolgáló alkotással. Habár nem szerencsés teljes mértékben lemásolni a játékot, a karaktereknek azért egyezniük kell, tekintve hogy ők az alappillérei az egésznek. Nyilván a kérdés az, hogy az alkotók kit szerettek volna jobban megfogni: a játékosokat, vagy a történetben nem jártas, új nézőket.

A Sony ebben a tekintetben mindkét tábornak igyekezett kedvezni. A játékosok számára sok érdekes, izgalmas és vicces „easter egget”, játékmeneti mechanikákat ültettek bele a filmbe, amely jelenleg inkább tűnik egy afféle szárnypróbálgatásnak, mintsem komplett műnek. Még 2019-ben értesülhettünk arról, hogy a Sony megalapította a PlayStation Productions leányvállalatát, mellyel a Marvel univerzumának hatalmas sikerét igyekeznek majd meglovagolni. Az ötlet rendkívüli és remek. Az Uncharted a stúdió első nagy próbálkozása és ezt figyelembe véve egész jól sült el… vagy inkább úgy fogalmaznék, hogy nem egy tűzre vetendő darab. Fejlődni azonban van még hova.

Adunk is, meg nem is

A film pozitívuma, hogy nem akart teljes mértékben a játékra hasonlítani és igyekezett némiképp egyedi maradni. Az alapkoncepció az, hogy a videójáték kulcsfontosságú elemeit felhasználva létre hozzanak egy olyan filmet, amely a nagyközönség számára is emészthető, beleértve azokat is, akiknek kontroller még nem nyomta a tenyerét sosem. És ez abszolút becsülendő. A film a játékok idősíkján kívülre helyezi a cselekményeket. Nate és Sully találkozása és kettejük kezdeti kalandjai a játék 4 részében (szándékosan nem hoztam ide fel az 5.-et) igen elvétve jelennek meg (bővebben csak a 3. rész fejtegeti kettejük találkozását). Ezt az űrt igyekszik a film kihasználni, és ezt nagyon is jól teszi.

A karakterek közti interakciók nem pont úgy és azokon a helyszíneken zajlanak le, mint az eredeti játékban, mégis sikerült a lényeget kiragadniuk. Mint már előbb is említettem, a stúdiótól inkább szárnypróbálgatás ez, mint teljes értékű alkotás. És itt nézett szembe a stáb az első nagy problémába. Közel 45 órányi gameplayt nem egyszerű 1 óra 50 percbe belesűríteni. Legalább is itt inkább a korábban említett játékhangulattal azonos atmoszféra sínylette meg egy kicsit. Az alkotóknak rendesen meg kellett válogatni, hogy mit tesznek bele a filmbe. Nekem a szívem fájdult volna meg a vágóasztalnál, hogy mennyi mindent ki kellett venni az alapötletből, hogy beleférjenek az időbe. Szerencsére azonban nemcsak a játékosok számára szerettek volna egy izgalmas filmet létrehozni.

Csak a probléma az, hogy csomó olyan elem kimaradt, amik még izgalmasabbá tehetnék a filmet a „laikusok” számára is. Igaz, hogy a játék korábban már ellőtte az összes kalandfilmes klisét, amit a szakma fennállása óta bemutatott, ellenben még azok az elemek is keveset szerepelnek a filmben, amik magát a játékot legendássá tették. Kevés a grandiózus és látványos tér és helyszín. Szívesebben láttam volna több falon, vagy hegyoldalon mászós jelenetet, bár tényként kezelem, hogy a szimplán a filmet ismerő emberek számára ezek sem dobnák fel a hangulatot, de engem azért hájpolt volna rendesen.

Drake és barátai belehúznak

A történet elbeszélésének módját és vizuális bemutatását azonban nagyon jól átültették. Az Uncharted széria egyik eleme, hogy a sztori „In medias res” stílusban kezdődik és az előzmények csak később jelennek meg. Ezt remekül alkalmazza a film is. A karakterek az eredtiekhez képest relevánsan vannak felépítve és bemutatva. A színészekhez is passzol a szerep. Tom Holland simán beleillik Nathan Drake szerepébe, Mark Wahlberg pedig jól adja a fiatal Sully karakterét. Neki kissé nehezebb dolga volt abból a szempontból, hogy pont Sully az, akiről viszonylag igen keveset tudunk, még a magánéletéről sem, nemhogy korai éveiről.

Viszont én azt mondom, hogy Mark Wahlberg simán hozott egy olyan alakítást, ami illeszkedhet a megformált karakter korábbi életéhez. Sophia Ali pedig remek választás volt Chloe Frazer szerepére. Chloe a játékokban igen kimért és stílusos, azonban kalandvágyó is egyben. Simán el tudom képzelni, hogy ilyen heves és energiával teli lehetett fiatalon, aki a felnőtté válással ugyan megtanult uralkodni magán, kalandvágya azonban nem csillapodott. A színészek pedig rendkívül jól tudnak együtt lélegezni.

Mindent összevetve a PlayStation Production kezdeti szárnypróbálgatásai nem sültek el olyan rosszul. Fejlődni azonban van még hova. Az Uncharted film ezt maga is elismeri. Az utolsó jelenetek ugyanis nagyon folytatás szagúak, aminek örülök is. Mintha azt sugalná: „Tudom, nem vagyok egy erős adaptáció, de legyetek türelemmel! Mutatok még olyat, amitől leesik az állatok!” A film ugyan jól alkalmazza a játék történetmesélési metódusát és a karakterek is hitelesen lettek adaptálva, azonban sok központi elem még így is hiányzik belőle. Látványban és izgalomban nincs deficit, de egyelőre nem több egy sima hollywoodi kalandfilmes produkciónál. Ennek ellenére én kíváncsian várom, hogy lesz-e folytatás, mert mindenképp megérdemel egy esélyt még. „Sic Parvis Magna”