Sok vita van az egyes mesék hatásairól és természetesen a vita egyik fő pontja, hogy vajon a régi vagy pedig az új típusú mesék a jobbak. Noha persze azt sem könnyű meghatározni, hogy mi és mikortól számít réginek, mert például azok a mesék, amelyek az én gyerekkoromban még újak voltak mostanra már inkább régieknek számítanak. Ráadásul vannak olyan mesék, amelyek számos újrafeldolgozást kaptak vagy akár még a mai napig is folytatódnak valamilyen formában. Lásd például a Spongyabob című alkotás. Az igazság azonban az, hogy mindig is voltak, vannak és feltehetően lesznek is majd jó és rossz mesék. A különbséget pedig sokkal inkább abban kell keresni, hogy milyen szellemiségben készültek vagy éppenséggel készülnek az egyes alkotások. Márpedig ilyen téren megfigyelhető, hogy az úgynevezett régebbi mesék általában véve inkább szólni akartak valamiről, míg az újabb típusú mesék inkább már csak pusztán szórakoztatóak szeretnének lenni. Azonban szerencsére vannak olyan alkotások és persze olyan alkotók is, akik igyekeznek valahogy összekombinálni ezeket a dolgokat és ilyenkor születnek meg az olyan alkotások, mint a Cuphead Show.

A Cuphead eredete már önmagában véve is egy meglehetősen tanulságos és mondhatni kissé meseszerű történet. Alapvetően a Cuphead egy afféle platformer ügyességi játék, amit egy kanadai testvérpár Chad és Jared Moldenhauer fejlesztett ki egy több éves munka során, méghozzá úgy, hogy közben feladták az addigi állásukat és több különböző hitelt vettek fel. Ráadásul a Cuphead vagy legalábbis az általa képviselt műfaj egy meglehetősen rétegjátéknak számít, így a vállalkozásuk sok szempontból kockázatosnak, sőt némiképp még talán logikátlannak is nevezhető. Azonban a Moldenhauer testvéreknek volt egy álmuk, amelyet mindenáron meg akartak valósítani és a végül 2017-ben megjelent játékuk elég nagy sikert is aratott mind kritikai, mind pedig felhasználói, vagyis játékos oldalon. Tehát a Cuphead Show valahol egyfajta videojáték adaptációnak is tekinthető.

Ugyan magának a játéknak van egyfajta saját története, azonban amennyire én tudom a sorozat ezt egyáltalán nem követi különböző okokból kifolyólag és inkább csak bizonyos elemeket átemeltek belőle. Habár bevallom én személy szerint magával a játékkal nem játszottam, vagy legalábbis a cikk megírásának a pillanatában még nem. Viszont az internet és a közösségi média segítségével bárki könnyedén utána tud nézni az efféle dolgoknak. Így nagyjából képbe lehet kerülni azzal, hogy milyen eltérések illetve hasonlóságok vannak a játék és a sorozat között. De természetesen az alapmotívum és a konfliktus mindkettőnél ugyanaz.

A Cuphead Show története röviden arról szól, hogy adott egy körülbelül tizenegypár éves testvérpár, név szerint Cuphead és Mugman, magyar nevűkön Csészefej és Bögrearc, akik főként saját elhatározásukból különböző zűrös ügyletekbe keverednek. Egyszer azonban Csészefej összetűzésbe kerül magával Ördöggel, akinek végül tartozni fog a lelkével, ám a testvére Bögrearc segítségével igyekszik valahogy ebből a kellemetlen helyzetből kikerülni. Amúgy ez az átívelő szál köti össze az egymással egyébként laza összefüggésben lévő részeket. Amik egyenként nagyjából olyan 10 percesek és ebben az évadban összesen 12 rész van. Tehát egy viszonylag könnyen ledarálható rajzfilm sorozat.

Mindemellett a Cuphead nem titkoltan a korai Disney mesék képi világát igyekszik visszaadni és ez ad neki egyfajta nosztalgikus bájt. Valamint az egész alkotás, mind a játék és mind a sorozat is rendkívül kreatív. A különböző karakterek olykor meglehetősen karikatúrisztikusan vannak ábrázolva, viszont mindegyikük, még a negatív szereplők is abszolút szerethetőek. Még ha néhol kissé ijesztőek is. Különösen igaz ez a kvázi főgonosznak számító Ördög karakterére, akinek minden jelenete rendkívül szórakoztató. Vagy akár a Kocka Király nevű karakter is. De természetesen az úgymond pozitív szereplők is meglehetősen szórakoztatóak. Főként a két főszereplő, akiknél érezhető, hogy a készítők, mármint a Moldenhauer fivérek valahol talán magukról is mintázták őket.

VÉGSZÓ

A Cuphead Show egy korosztály független szórakozást nyújtó alkotás, amelyet leginkább a Tom és Jerry-hez lehetne hasonlítani. Nem feltétlenül tekinthető ugyanolyan jónak az összes rész. Viszont olyan különösebben haragudni sem lehet rá. Emellett van egy sajátos stílusa és hangulat világa, amihez valószínűleg mindig jó érzés lesz visszatérni.