New Yorkot már sok megrázó esemény érte mind a valóságban, mind a fiktív filmekben és könyvekben. Valahogy már el sem tudnánk képzelni máshol egy katasztrófát vagy egy terrorcselekményt. Legyen szó akár a földönkívüliekről, akár egy világvégéről, vagy csak az emberek pusztítás vágyának kiélésének helyszínéről. J.D. Barker legújabb könyvében sincs ez máshogy. A metropolisz tökéletes helyszínválasztás a cselekménynek, és akik nem jártak ott, azok is tökéletesen el tudják képzelni az említett pontokat, annyit olvashatunk róla, vagy láthatjuk filmekben. Már önmagában ez is megadja a könyv alaphangulatát – és akkor még nem is beszéltünk az író sajátos stílusáról.

Jonathan Dylan Barker nálunk A negyedik majom című könyvével robbant be a köztudatba. A trilógia hatalmas sikert aratott, és ennek köszönhetően a napokban egy újabb kiadást ér meg hazánkban. Közbe sorra jöttek ki a – számunkra – új regényei az Agave Könyvek gondozásában. Történeteivel friss élményt hoz a krimi, a thriller műfajában, és olyan sorozatgyilkosokat teremt, akik a gonosz megtestesítőiként is ámulatba ejtik az olvasókat. Legalábbis én egyiket sem tudtam úgy igazán utálni, csodálni viszont annál inkább. Fantasztikus, lehengerlő stílusával könnyen olvashatóvá varázsolja a hosszabb, nehezebb szövegeket is, a cselekmény pedig annyira magával ragadja az embert, hogy alig bír kiszállni a történetből.

Csak egy átlagos New York-i reggelnek indult…

Mint már fentebb említettem, a fő helyszín New York nagyvárosa. Kicsit szűkebben pedig a SiriusXM rádió székhelye – legalábbis az egyik, állandó pontunk. Innen, a Rockefeller Centerről jelentkezik be Jordan Biggs, aki a reggeli beszélgetős műsor házigazdája, melyet több millióan hallgatnak. Elég pökhendi és lekezelő stílussal megáldott nő, akit a saját főnökei sem érdekelnek, mert tudja, hogy nem tennék lapátra. Ki is merné kirúgni, mikor kisebb fajta celebként hatalmas számokat produkál az állomásnak? Ez a hozzáállás megmutatkozik mind a munkatársai, mind a hallgatóság, mind pedig a műsor vendégei felé. Két ember van, akivel tud normálisan bánni, a lányával és a közvetlen munkatársával, a gyártásvezetővel, Billy-vel. Legalábbis amíg a képbe nem kerül Bernie és a játéka.

A fix helyszínünk mellett vannak a változóak is. Azokat a másik főszereplőinkkel, Cole Hundley nyomozóval és Bernie-val követhetjük nyomon. Bernie-vel valójában nem találkozunk, csak a telefonokon keresztük “halljuk a hangját”, illetve az általa megadott helyszínekre siető nyomozóval járjuk végig a kijelölt utat. Bernie az elején megmutatja, mennyire eltökélt gyilkos, és a játék során több ember életét elveszi. Mindez nem igazán érdekli, hidegen hagyják a személyek, teljesen véletlenszerűen öli meg a már előre kiválasztott embereket. A váltott szemszög azonban csak Jordan és Cole között történik. Nem feltétlenül páros-páratlan leosztás van, ha a történet úgy hozza, több egymást követő fejezetben is ugyan azt az oldalt látjuk. 

… aztán robbanással folytatódott

Bernie a játékban megkérdezte Jordant, mit szeret jobban: a taxit, vagy az Ubert. Ennek a döntésnek volt az első, komoly súlya, hiszen ezután robbantotta a választott közlekedési eszközöket – összesen hét darabot. Természetesen a másikban is volt véletlenszerűen, de ők megúszták. Olvasóként itt katam az első sokkot, hogy mennyire semmik vagyunk, ha egy sorozatgyilkos úgy dönt, meg akar ölni valakit. És ha ennek mi akér véletlenül is az útjában állunk, egy pillanat alatt véget érhet az életünk. Ezután folytatódott a rádióadáson keresztüli beszlélgetés, egyre hátborzongatóbb módon. Nem csak a lányával fenyegette, de meg is figyelte. Ahogy haladt előre a történet, a tét is nőtt. Mindemellett pedig Cole nyomozót követtük, ahogy felderíti a kaposlatokat, illetve megoldja az ügyet.

Összességében nézve nem csalódtam a könyvben. Azt a színvonalú thrillert kaptam, amire számítottam. Mivel nem ez az első Barker könyv, amit olvasok, így tudtam, mire számíthatok tőle. Azonban egy kriminél többet is tud nyújtani, ha kicsit a sorok mögé nézünk. A történet során rengeteg csavarral találkozhatunk, sok fordulatot vesznek az események és az okok, amiket itt nem szeretnék elspoilerezni. De mindezek végén ott az üzenet a médiának, hogy mégis mekkora súllyal bírnak. Remélem, még sok színvonalas írásával találkozhatok majd. A végére pedig hoztam nektek egy nagyon rövid videót a könyvről – angolul tudók előnyben.

A könyvet az Agave Könyvek ajándékaként olvastam.