Szombattól már bárki megtekintheti az HBO Max-on Zsótér Indi Dániel (rendező, forgatókönyvíró), Vida Orsolya (forgatókönyvíró) közös filmje. Daniék ugyanis a két éve beköszöntő koronavírus, és a vele együtt érkező bezártság miatt úgy döntöttek, hogy egy öt történetet felvonultató alkotásban örökítik meg a karantén ránk gyakorolt hatását. Viszont csavartak még egyet a sztorikon, és azt az Alkony Zóna sajátos stílusába ültették. Így született meg a Muchichka László narrálásával vezetett szürreális univerzum, A Karantén Zóna.

Ki ne emlékezne arra, amikor 2020 március közepén futótűzként terjedt a hír, hogy hazánkban is egyre nagyobb méreteket öltött a koronavírus. Ezért a lehető legtöbb üzlet bezárt bizonyos időre, a szájmaszk az állandó napi viselet részévé vált és ha tehette mindenki inkább otthon maradt. Mindezt csak tetézte az, hogy ha valaki elkapta a covidot, akkor nagy valószínűséggel nem érzett sem ízeket, sem szagokat és ő tényleg nem hagyhatta el az otthonát. Ekkortájt fellendültek a különféle kiszállítások, a legtöbben home office-ban dolgoztak vagy a latopok, telefonok képernyői előtt tanultak. Hirtelen minden a nyakunkba zuhant és sokkal jobban leszűkült az életterünk, amiből tényleg a kütyüink jelentették a világra nyíló ablakot. Ezt a kellemetlen érzést, vagyis a bezártságot dolgozza fel A Karantén Zóna is.

Lényegében az egész film egy öt történetet felvonultató ötletgyűjtemény. Kapunk itt a megelevenedett bűntudattól kezdve, testhorroron át, az eltűnő tárgyakig mindent. Viszont mindegyik történetben van valami közös. Egész konkrétan a Narrátor, aki minden történet elején bevezet minket a cselekménybe. Általa ismerkedünk meg az alaphelyzettel, megtudjuk hogy kik a szereplők és körülbelül mire számíthatunk. A sztori végén pedig summázza a látottakat amolyan jól megszokott tanulságként. Muchichka László tényleg a történetek legkülönbözőbb pontjain tűnik fel, hogy egy igazán karizmatikus ‘házigazdaként’ kalauzoljon végig bennünket ebben az egyszerre ismerős és idegen világban.

Ha jobban megnézzük, akkor a történeteket három csoportra lehet tagolni. Az Egyedül és a Húsbáb két pár történetét járják körül. Előbbiben egy, a bezártság miatt a kedvesünk minden egyes rigolyáját és rossz tulajdonságát megtapasztaló szerelmeseket láthatunk. Dávid szakácsként dolgozott, de a járványhelyzet miatt munkanélküliként dolgozik, szemben Lillával, aki egy cég alkalmazottjaként keresi a kenyerét. Szerencsés, mert mindezt otthonról csinálhatja, de Dávidból hirtelen elkezdenek előtörni a különféle oldalai. És lényegében az Egyedül pont ezt mutatja be roppant kreatív módon. A Húsbáb talán az öszes epizód közül a legszokatlanabb. Panni beauty influenszerként osztja meg tippjeit követőivel, míg Kristóf szintén egy cégnél tevékenykedik. Itt viszont már egy olyan pluszt is kapunk, hogy a fiatalok pár hónapos ismertség után össze is költöztek. És ugye mondani szokás, hogy lakva ismerszik meg az ember. Na, de ezt a poént biztos nem lövöm most le, hogy pontosan mi derül ki.

Az általam felosztott csoport következő tagjai a Muki és a Hatóságilag című történetek. Ki ne emlékezne Müller Cecília már-már ikonikus nyunyókás nyilatkozatára? A Muki ezt faragja saját képére és így megkapjuk az egyik Black Mirror történet magyar verzióját. Mindezek mellett pedig látunk egy olyan anyukát, akinek gondoskodnia kell a beteg édesapjáról, és a kislánya is otthonról tanul. Ezzel két olyan aspektusát is megkapjuk a járványidőszaknak, amivel sokaknak meg kellett küzdenie. A Hatóságilag talán a legrövidebb történet, de hossza ellenére az egyik legtömörebb is. A Pásztor Erzsi által alakított Ilonka néninek ugyanis váratlanul eltűnnek különféle dolgok az otthonából. Sokan felcsattanhatnak, hogy egy idős hölgyről van szó, azonban ez a sztori pontosan azt mutatja be, hogy egyáltalán nem kell semmibe venni és lenézni az öregeket. (Ezúton is elnézést kérek a művésznőtől, ha ezzel megsértettem.)

Végül pedig a Sehol következik, ami bár besorolható a párkapcsolatról szóló epizódok közé, itt mégsem azon van a hangsúly. Cserébe kapunk egy egyedül élő, a munkája által kiégett főszereplőt, aki szabadidejében a videojátékokba és a pornóba menekül. Ezeket hibátlanul módon láthatjuk is megelevenedeni, amik igazán profivá teszik A Karantén Zónát. Ritkán láthatunk az erotikának ennyire jól és hitelesen megjelenített megoldását. Ez pedig egy elsőfilmes rendezőtől roppant ígéretes. Az pedig tényleg felteszi a koronát erre a történetre, hogy az FPS játékokat milyen kreativitással prezentálják.

Bár az összes történet egy filmmé áll össze, mégis felfedezhetünk Müller Cecílián és Muchichka Lászlón kívül olyan elemeket, amik még inkább megerősítik azt, hogy egy közös világban játszódnak. Figyeljétek csak meg, hogy az első sztoriban ki jelenik még meg Lilla meetingjében! Valamint a Húsbábban is bemutatott Raptor Burger feltűnik a Seholban, ahonnan Peti rendeli minden nap az ebédjét. Az pedig, hogy több értekezleten is feltűnnek a forgatókönyvírók apró easter eggek, ahogy az is hogy a Hatóságilagban szintén megjelennek egy műsorújság címlapján az alkotók. Az egésznek viszont az ad még egy plusz színezetet, hogy Zsótér Indi Dániel és Muchichka László is a Roboraptor blog alapítói, amiből könnyen következtethetünk, hogy honnan jött a már említett gyorsétterem neve.

A Karantén Zóna egy roppant kreatív és érdekes film lett. Ha mást nem is köszönhetünk a járványidőszaknak és fő ‘sztárjának’ a koronavírusnak, akkor ezt az alkotást mindenképp. Egy olyan operatőri munkával készült közel másfél órában lehet részünk, ami hatására kicsit kellemetlenül érezhetjük magunkat, de ez a film lényegében pont azért készült is el, hogy általa feldolgozhassuk a karanténban tapasztaltakat. Ha így nézzük terápiás jellege is van a látottaknak. S bár mindegyik sztori körülbelül negyed óra, gyanítom hogy ennél sokkal nagyobb játékidőben is képesek lennének Daniék történeteket készíteni. Azt pedig őszintén reméljük, hogy nem kell még egyszer ennyi ideig átélni a járványt, hogy kapjunk valami hasonlót. Mert akár tetszik, akár nem mind visszavágyunk majd a Karantén Zónába.