2020 decemberében a lengyel CD Projekt RED videójáték-fejlesztő vállalat végre hosszas huza-vona után megjelentette legújabb nyílt világú játékát, a Cyberpunk 2077-et. Minden játékos tűkön ülve várta a megjelenést. Megannyi kedvcsináló, játékmenet-videó és Keanu Reeves cameo után végre kezünkbe vehettük, és elmerülhettünk a hatalmas, bűntől rothadó világban. Azonban a játék közel sem volt kész a megjelenésekor, és a számos játékmenetet tönkretevő bug hamar lelombozta a lelkesedést. Azonban ez nem szegte kedvét az animátoroknak, hogy a Netflix számára készítsenek egy lendületes, a játék világát alapul vevő animét. Kibervereket beizzítani, jön a Cyberpunk: Edgerunners (2022)!

Night City bűzlő betondzsungelében él édesanyjával David (Oohashi Kenichirou),életük nem épp a fényűzésről szól. David édesanyja szinte a végkimerülésig hajtja magát, hogy fizethesse fia tandíját az Arasaka Akadémián. Az elit iskola növendékei biztos pozíciót tudhatnak a jövőben maguknak Night City legrangosabb nagyvállalatánál, az Arasakánál. Egy tragikus napon azonban David édesanyjával együtt mindent elveszít, egyedül marad Night Cityben. Ez egyenlő lenne a biztos halállal. Egy nap azonban találkozik Lucyvel (Aoi Yuuki), a törvényen kívüli bandába tartozó lánnyal. Ez a találkozás fenekestül felforgatja David életét. Tekintve, hogy nincs már mit veszítenie, beáll az Edgerunners bandába, Lucy pártfogoltjaként, és Cyberpunkként próbál túlélni ebben a fertőtől duzzadó disztópiában.

A Cyberpunk 2077, mint videójáték mára már teljesen elfogadható játékmenettel bír. Kellett ehhez bő 2 év, hogy a CD Projekt RED felfejlessze utólagosan kiadott javítási csomagokkal egy elfogadható szintre a játékot. Habár tapasztalataim szerint PlayStation 4 generáción még mindig erősen döcög, PC-n és PlayStation 5-ön már egész jól muzsikál ez az openworld disztópia. A játékmeneti hibákat tegyük most egy kicsit félre! Mindettől eltekintve elmondhatjuk, hogy a Cyberpunk 2077 világa, karakterei és története messze a legzseniálisabb sci-fik között van.

Night City, a bűn városa

Oldalakat lehetne teleírni róla, ezért rendkívüli módon le kell egyszerűsítenem, hogy mi is valójában a Cyberpunk 2077. A játék világának egyik legnagyobb és legveszélyesebb városa, Night City kap főszerepet ebben a történetben. A disztópikus jövőben a világot a hatalomtól roskadó nagyvállalatok irányítják. A közöttük dúló háború kiélesítette a társadalmi csoportok közötti különbségeket. Aki gazdag, az piszkosul tele van, aki meg szegény, az kvázi földönfutó. Night City legrangosabb vállalata az Arasaka nevű japán, magasan diverzifikált ipari óriás.

Night Cityben a megélhetés rendkívül nehéz, hacsak éppen nem egy rangos család sarjaként ne jövünk a világra. Az emberek életét a cégek és a technológia uralja. Ez utóbbi a lakosság mindennapjainak szerves része. A kibernetikus technológia annyira túlnőtte a képzeletet, hogy 2077-re az emberek már a saját testükbe építtethetik a különféle kiegészítőket. Ezeket kibervereknek nevezzük. Segítségükkel bármilyen testrészünket átalakíthatjuk. Erősebb kar kell? Jöhet egy kari implantátum, melynek segítségével elképzelhetetlen súlyokat mozgathatunk, játszi könnyedséggel. Ilyen és ehhez hasonló elemekkel találkozhatunk a Cyberpunk világában, amelyre 2020-ig a játéktörténelemben nem volt példa.

A stílus, amely nem ismeri a kegyelmet

Ennek a világnak egy kicsiny szegletét tapasztaljuk meg, ha megnézzük a Netflix idén megjelent animesorozatát, a Cyberpunk: Edgerunnerst. A jelenleg 10 részes japán-lengyel-amerikai koprodukció nem magának a játék történetének anime adaptációja, hanem egy teljesen különálló, a Cyberpunk világban játszódó önálló sztorit mesél el a közönség számára. Egy ilyen Cyberpunk stílusú történet bemutatására kismilló lehetőség adódik, mert az univerzuma olyan hatalmas, hogy több száz órányi tartalom is kijöhetne belőle.

Az anime kreátora az eddig mélyen a háttérbe húzódó Rafal Jaki, aki munkásságát tekintve szereti kiforgatni az eredeti történeteket és egy újabb köntösben tálalni azokat. Az ő nevéhez fűződik egy, a Witcher világában játszódó manga,a The Witcher: Ronin, amely Sapkowski történetét a feudális japánba ülteti. Az Edgerunners rendezői székebe pedig Hiroyuki Imaishi ült, kinek nevéhez olyan animék fűződnek mint a Tengen Toppa Gurren Lagann, a Kill la Kill vagy a Promare. A stúdió, ami pedig az animációt elkövette nem más, mint a 2011-ben alapított Trigger. A stúdió húzónevei közt az előbb említett Kill la Kill és a Tengen Toppa Gurren Lagann is elismert helyet kap az animék univerzumában.

Az animációs stílus rendkívül jól tükrözi az imént említett neveket. A Hiroyuki Imaishi nevéhez fűződő animék legtöbbje ebben az ábrázolási stílusban készült. A kissé nyers, jobbára világosabb, pasztell színekre építő ábrázolás mára már a rendező és a stúdió védjegye is lett. A stílus remekül illik egy olyan lendületes, pörgős, akciókkal és erőszakkal átitatott történethez, mint amivel az anime is rendelkezik. A stílus erőssége, hogy a karakterek érzelmeinél a düh ábrázolása olyan szinten erőteljes, hogy mi magunk sem merünk a szemükbe nézni.

Üdv a Jövőben, Cyberpunk!

Az anime a játékbeli Night Cityt nagyon jól visszaadja. Aki akár egy kicsit is játszott a Cyberpunk 2077-tel, annak a bemutatott helyszínek nagyon ismerősek lehetnek. A város látképe, a különféle negyedek, házak és utcák egy az egyben hajaznak a játék helyszíneire. Ez még önmagában azonban nem erősség. Egy adaptáció esetében joggal várjuk el, hogy a környezet hiteles legyen. Az anime egyik izgalmas eleme az a velőt rázó kép világ, ami a 10 részen keresztül végigkíséri David főszereplőnk történetét.

Vér, korrupció, szájberszex és nem utolsó sorban nyers erőszak jellemzi a sorozatot. A Cyberpunk: Edgerunners nem bánik kesztyűs kézzel a karaktereivel. Ontódnak a belek, repülnek a fejek. Erre pedig szükség is van, hiszen Night City egy erőszakos hely, ahonnét a jó erkölcs már majdnem teljesen eltűnt. Ezt visszaadni nagyon jól sikerült az alkotóknak. Az animációs stílus rendkívül dinamikus és lendületes, a sztori pedig halad és nem tér mellékvágányokra. A mellékszereplők és motivációik, illetve fejlődésük a történet szempontjából teljesen mellékes bemutatást kapott. A fókusz Daviden van és az őt körülvevő világon, illetve annak veszélyein.

Ahhoz, hogy a nézők élvezhessék az Edgerunners történetét nem szükséges feltétlenül tisztában lenni a játékkal és annak elemeivel. Ismeretük csupán a könnyebb megértést teszi lehetővé, mert a sorozat maga nem megy bele saját magát részletesen megmagyarázni. Azonban önálló történetként remekül állja a helyét, nem szájba rágós. Miközben néztem a sorozatot láttam rajta, hogy nem kíván tömegeket elérni. Megelégszik pusztán azokkal, akik értik és felfogják azt, ami az animében történik. És még egyszer hangsúlyozom, nem lételem ismerni hozzá a játékot. Ezen ismeret csupán a világ megértésében számít előnynek.

Fájdalmas szinkron

A játékbeli hang és képi effekteket nagyon jól átemelték a sorozatba, erősítve ezzel a még nagyobb Cyberpunk érzést. Az animáció és mozgásdinamika igényes és izgalmas, habár nem hibátlan. Ami nekem szemet szúrt, hogy a háromdimenziós térbe ültetett járművek törési fizikája elég szegényes, de ez már inkább csipkelődés a részemről, mintha a „semmi sem tökéletes” mondat jegyében mindenképp keresni kéne valamit, ami hibaként elkönyvelhető. De tény, hogy ezeket látván azért kissé illúzióromboló hatást kelt, tekintve, hogy az anime mozgási animációi rendkívül igényesek.

A másik negatívum már inkább a magyar szinkronban keresendő. Itt nem a szinkron minősége a rossz, sőt, szerintem ez is igényes lett. De a hangmérnöki munka a magyar szinkron esetében valami félelmetes módon félresiklott. Ez abban nyilvánul meg, hogy a karakterek párbeszéde csak a nyugodtabb pillanatokban kivehető, akkor is rendkívül halk. Akciójelenetek közben pedig az effektek egyenesen elnyomják a párbeszédeket. Ezért a sorozatot csak a feléig néztem magyar szinkronnal, utána átváltottam az eredeti japán hangra. Itt sokkal tisztábban kivehetőek a dialógusok és nem érthetetlen. A magyar szinkron hibája nem feltétlenül a magyar stáb bűne, hiszen a szinkron utómunkáit nem Magyarországon készítik a Netflixes sorozatok esetében. A Cyberpunknál ez valamiért teljesen félresiklott, talán később ezt is kijavítják.

Összegzés

A Cyberpunk egy olyan világot mutat be a nézőinek, amely önmagából kifordult és gyökeres technológiai átalakuláson ment keresztül. A kibertechnológia az élet része, de a biztosítás már luxusnak számít. A gazdag dőzsöl, a szegény szenved és nincs társadalmi átmenet. Az emberek életük javítása érdekében a kiber-implantokban keresik a menedéket és a megoldást. Mindezt remekül bemutatja az Edgerunners, amely betekintést biztosít azok számára is a Cyberpunk világába, akik nincsenek tisztában a CD Projekt RED játékával. A sorozat erőszakban és brutalitásban alig ismer határokat. Minderre az igényes és dinamikus animáció is rásegít. Mindenkinek ajánlom a megtekintését, lehetőleg japán szinkronnal, mert a magyar verzió sajnos kissé minőségen aluli a halk és kivehetetlen párbeszédek miatt. Nagy érdeklődéssel tekintek előre a következő évadokra.