Disney+, Sorozat

A Marvel ezért ne gyártson vígjátékokat – She-Hulk kritika

Jennifer Walters, az átlagos ügyvédnő, egy sajnálatos baleset során Hulkká változik és meg kell küzdenie a hirtelen jött erő hozományaival, a hírnévvel és a felelősséggel. Vajon mennyire képes megküzdeni a gondolattal, hogy élete már sose lesz a régi? Mennyire érdemes megnéznünk Jen történetét?

Aki esetleg nem nagyon mozdult ki az elmúlt hónapokban, az nem is biztos, hogy tud a sorozat létezéséről, elvégre az óriásplakátokon és a buszmegállók hirdetésein kívül nem beszélt róla senki. Kizárólag akkor hallottam róla, mikor olyan társaságban voltam, akik kedvelik a Marvelt, azonban ekkor is csak negatívat hallottam róla. Ami azért elkeserítő, ha egy olyan sorozatról beszélünk, amiből a Disney nem sajnálta a Marketing tőkét és mindenhol láttam akármerre jártam. Azt gondolná az ember, hogy miután annyi rossz gender adaptációt láttunk már a vásznon szuperhősökről, végre tanultak belőle és kapunk egy olyat, ami megfelelően igazítja a Hulk-lét problémáit egy női karakterhez. Sajnos ebben csalódnom kellett.

Nem is She-Hulk, csak She

Mikor az ember elgondolkozik azon, hogy milyen is lehet Hulk-ként élni, biztos elsőre menőnek találja a sebezhetetlenséget és az ember feletti erőt, azonban ez sok problémával jár. Gyakorlatilag van egy másik kontrollálhatatlan tudat a testében, aki a düh és a hangulatingadozások hatására bármikor átveheti az irányítást. Elég para, nem igaz? Milyen lehet ez nőként, akiknek a hormonjaik miatt az érzelmek egy teljesen más, sokrétűbb és kiszámíthatatlanabb színpalettát kaptak ’’gyárilag’’ mint mondjuk én, egy férfi. Mennyire gáz lehetett Bruce-nak, aki elszigetelve élt a társadalomtól, hogy ne érhesse olyan váratlan atrocitás, aminek hatására egy átlag kedd, véres tragédiába torkollhat. Milyen lehet ez nőként, akiknél van egy szakasz minden hónapban, ahol az egy helyben ülés is vonhat magával váratlan atrocitásokat? Hogy küzdene meg vele? Bár ezt egyik filmben sem említik, de a Hulk nem rendelkezhet normális nemi élettel, mert a heves érzelmek miatt átalakul. Azt pedig sajna kétlem, hogy a Hihetetlen Család Nyúlánykáján kívül bárki is megúszná ezt belső vérzés nélkül. Mondjuk így, hogy már a Marvel is a Disney-é, szervezhetnének egy ilyen kollaborációt. (Valószínűleg többen is néznék.) Ez azért egy nőnek ugyanolyan szívás, mint egy férfinak, Jen vajon miképp küzdene meg ezekkel a gondokkal? Hát a sorozatban erre a problémára ne keressetek választ, mert nem lesz benne.

Szerencsére Jennek nincsenek ilyen gondjai, mivel a Hulk-lét elemi nehézségeit, fogták és kidobták a kukába úgy, ahogy vannak. Nincs másik személyisége, illetve Ő irányítja, hogy mikor alakul át. Annyi különbséggel, hogy Hulk formában vonzóbb testi adottságokkal rendelkezik, illetve zöld lesz a bőre. Sőt, a szexuális élet sem akadály neki, mert Hulk formában is remekül megy neki. Ennyi erővel akármelyik szuperhős női verziója lehetne. Megcsíphette volna egy pók, szuper-katonává alakíthatnák, vagy lehetne Tony Stark unokatestvére, aki harci-páncélban repül a bíróságra. Elvégre főszereplőnk előszeretettel hangoztatja is, hogy ez egy ügyvédes sori, hiszen elég gyakran töri át, egyébként szükségtelenül a negyedik falat, hogy a szánkba rágja azt, ami épp a szemünk előtt történik. Rég láttam egy sorozatot, ami ennyire hülyének nézi a nézőit. Szerintem annak a nézőközönségnek, aki kiszúrja egy taxi sorozatszámából, hogy a számok valójában Stan Lee születési dátuma hivatottak lenni, nem kell elmagyarázni, hogy az arc a terápiáról 2-3 résszel ezelőtt megpróbált agyonverni. Szerintem rájöttünk volna magunktól.

Egy harmincas ügyvédnő problémái

Bármennyire is tűnik lehangolónak, de ez a sorozat szörnyen van megírva. Ezt pedig nem azért mondom, hogy elrontsam azoknak a nőknek a kedvét, akik örülnek annak, hogy kaptak egy erős, karrierista, női karaktert, akinek nem kell hősnek lennie ahhoz, hogy érdekes legyen. Hanem azért mondom, mert ezek a nők igenis egy jobb sorozatot érdemelnek. Sokat mond, hogy a sorozat főgonosza konkrétan egy subreddit, ahol összegyűltek azok a szexista férfiak egymásnak talán csak a vállát veregetni, hogy ők valójában mennyire is utálják a nőket. Rossz nézni azt, hogy a sorozat sem tudja miről akar szólni ezért nem szól semmiről. Az egyetlen fontosabb szál, amin sikerül végig rágnia magát, az az, hogy Jen bár véletlen lett Hulk, elfogadja, hogy már nem tud ellene mit tenni, és megtanul Jennifer Walters és Hulk lenni egyszerre, és megtanulja, hogy a nagy erővel nagy felelősség jár. Ezzel csak az a baj, hogy ezt már elég jól megtanultuk az eddigi kilenc Pókember filmből, szóval lehet, hogy nem érdekel a tizedik alkalommal is.

Nyilvánvaló, hogy a sorozat célközönsége a nők voltak, azonban ez inkább szólt arról, hogy népszerűséget szerezzenek a szebbik nem sorai közt, mint arról, hogy adjanak nekik valamit, ami értéket képvisel. Így összecsapták a történetet, és sztereotipikus női problémákat hajigáltak a nézők felé. Úgy éreztem magam, mintha a sorozat egy nőnek öltözött férfi lenne, aki közhelyeket köpködve próbálná elhitetni, hogy mekkora feminista. Viszont ezek a feminista értékek semmivé lesznek abban a pillanatban, hogy ilyen sokszor kapunk közeliket She-Hulk és Jennifer fenekéről egyaránt, mert a sorozat készítői tudták, hogy gyenge a karakter ahhoz, hogy ezek nélkül fenn tartsa a figyelmet, ezzel a saját kardjukba dőlve. Másrészt meg rendkívül sértőnek találtam néha azt a borzasztó ellenszenvet, már-már démonizálást, amit a férfiakkal szembe mutat a sorozat. Nyilván voltak benne igazi tuskók is, akikkel jogosan elutasítóak, de minden férfit aki akár kedvességből meghív egy italra perverznek és zaklatónak beállítani szerintem picit sok. Természetesen a kinézet a mérvadó abban, hogy mi számít zaklatásnak és mi számít kedves gesztusnak, de ebbe inkább bele se megyek.

Arról viszont szívesen beszélek, hogy mekkora eszméletlen baromság a sorozat lezárása. (Viszont ez a rész spoileres. Szóval, ha meg akarod nézni a sorozatot, ugorj a következő bekezdéshez.) A sorozat teljes ideje alatt a háttérben épül a végső konfliktus, gyakorlatilag képernyőn kívül, ami nem más, minthogy egy Redditen összegyűlt szexista szekta Jennifer likvidálását szervezi, céljuk pedig vérének megszerzése és szintetizálása, azzal a céllal, hogy magukból Hulkot csináljanak és önkényesen elpusztítsák pusztán a nők iránt érzett gyűlöletükből. Ez több sebből is vérzik, azonban a leghosszabban felvágott artéria a következő: Már a sorozat elején elmagyarázták, hogy ez lehetetlen, mert akkora gammasugárzás érné az adott delikvenst, hogy az egyetlen képesség, amit ebből szerezne az a szupergyors daganatnövesztés lenne. Majd mikor a főhős, látja, hogy semmi értelme az egésznek, átmászik a Disney+ menüjén keresztül, egy Marvel dokumentumfilmbe, hogy átírassa a befejezést a sorozat íróival, a mi világunkba, akik tovább küldik a kormányhoz a Wall-Eból, akivel végül átírja egy valamivel okosabb befejezésre. Csak az a baj, hogy ez semmivé tesz mindent, amit kilenc részen keresztül épített a sorozat, és eléri azt, hogy joggal mondhassam, hogy az egész tényleg nem szólt semmiről.

A napos oldal

Azért nem csak negatív dolgok voltak a sorozatban, természetesen voltak nagyon jó cameok más filmekből és sorozatokból, Daredevilnek például kifejezetten örültem. Segített ráhangolódni a közelgő saját filmjére. A karakterek közt is voltak viccesebbek és érdekesebbek, amik azért nézhetővé tették a sorozatot. Illetve azoknak, akik nagyon benne vannak az easter egg vadászatban, azok bőven találnak érdekes utalásokat a sorozatban. A CGI nem volt a legszebb, de jobb volt mint amiket a teaserekben láttunk, és komoly problémák nem voltak vele. A színészi munkára nem lehet egy szavam se, remekül hozták, talán ez volt a legpozitívabb élményem a sorozattal. A zenei választás kifejezetten modern volt és hatásos, abszolút nem volt az ízlésem ellen való. A fordítások is egész rendben voltak, viszont nem értem miért kellett a She-Hulkot amazonra fordítani. Értem én, hogy az átlag magyar nézőközönség nem feltétlen van tisztában a ’’she’’ szó koncepciójával, de ezzel rengeteg viccet öltek meg, amin viszont tudtam nevetni az eredeti nyelven. Daredevil nevének lefordítását végképp nem értem és csak szeretném elfelejteni.

Összefoglalás

Sajnos azt érzem, hogy a sorozat önmagában nem szól semmiről és nem szól senkinek. Egy vicces kis ügyvédes vígjátéknak próbálják eladni, de akkor nem a kínosságból kellene humort fabrikálni, hanem tényleg viccesnek lennie. Nekem a befejezés már-már annyira rossz, hogy azon nevetek és így legalább a vígjáték jelzőt egy kegyelemkettessel betölti. Őszintén sajnálom, hogy így sikerült, mert lehetett volna sokkal jobb és tudom, hogy a nők ennél jobbat érdemelnek, de ezek szerint erre még várniuk kell. A lezárásban volt szó egy második évadról, ha megtörténik, akkor lehet ebből még kihozni valamit. Háttérzajnak, meg kikapcsolt aggyal nézős sorinak elmegy, mert ha az ember véletlen elkalandozik, akkor az arcába tolják a negyedik fal túl-feléről, hogy miről is maradt le. Hogy őszinte legyek, ha valaki teljesen kihagyja, akkor se marad le semmiről.