A 2022-es év meglehetősen erősnek bizonyul sorozatok terén. Persze vannak olyan alkotások, amelyeket sokan jobban vártak illetve várnak, még ha végül az adott alkotás nem is feltétlenül képes teljesíteni a feléje támasztott elvárásokat. Lásd például a Kenobi vagy a Gyűrűk ura sorozat. Személy szerint én az idei évben a See, avagy magyarul a Láss című sorozat harmadik, és mint menetközben kiderült egyben befejező évadát vártam legjobban. A sorozat első és második évadáról már bővebben is írtam, így aki szeretne egy teljesebb képet kapni erről az alkotásról, annak előbb azokat ajánlom.

A történet nagyjából egy évvel az előző évad eseményei után veszi fel a fonalat. Baba Voss (Jason Momoa) a világtól elvonultan éli a mindennapjait barátjával Ranger-rel (Michael Raymond-James). Ezalatt Maghra (Hera Hilmar) újdonsült királynőként igyekszik rendet teremteni a birodalomban és békét kötni az ellenséges Trivantessekkel. Csakhogy eközben a megszállott tudós Tormada (David Hewlett) újrafelfedezi/visszahozza a puskaport és arra készül, hogy meghódítsa vele a vakok világát. Ennél bővebben pedig már spoileres lenne belemenni a cselekménybe.

A sorozat egyik legnagyobb erénye mindig is a világ volt, amit a közönség elé tárt. Ugyanígy a harmadik évadra már talán nem tud annyi újdonságot felmutatni, legfeljebb csak annyit, hogy a vakok miként reagálnak a puskaporra és az abból készült fegyverekre. Azonban ez a posztapokaliptikus világ még mindig kellően érdekes és izgalmas tud lenni, szóval valahol nagy kár érte, hogy ennyivel lezárják. Habár az is igaz, hogy ebben a történetben már nem nagyon volt/van érdemben valami sok. Noha szerintem egy-két évadot még talán ki lehetett volna hozni belőle.

A See másik nagy erénye az akció jeleteiben rejlik. Eleve a vakság miatt már önmagában is érdekesek a különböző harc jelenetek. Azonban az alkotók mindig igyekeztek ezt valami olyan látványos koreográfiával megvalósítani, hogy az egész így nem csak hogy hitelesnek tűnik, de konkrétan és ezt nem lehet elégszer kihangsúlyozni a sorozat egyszerűen menővé tudja tenni a vakságot. Ugyanakkor az alkotók azt is tökéletesen tudják érzékeltetni, hogy mennyit számít adott esetben a látás képessége.

A karakterek meglehetősen vegyes skálán mozognak. Jason Momoa karaktere teljesen rendben van, habár mostanra nem titok, hogy egyértelműen egy afféle kivénhedt szamurájt csináltak a figurájából, de baromi jól áll neki. Sylvia Hoeks kissé őrült gonosz királynő karaktere továbbra is inkább idegesítő, mintsem ijesztő, viszont rendkívül izgalmas figura, aki kellő akadályt gördít a protagonisták elé. A többi karakter, illetve színész pedig hozza azt, amit a szerepe megkíván tőle. Bár a legérdekesebb még mindig a Tom Mison által megformált Lord Harlan figurája.

Viszont ami a látó gyerekeket illeti. Haniwa (Nesta Cooper) továbbra is rendkívül irritáló és összességében véve egy meglehetősen ellenszenves figura, aki kvázi mindenkinél felsőbb rendűnek gondolja magát. Kofun (Archie Madekwe) azonban meglehetősen nagy jellemfejlődésen megy keresztül úgy az évadban, mint magában az egész sorozatban és a sorozat végén hoz is egy igencsak komoly döntést.

Maga a finálé igyekszik a lehetőségeihez mérten grandiózus és drámai valamint látványos lenni. Ez többé kevésbé sikerül is neki. Habár az utolsó előtti rész kissé talán túlságosan is el van nyújtva vagy legalábbis nagyon érződik, hogy csak az évadonkénti nyolc részt akarják valahogy kitölteni. Emellett a Trónok harcához hasonlóan ez a sorozat is kap egy afféle epilógusszerű részt, ami úgy nagyjából az utolsó rész második fele. Valamint bár a sorozat ugyan be lett fejezve vagy legalábbis kapott egyfajta lezárást. Azonban igazából bármikor simán folytatható lenne. Legalábbis az alkotók meghagyták ennek a lehetőségét.

VÉGSZÓ
Habár az AppleTV+-nak egyelőre nem igazán vannak érdemi alkotásai. Azonban a See kifejezetten egy olyan alkotás, amelyet érdemes, sőt egyenesen ajánlott is megnézni. Mert bár az eleje egy kissé döcögősen indul, viszont egy soha nem látott kalandra viszi a közönségét.