Egyre gyakrabban száll le a köd az utcákra és hullanak a megsárgult falevelek. Sült gesztenye és tök illatát hozza a hűs őszi szellő, mécsesek pislákolnak a néma sírokon. Kezünk egyszerre fáj a fagytól és az égető hőtől, mert hiába gyújtottunk már számtalanszor mécsest, az ember akkor is ember marad, és el-elcsesz dolgokat. Olyan meghitt ez a csend, csak az árnyékban mocorog valami. Érezzük, hogy figyelnek. A gesztenyét és a tököt poshadt víz és vér szaga váltja fel, a szél elfújta a gyertyákat, és már készülünk is a jumpscare-re. Bizony egyre inkább válik a Halloween és a Spooktober itthon is kultúránk részévé, ami a horror műfaj kedvelőinek valóságos csemege, akárcsak Guillermo del Toro Rémségek tára című történetcsokra, ami idén nálam elvitte a prímet.

Mint azt már említettem, mi (talán) mind emberek vagyunk és természetünknél fogva kíváncsiak. Érdekel minket a múlt és a jövő, a valós és valótlan, de még a jó és a gonosz eredete is. Nos, ez a Netflix sorozat nemcsak a kíváncsiságunkra, mint emberi jellemvonás épít, hanem a mi mélyről jövő, elnyomott érdeklődésünkre a gonosz és elborult irányába. Már a Jeffrey Dahmer sorozat is bizonyította, hogy kíváncsiak vagyunk arra, mi is rejlik mások elméjében, főleg ha valami beteges vagy rémisztő dolgot találhatunk ott. Szerencsénkre del Toro megnyitotta nekünk elméjét, hogy bepillantást nyerhessünk, és garantálom, hogy hátborzongató élményben lesz részed.

A nyolc részes sorozat, valójában egy antológia, a del Toro által írt, vagy feldolgozott történetekből, novellákból, melyeket nyolc különböző rendezőre bízott, az ezekre szánt büdzsével együtt. A végeredmény pedig be kell valljam, briliánsra sikerült. Ezek közül kiválasztottam a két kedvencemet, mert az emberben teljesen más félelmet mozgatnak meg, és inkább ezekről mesélném el, hogy milyen tapasztalat volt számomra, hátha így szavaim jobban megfognak téged, kedves olvasó, mint egy száraz elbeszélés.

A világ legnagyobb patkánya

A Temetői patkányok a széria második része, és egy valódi mélyről jövő undorral és klausztrofóbiával támadja a nézőt, amihez képest a részben megjelenített fizikai veszély, kutya füle. A patkány szó hallatán a vizuálisabbnak rögtön felfordul a gyomra, sokan láttuk a Trónok Harcát, tudjuk mire képesek a kis dögök. Na, most képzeljük el, hogy egy mély alagútban kúszunk le a fészkükbe, levegőt csak ritkán kapunk, mozogni pedig vagy előre, vagy hátra lehet, mert az oldalainkon milliméternyi hely is csak elvétve van. Majd egyszer csak meghalljuk a több tízezer apró lábat galoppozni az irányunkba, heves cincogás közepette. Nem éppen a legalkalmasabb hely egy csendes délutáni szunyára. Az pedig még rátesz egy lapáttal, hogy vannak lent szörnyek is a járatokban, de ez csupán hab a tortán.

Bár sajnálatot nem érdemel a történet központi karaktere, elvégre egy sírrabló, aki megélhetési célból gyalázza meg mások elhunyt szeretteit, de azért beleborzongunk abba a fertőbe, amibe belekerül. Egy klasszikus hipokrita karakter, aki Istenhez fohászkodik, miközben gyalázatos dolgokat követ el. A rész során, szinte végig az járt a fejemben, hogy mennyire passzol hozzá a hely ahová került, de így is minden cseppjét átéreztem a félelmének. A operatőri munka fergeteges, a közeliket nagyon jól eltalálták, szinte úgy éreztem magam, mintha be lettem volna szorulva mellé a patkányfészekbe, teljesen magába szívott. Valamint kicsit ironikus, hogy egy óriás patkánnyal kell megküzdenie a rész vége felé, lehet nem is az életben maradás volt a tét, hanem sokkal inkább a legnagyobb patkány cím elnyerése. Valamint a totál a rész végéről, mikor végre meglátjuk a felszínt, olyan gusztustalan volt, hogy egy darabig elment a kedvem az étkezéstől, mondjuk ez a legtöbb részről elmondható.

Nem tudom, hogy mi történik, de félek

Az évad hetedik epizódja, mely a Bemutató címet kapta, alapötlete viszonylag egyszerű. Egy a világtól elvonult titokzatos milliárdos vendégül lát négy embert egy különleges élménytúrára, akik mind más irányba teljesültek ki életükben, viszont mind szakmájuk legjobbjai. A rész során valójában végig egy nyugtalanító sejtetés van arra, hogy valami sötét van készülőben, és végig rettegünk, hogy a remeteként élő férfi mit fog tenni a vendégeivel. A rész hangulata végig egyfajta disszonáns vonalon halad, egyszerre nagyon nyugtató és vérfagyasztó az egész. Amíg a szereplők a lehető legmagasabb minőségű kábítószert fogyasztják, és életük legintenzívebb élményében van részük, addig mi egy statikus szögből nézzük a vigyorgó fejüket. Nyugtató zenét hallunk végig a háttérben, viszont a helyzet bizarrsága nem hagyja nyugodni az ösztöneinket, és érezzük, hogy valami nem stimmel. A leggyönyörűbb látvánnyal ez a rész operál az összes közül, a megvilágítás, a hangtechnika nagyon erősen a hátukon viszik az egészet, sajnos a történet nem a legnagyobb erőssége az epizódnak, viszont a sötétben tapogatózástól és ettől az erős disszonanciát kiváltó közegtől én végig borzongtam. A díszlet pedig külön szót érdemel, elvégre zseniálisan volt minden kitalálva, hiába volt harmonikus, mégis valahogy nem passzolt sehogyan.

Összefoglalás

Emberként, mi mind egyéniségek vagyunk. Más dolgok hoznak lázba, más dolgoktól félünk, így nem mondhatom, hogy ez a kettő lenne objektíven a legjobb epizód. Egyszerűen ezek a dolgok, a bezártság, a betegségeket okozó emberevő rágcsálók és a kilátástalanság olyan dolgok, amik jobban meg tudnak engem rémiszteni, a természetfeletti dolgoknál, hisz azokban annyira hevesen nem hiszek. Ezzel a valós fenyegetésektől tudok rettegni, nem úgy, mint mondjuk egy jumpscare-től. Ha a történetírás alapján kellene választanom, akkor teljesen más epizódokról meséltem volna.

Összességében elmondható a teljes évadra, hogy a látványvilágot és a történetvezetést nagyon jól megoldották a rendezők, egyedül a CGI volt kicsit nem oda illő, de a hangulatot önmagában nem rontotta el, és egytől egyig élvezhető műveket hoztak össze. Rengeteg fajta félelmet gyűjtöttek össze, és mindenki fog találni olyat, ami tetszeni fog neki. A horrorkedvelőknek idén Halloween-re kötelező darab, csak azoknak van rossz hírem, akik szeretnek enni filmezés közben, hogy itt a szervek kitépésének audiovizuális élménye el fogja rontani az étvágyuk. Kellemes borzongást kívánok!