Sokan úgy tartják, hogy a fantasy az a műfaj, ami a legnagyobb kreatív szabadságot biztosítja egy alkotó számára. Ez egyébként valahol tényleg igaz, mivel számos olyan fantasy alkotás van, aminek saját különálló világa és történelme van. Valamint sok olyan dolgot bele lehet tenni, ami sokszor nincs úgy különösebben megmagyarázva. Vagy ha mégis akkor általában le lehet tudni az egészet annyival, hogy mágia. Persze a fantasyknak is vannak különböző típusaik, azonban talán a legérdekesebbek azok, amelyek már valamilyen szinten a technológiai fejlődést is beleviszik az adott alkotásba/világba, ugyanis ezáltal némileg felbomlanak a megszokott erőviszonyok. Ennek pedig ékes példája a Lőpormágus, illetve most már Vér és lőpor istenei néven futó széria.

Maga az alkotás egy bizonyos Brian McClellan-hoz köthető, aki egy fiatal amerikai szerző és a szó klasszikus értelmében véve kitanulta ezt a szakmát. A Lőpormágus, illetve annak első kötete a Vérrel írt ígéretek pedig konkrétan az első regénye, ami egyébként számos díjat is nyert méghozzá nem véletlenül. Ugyanis nagyon érződik mindaz a munka, amit McClellan beletett ebbe az alkotásba. Például külön térképeket készített az alkotáshoz, amelyek a könyvek borítójában megtalálhatóak. Valamint a Lőpormágus egy saját különálló műfaji kategóriát is teremtett a fantasy keretein belül, mégpedig az úgynevezett Flintlock fantasy-t.

A Flinlock fantasy különlegessége alapvetően az alkotás környezetében rejlik. Ugyanis ez a műfaj a 17-18 századi világ kinézetét és szokásait veszi alapul, amelyeket utána kiegészít különböző mágikus elemekkel. Vagyis ezekben a világokban már megjelennek az elöltöltős puskák, az ágyúk, a kezdetleges gőz és vagy akár elektromos gépek. Illetve olykor helyet kapnak a demokratikus intézmények és az úgynevezett polgári kultúra elemei. Ugyanakkor nem szabad összetéveszteni a steampunk fantasy-val, ami bár mutat fel hasonló elemeket, még is két teljesen különálló műfaj.

Ám akkor most térjük rá is a konkrét alkotásra. Viszont mindenek előtt fontos leszögezni azt, hogy ez a cikk jelenleg csakis az eredeti Lőpormágus trilógiával foglalkozik, vagyis a Vérrel írt ígéretek, a Karmazsin hadjárat és az Őszi köztársaság című regényekkel. A Vér és lőpor istenei széria pedig majd egy külön cikk keretein belül kerül feldolgozásra, nem ok nélkül, de erről majd később. Valamint amennyire az lehetséges igyekszem majd kerülni az esetleges spoilereket is.

A történet arról szól, hogy adott egy fiktív világ (aminek így nincsen külön neve) és abban egy Adro nevű ország, amiben a helyi királyt és annak teljes államháztartása éppen egy katonai puccs áldozatául esik, amit a köztiszteletben álló és legendás katonai vezér Tamás tábornagy szervezett. Persze mint az kiderült Tamást nemcsak önös érdekek vezették erre a döntésre, hanem komoly politikai, gazdasági és szociális érdekek is. Emellett Tamás a hatalmat sem szeretné megtartani, hanem egyfajta Köztársaságot készülnek csinálni Adróból. Ezt persze a környező országok, különösen az egyik, amivel Adró egyébként hadban is áll nem nézi jó szemmel és komoly ellenlépésekre is készül ez ügyben. Ráadásul egy afféle mágusokból álló szekta konkrétan kész visszahívni/újraéleszteni a régi isteneket is, hogy segítsék őket ebben a harcban.

Maga a történet több cselekményszálon is fut, számszerint összesen négyen. Egyfelől adott a Tamás tábornagy vezette katonai szál, ami persze nem feltétlenül csak a különböző hadmozdulatokra koncentrálódik. Másfelől van egy afféle nyomozós/kémkedős szál is, amiben egy Adamat nevű öreg rendőr igyekszik felkutatni az esetleges árulókat/lázadókat és a régi rendszer híveit. Emellett van még egy szál, amiben Tamás fiát, Tánielt követhetjük nyomon, aki egy amolyan öntörvényű magányosharcos. Valamint van még egy Nila nevű nő is, aki annak idején a királyi udvar egy alacsonyabb rendű tagja volt és fokozatosan ráébred, hogy valójában mágikus erők birtokában van.

Természetesen a történet meglehetősen összetett tele politikai ármánykodással. Kisebb-nagyobb harcjelenetekkel. Illetve nem kevés személyes drámával és mágiával. Persze nem mindegyik cselekmény szál és nem minden esetben tud kellően érdekes lenni. Ráadásul a történet olykor elég kiszámítható is tud lenni. Valamint helyenként van benne néhány túlzásba vitt vagy éppenséggel bugyuta dolog is. Ám összességében véve a három könyv együtt egy meglehetősen koherens és érdekes világ képét tárja a közönség elé, saját történelemmel és kultúrával.

Azonban a fantasy jellegű alkotások egyik legfontosabb tényezője mégiscsak a mágia. Természetesen itt is megvannak a különböző mágikus erővel rendelkező lények/személyek. Eleve maguk az istenek is úgy vannak ábrázolva, mint kvázi nagyhatalmú varázslók. Viszont itt jön elő McClellan talán legnagyobb újítása, az úgynevezett lőpormágusok. A lőpormágusok varázsereje és képességei, vagy legalábbis egy jelentős része ugyanis a lőporhoz kötött. Anélkül ugyanis kvázi szimpla halandók. Habár igaz, hogy ebben a világban a sima varázslás is némileg eszközhöz kötött, csak legfeljebb itt pálcák meg botok helyett kesztyűk vannak. Emellett jelen vannak még az afféle kisebb mágikus képességekkel rendelkező személyek, ami gyakorlatilag egy-egy különleges tulajdonságban merül ki, pl hogy valakinek nem kell aludnia.

Amit még talán érdemes kiemelni azok a különböző akció jelenetek. Kiváltképpen a nagy hadmozdulatokat igénylő ütközetek. Ugyanis amellett, hogy ezek a részek kellően akciódúsak és izgalmasak még ráadásul rendkívül realisztikus módon is vannak ábrázolva. Konkrétan ha kivennénk belőle a mágikus lényeket akkor ez az alkotás simán elmenne akár háborús regénynek is. Bár a mágikus lények használata is rendkívül összhangban van a különböző hadmozdulatokkal és ami talán legfontosabb, hogy a szerző igyekszik úgy beállítani a dolgokat, hogy akárki akármilyen mágikus erővel is rendelkezik, igenis fel lehet ellene venni a harcot. Csak jól kell taktikázni.

VÉGSZÓ
A Lőpormágus egy meglehetősen különleges és érdekes alkotás, amit a kiadótól itt tudtok beszerezni.